Ősz

Sokan nem szeretik ezt az évszakot....

Pedig csodálatos az ősz is. Bár hidegebb van már, mint szeretjük, köd is akad bőven.

...ma reggel amikor kinyitottam a szemem éppen a köd volt az első észlelésem. Szép, homályos, tejes idő, misztikus gondolatok beindítására....

De nem ezért szeretem!

A színei, illatai, a sok ajándékként kapott gyümölcs és zöldség, a bogyók, és termések sokasága... Kreatív embernek ez a  legnagyobb kincs.

A legszembetűnőbb, amit minden ember szeret, a természet kreálta színes falevelek. Mindegyikben ott az alig elmúlt nyár színei,  a naplementék és napfelkelték aranya, megszámlálhatatlan árnyalatban. A nap sárga színe, a föld barnái és zöldjei..... Csodálatos!

Az illatok, amiket észre sem vesszük, ha csak nem éppen bemegyünk az erdőbe és ott megcsap a tömény avar illata. Az a jó fanyar illat, ami nagy lélegzetvételekre kényszerít, hogy megjegyezhessem és eltárolhassam magamban jó hosszan.

 De itt a kertemben is kis odafigyeléssel, pompás illatokat lehet felfedezni.... Kedvencem a krizantém illata, pedig temetővirágnak mondják szegényt! De olyan csodálatos kis virágokkal borítja be a kertet, hogy öröm kimenni közéjük!

Változatos színei, kis kerek virágfejei csodálatosak!

(Itt jegyzem meg: gyűjtöm a töveket :)) )

Aztán van itt még két körtefa... hát a leveleik!!! Minden évben kísérletet teszek a levelek lepréselésére és színei  megőrzésére, de nem hagyja magát! Sötétbarnákká változnak száradás után sajnos. De most a mézszínű levéltől a sötét pirosig, a narancstól a aranybarnáig, minden színben ragyognak a napsütésben. Varázslatos.

És itt vannak még  a termések, bogyók. Ezerféle színben és formában, alkotásra csábítanak (már ha végre lesz egy kis időm! )

Ajtóra vendégváró koszorú, madáretető, ablakba szemgyönyörködtető csendélet belőlük, persze madáreledel lesz belőle is. A megszáradt somot, kökényt, hársfa bogyóját pedig fel is fűzhetjük karkötőnek, nyakláncnak kis fantáziával csodálatos idényékszer lehet belőlük!

    

És kapunk még ettől az évszaktól elemózsiát is!

Ott vannak a sütőtökök, a dió, mogyoró, a birsalma, a naspolya és sorolhatnám mi minden még! A legfinomabb ízekkel, és rákényszeríti az embert némi kísérletezésre a konyhában:)) Éppen ezen agyaltam tegnap is, hogy a sütőtök állományom miként alakulhatna át  teszem fel - kenyérré, levessé, süteménnyé... De az ötletek az éjjel megérkeztek :DD Remélem nem  lesz lázadás gyerek fronton majd emiatt :))

Szóval, ha valakinek még kétségei vannak ezzel a borongós évszakkal kapcsolatosan, és ezekkel sem sikerült eltántorítanom a véleményétől, akkor idézze fel a tavalyi képet, amikor a hűvös, szeles őszi délutánon ücsörgött az ablak előtt, nézte a zord időt odakint a kezei között egy csésze forró gyümölcsteával, esetleg forralt borral..... Nincs is ennél jobb: bentről a melegből, csodálni a természetet! És ha akad otthon egy üvegcse méz..... hmmmm.... néhány kanállal, csak úgy magában: valódi hangulatjavító!

Tehát menjünk ki a természetbe, nyissuk ki mind a két szemünket, de ne csak nézzünk ám! Lássunk is! Vegyünk néhány mély lélegzetet, érezzük az illatokat, nyissuk meg a lelkünket a természet felé és ha jól figyeltünk az ősz csodáit is megláthatjuk! A színei mind a szeretet és a gyógyítás színei, próbáljátok csak ki!  Egy ilyen séta után, tele az orrunk illatokkal, a szemünk ezer színárnyalattal, a lelkünk békével és a természettel való összetartozás érzésével - ez már önmagában is gyógyító erővel bír! Nem mindig sikerül elsőre, ne érezz csalódottságot! A mai sűrű anyagi világban elég nehéz kikapcsolni..... 

 

Tegnap este tele aggattam a fáimat apró kis mécsesekkel. Emlékeztem az eltávozott enyéimre... És azt vettem észre, az az érzetem volt, nem távoztak el.... hiszen velem vannak. A szívemben, a lelkemben. És nem volt bennem szomorúság, nem éreztem a elvesztést..... 

Csak a szeretet volt bennem.