A biciklis minden nap megtette ugyanazt az utat, kis hátizsákjával. Az üres, használatlan füves területen át. Nem zavart senkit, nem tett kárt semmiben. Még a fűben sem, mert már egy kitaposott kis föld csapás volt ott, ahol ő ment.
Nap, mint nap.
Aztán egy reggel, egy nagyobbacska kő került a kis csapás elé. De a biciklis lazán kikerülte és folytatta mindennapos útját.
Majd egy másik napon egy tábla került elébe, rajta reszketeg írással:
A FŰRE LÉPNI TILOS!
Ám őt ez sem tántorította el céljától, mert mennie kellett.
A FŰRE LÉPNI TILOS!
Ám őt ez sem tántorította el céljától, mert mennie kellett.
Néhány nappal később már egy méretes tábla volt leverve a gyalogút elejére, hogy
MAGÁNTERÜLET, IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!
MAGÁNTERÜLET, IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!
Ezen egy pillanatra meglepődött és átgondolta, miféle szabálysértést is követ mostantól el, kinek, mekkora kárt okoz azzal, hogy mégiscsak megszegi a táblába vésett törvényt.
De a mérlegelés arra indította, hogy áthajt a magánterületen. Neki dolga volt arra...
Aztán egy szép napon a területre behajtva polgárőrök állították meg, számon kérve a szabálysértését, majd figyelmeztetéssel elengedték, mert becsületes képe volt, de figyelmeztették, többet ne tegye, mert bajt hoz magára. A biciklis nem értette, mivel meggyőződése volt, hogy senki tulajdonában nem okoz kárt, senkinek nem árt azzal, hogy átteker a földdarabon.
De elfogadta. Nem akar bajba kerülni. Más utakon jár ezentúl....
De elfogadta. Nem akar bajba kerülni. Más utakon jár ezentúl....
...a kicsi házból egy idős bácsi csoszogott ki rozoga , kapunak alig nevezhető tákolmánya mellé. Szeme végigpásztázta a háza előtti üres földdarabot.
A kapu mellett a nagy, lapos kő magában állt ott, szürkén és magányosan, de főként üresen. Az öreg mélyet sóhajtott és visszabotorkált a házikóba.
- Semmi?
- Semmi. Csak nem esett baja! Lehet más dolga van! - azzal fogta a kis vödrét és elindult a közeli kútra vizet húzni.
Közben azon járt az agya, hol lehet az ismeretlen segítőjük, aki minden áldott reggel letett két nagy üveg ásványvizet és egy citromot a nagy lapos kőre....CsJ
A Húsvétot még megvárta a kisöreg, aztán szépen , csendben elaludt....
VálaszTörlés:(
Nem volt beteg. Csak -ahogy ő mondta- lejárt neki. Szép életet vallott a magáénak, amit szeretetben és békében töltöttek el.
Már jó helyen van...
És várja szeretett anyókáját.
Isten áldja meg őket.