Vannak "rossz napok". Pontosabban: vannak az embernek rossz napjai. Van, akinek bal lábbal sikerül felkelnie reggel, az idő ilyenkor nem a hangulatunknak megfelelő, a reggeli kávé keserű, mint az epe, a fogkrém is éppen elfogyott, később kiderül ma nincs melegvíz karbantartás miatt, majd a reggeli zsömléről derül ki,hogy ehetetlen. És a többi....
És néha ez gyűrűzik tovább. A buszon, például.
Majd a munkahelyünkön túl sok lesz hirtelen a hülye kolléga, értetlenek, zaklatók, lusták, és ki tudja még milyenek. És ez így megy tovább, feltehetően estig, sőt néha ezzel fekszünk egy ágyba is!
Nekem ritkán "adatik" meg, hogy bal lábbal keljek. Sőt, az időjárás sem sokszor befolyásolja a kezdeti hangulatom. Szerencsémre a reggeli kávé a legtöbb hajnalon isten ajándéka - finom és forró. Aztán ott van még a reggelek mosolyvarázslója, a kutyuli, aki annyira, de annyira örül, hogy lát ebben a korai órában, hogy a kis kedvetlenséget ez azonnal elűzi, főleg az ő reggelijének kiosztása okozta örömét látva. Szóval szerencsés eset vagyok. De néha , nagyon ritkán nálam is becsúszik a baj, a rossz lábam éri először a talajt. Borzalmas lehet azoknak, akik ezt rendszeresen művelik, mert kiveszi az embert a hitéből, az észből, meg még sok minden másból is...
Nekem szerencsém van, mert akadt egyszer egy jóember, aki látva ezt a reggeli "haggyálbékénb@meget", görbe tükröt dugott az orrom elé. Először, közelebb léptem, bele egyenesen az ő aurájába, hogy nekem itt ne okoskodjon! Aztán, mivel hatástalan volt a fellépésem rá, hátraléptem, hogy itt hagyom ezt a majmot, és kevés híján el is húztam volna éppen a csíkot, ám ahogy hátraléptem, leesett, hogy mi is van....
Most is ugyanazt a képet látom, mint más, rendesebb, békésebb reggeleken, csak akkor meg is nézem becsülettel a dolgokat és meglátom a bennük lakozó szépet és jót, amitől az embernek a jó kedve kerekedik. Szánok rá időt és ennyi. Hagyom magam elvarázsolni egy napsugártól, ami az ablak szélén éppen csak beszökött, egy illattól elbódulni, legyen az bár a kávé, vagy egy virág a kertemben, esetleg a kis büdös Bogi szaga.... Adok időt magamnak a jobb napon, hogy a reggeli olyan legyen, ami éppen a szám íze szerint való, friss kenyérke némi margarinnal és rá egy kevés meggylekvárral...nyami.... Egy jobb napon a kávémat a kertben iszogatom meg, madarak csiripelése és a virágok szépsége mellett, vagy télen a kemence melegénél. Némi kutyuli simogatás még rádob egy lapáttal, és kész a jókedv. Nem sok, ugye? Pedig ott van mellette a kapkodás, mert elbámészkodtam a kertben, és kicsit sietnem kell a fiúk reggelijével, meg a friss teával. De ez nem vesz el belőle egy szemernyit sem, jókedvem töretlen tud ekkor is maradni.
De akkor mi történik a bal-lábas napon???? Azt hiszem a látással lehet a baj. Nem látni azt a jó csajt a fürdőszoba tükrében, helyette egy sárkányné asszony bámul vissza büdös szájjal, kócosan. Na, a tükör az első hiba. A keserű kávé pedig, még egy plusz kanál cukortól sem lesz édesebb, lehet, hogy ma teával kellene kezdeni a napot?!? Ennyi elég is, mert ezek után a tragédiák után ki a fenét érdekel a rózsa a kertben, amint éppen a hajnali harmat cseppjeit szárogatja magáról! A madárrikácsolástól is teljesen égnek állnak az idegdúcaim... És persze én még meg sem reggeliztem, de az az ádáz kis dög már itt csóválja a farkát nekem... mi a fenének tud ez már ilyen korán örülni???!!! Ha erre még a gyerekeket sem sikerül simán kikergetni az ágyukból, hogy időben elinduljanak suliba, máris kész a tragédia! Ennyi....
Mi a hiba ebben a dologban? Mi a nyitja?
Na, erre kellett az a görbe tükör, amit ez a jó ember odatartott.
Elsőre nekiugrottam volna, hogy mit szivat még ő is egy ilyesfajta ócska nap elején! Majd inkább elszaladtam volna, csak mindenki hagyjon békén! De amikor hátraléptem, megláttam azt a valamit egyetlen pillanatra, ami a lényeg lett volna ebben a tükörben. Most is ugyanazt látom, mint máskor! Ugyanaz a kép, csak nem néztem meg rendesen. Látás nélkül elveszett a lényeg, ami adja a hangulatát az egésznek.
Ez lehet a titok nyitja.... nem csak nézni, LÁTNI KELL!
Ki kell próbálni, hátha valóban ennyi az egész.
Most várhatnom a következő ballábas napot, mert akkor, ha sikerül, megfigyelhetem, ebben van-e az a titok.
...ja...meg egy jó nagy pohár tiszta víz a kávé után! :-)
