Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2018. június 5., kedd

T.



...ma megkérdezte egy barátom:
                                                      -És te....  Te mire vágysz?

Én?! Hát.... Ööööööö.... Azt hiszem.... nem tudom.
Most jó nekem. Nagyon jó.
Hogy miért jó?

....elmondom, talán majd a végére megérted....
Azért jó, mert kikapcsolt ez a 4 nap Balatonfüreden Dórival, egy remek Ember társaságában.
Azért jó, mert Dórit elvihettem....
Azért jó, mert olyan boldog volt, mint még soha....
Azért is jó, mert sok olyan embert ismerhettünk meg ismét, akik erőt és szerető együttérzést tanúsítottak felé, akik elismerően tapsolták meg a kitartása és ereje miatt.
Meg azért is jó, mert olyan orrot tudott rajzolni, hogy csuda. Még ha szerinte nem is lett olyan jó, mint szerette volna.
Nekem most azért jó, mert letehettem ennek a kedves Léleknek a vízágyára, ahol elmúlt a fájdalom az oldalából, amit az egész napos rajz okozott. Mert fetrenghetett rajta, holott ez a mozdulatsor neki már nem megy... de ott igen!
Azért jó, mert reggel, ébredés után ... még ki sem nyitotta a szemét, már azt hallotta ettől a Csupaszívtől, hogy "micsoda gyönyörű szép vagy! Már sminkeltél, vagy csak reggelente ilyen gyönyörű vagy?!"
Azért jó nekem most, mert a kedvéért reggelit csinált neki, amit szeret...
Azért jó, mert késő éjjelig beszélgettünk, vicceket hallgattunk, szívtuk egymás vérét a nyúl miatt....
Azért is jó, mert egy sima "B..meg!" a Dóri szájából -   majd' egy órás nevetést eredményezett, egy keresztes pók hátrányára.
Azért is jó, mert elvitte a Mazda MX5-ösén Ajkáról Balatonszőlősre a barátunkhoz, ahol jóllakott (ismét...) és végre együtt lehettünk megint Zitával, megismerhettük Superman Petit és Annát, aki egy csoda! Az empátia, a humor és a szeretet példája - 7 évesen!
Ugye érted már miért jó nekem? És még nincs vége...
Azért is jó, mert ez a mi Barátunk rávett, hogy maradjunk még....
Azért jó most nekem, mert elvitt sétálni Balatonfüreden a partra, ami gyönyörű, és elmesélte a fák, a víz, a kikötő történetét...
Azért jó, mert kergethettem a vadkacsákat, hogy fogjak egyet Dórinak.... (naná, hogy nem sikerült...)
Azért jó, mert felültünk a "Jókaira" és hajókáztunk egy órácskát a napsütéses Balatonon vele, közben jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, és szívtuk magunkba a nap melegét... Meg a Sopronit...


Azért jó most így nekem, mert ez a Jóember, megkért, hogy ő tolhassa Dórit a kerekes székben, ami nagyon nem egyszerű, nagy odafigyelést igényel.... (eleinte frászt kaptam....) És büszkén közlekedett vele, hogy mindenki, aki megbámulja láthassa: "ez a kis csoda velem van!"
Azért is jó most nagyon, mert megtapicskolhatta Dóri a szökőkút vizét, amit ez a  drága felvett videóra... közben a víz kis híján alvázmosást rendezett nála... sírva röhögtünk....

Azért jó, mert egy tányérból hekkeztek Dórival (fúúújjj, blö, ehhh) de hősiesen tűrtem a szagát és birkóztam a lángosommal mellettük.
Azért is jó, mert ez után nem is hánytam!
És azért is jó nekem, mert a butiksoron talált egy olyan flitteres pólót Dórinak, amin a flitterek változtatják a színüket, ha átsimítod... naná, hogy megvette neki, és azóta megy a simogatása már itthon...
Azért is jó....
..... mert úgy szereti, ahogy én! Nem sajnálatból, nem szánalomból. Nem kényszerből, mert valakinek muszáj segíteni... Azért, mert szereti. A lényét. A testében rejlő lelkét. A legelső pillanattól kezdve, hogy szót váltottak. Nem ezen a földön, nem ebben az életben köttetett barátság ez, már tudjuk. És ez az ember, azt látja benne aki valójában, nem pedig egy beteg kislányt. 
 
Azért jó nekem, mert "ez a kettő" egyformán állítja, hogy mennyit tanul a másiktól... pedig nincsenek is tisztában vele, hogy mindkettejüktől én tanulok igazából...
Azért is jó nekem, mert ennek a tanúja lehetek, benne lehetek velük a történetben...

És akiről most meséltem, ő Huszár Tonchi.  

Ha összefutsz majd egyszer vele, tudni fogod... :o)

És hogy ezek után mire vágyom én?

Hát erre.... ezt a kettőt együtt látni, hallani. Két troll (ugye Zita, hogy ezek azok?!)... ahogy egymást szereti, ahogy egymást zrikálja, ahogy egymásra néznek...

- na most nem kell ennél több!













 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése