Naponta hallom mindenfelől a panaszkodó embereket....
Rengeteg bajuk van! Szinte csak a baj van azt mondják! És mennyi féle-fajta bajuk!!! Van akinek eltörött a kedvenc pohara - honnan szerez másikat? Órákat tölt a net előtt, telefonálgat, kérdezi a barátait.
Van akinek nagyobb baja, van: nem tudja fizetni a hitelét - de a hosszú hétvégét azért egy nem olcsó kategóriájú wellness centrumban töltötte. Azért megsajnáltam őt is kicsit.
Van aki nem tudja fizetni a hitelét - és ezért minden fillért be kell osztania, meggondolni mit merjen megvenni a gyerekének - na ott azért tényleg van némi baj.
Nekem is volt bajom az elmúlt két hétben.... Ideges voltam, mert nem tudom a villanyszámlát befizetni. Nem tudok fabrikettet venni, mert arra sincs pénz éppen. Nem kaptam meg az esedékes gyerektartást (nem először). A gyerekeim nem akarnak az Istennek sem tanulni... Szóval ilyen és efféle "komoly" bajokkal küzdöttem én is. És már éppen kezdtem elhinni, hogy baj van, ami nálam azért ritka, mert többnyire a "bajjal" kapcsolatban nagyon észnél szoktam lenni.
Tegnap megint észhez tértem! Hála a jó Istennek, meg egy nagyon kedves barátomnak.
Látogatóba próbáltam meg besettenkedni a Honvéd kórház, influenza miatt tiltott sebészetére. Mindenre felkészültem, eljátszottam a gondolattal, ha a szigorú nővérke nem enged be, én bizony sírok-rívok majd, mint az a bizonyos fürdővel kapcsolatba hozott fiatalasszony, meg ha kell megyek erőszakkal is. De bölcs édesanyám mindig azt mondja: "SZÉP SZÓ - VASAJTÓT NYIT"
És tényleg így lett! Kedves nővérke volt, aki látva bizonytalanságomat, azt mondta kedvesen menjek csak bátran, mert feloldották a látogatási tilalmat. A többi nővér erről még semmit sem tudott, de nem zavartak el :))))))
Így hát végre bejutottam. A kis barátnőm ott fekszik sápadtan, de szeme életerőről és alapvető vidámságról, bizalomról árulkodik. Ahonnan cső kilóghat egy emberből, onnan csövek lógtak, vagy kifele, vagy befele juttatva dolgokat a beteg szervezetéből.
És ott azonnal tudtam: nálam baj márpediglen nincsen! És a pénzhiányosoknál sem!!! A baj, az ott van bent a kórházban...
De Ő egyetlen szóval sem mondta, hogy baj lenne. Remény van meg bizalom. De baj, az nincsen. És vannak tervek, meg erő, meg szeretet és odafigyelés a másikra. Tolerancia van idegenekkel szemben, akikkel egy szobába kerülünk, pedig egész nap és egész éjjel horkol, mint egy vadkan. :) De baj még mindig nincs! Ám van türelem, és akaraterő. Meg barátok. Meg nővérek és orvosok, akik segíteni igyekeznek. De bajnak még mindig nincs nyoma....
Sőt! A falon egy kép van, egy fotó a szobájában: egy rózsaszín muskátli virágáról. Azt mondja a drága: " milyen szép!" Jó a fotós, jó a színe.... de bajnak nyoma sincs továbbra sem. Milyen érdekes ugye?!
Pedig én azt hittem nálam "baj" van, és hiszik ezt mások is magukról, a helyzetükről. Sőt kívülről azt hittem a kis barátnőmnél is nagyon nagy baj van. De nincs nála, azt mondta! És kereshettem volna ott bent egész délután a bajt, nem találtam volna meg náluk!
A baj hozzám sem jön mostanában megint, abban bizonyos vagyok és csak sejtésem van, honnan is kezdődik az igazi baj. De ha még nála sincsen .... :)
Ugyanis a baj a fejekben van!
És Te ott bent Bogyókám az erőddel és a kitartásoddal, a türelmeddel és a hiteddel olyan példát mutatsz Nekem, hogy abból sokáig építkezhetek majd. Felemelsz ebből a rút ragacsból azzal, hogy olyan természetesen teszed a dolgod, ahogy azt kevesen tudnák egy ilyen helyzetbe kerülve! Csak gyógyulj meg mielőbb -neked menni is fog!- és menned kell hazafele, mert sétáltatós dolgod is akad bőven, meg játszós dolgod is egy kis vitézzel.
nagyölelééééééééééééés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése