megint egy kis mézeskalács

Aki ismer tudja rólam, hogy mindent szeretek, ami kézimunka: gyöngyöt fűzök, varrok, makramézok,drótot hajlítok, de főleg mézeskalácsozok

Annak idején Polgár Zsuzsi mézesbábos fertőzött meg a mézeskalács szeretetével, és nem szabadulhat, aki egyszer elkapta ezt a szenvedélyt!
Zsuzsi ott tanít abban az iskolában, ahová a fiaim jártak és egy karácsony előtti készülődős napon felajánlotta, hogy tart egy kis röpke tanfolyamot azoknak, akik kíváncsiak rá. Hát persze, hogy érdekelt, mert láttam a csodákat, amiket művelt. Akkor ott tanúja lehettem, ahogy kikerül egy-egy darab a keze alól és csak álltam ott, bámultam.... és azt mondtam, na ez nekem sosem fog menni! És persze igazam lett, mert azóta sem tudok olyan szépet csinálni, mint ő!
Nem vagyok szerény: tudom szép, amit csinálok, de nincs meg benne az, amitől egyedi lesz, amitől saját stílusa lesz.
Majd egyszer.... valamikor, amikor csak arra kell koncentrálnom, hogy én legyek benne.
Addig is mutatóban néhány.
Akinek örömöt okoz a látványa, már megajándékozott....

A fehér bevonó máz receptjén nagyon sokat kísérleteztem. Már-már jónak tűnt a végén, de mégsem lett annyira szép. És akkor összeszedtem a bátorságom és megkérdeztem Kozma Mártitól, aki nagyon kedvesen egy az egyben elárulta a titkot.
Köszönöm!
Most már tökéletes.

 

Ezt csak keveseknek készítem el....
Speciális! De aki kapja, tudja, hogy nagyon, de nagyon....... <3