Hát elérkezett ez is.... Vége lett a munkanapoknak, Dóri visszakerült a klinikáról a Dóri házba.
Délután még adott egy interjút a Tv-nek, és a rádiónak is, remélem nem izgult nagyon miatta, mert nem szeret nyilatkozni. Tudod eléggé izgulós ilyen esetekben, pedig nagyon intelligensen megoldja ezeket a feladatokat is.
Megszámolgatta a tőletek kapott euróit (nagy köszönet mindenkinek, aki küldött!), az aprókat, a papírokat, és teljesen képben van már, hogy melyik mennyit ér, lehet ő lesz a bankosunk az utunk alatt. :))))
Nézegettem, ahogy számolgat, ahogy beszélget a riporterrel, a rádióssal, Barbarával, és nyoma sincs rajta az izgalomnak, a pániknak, mint rajtam. Ők ketten Rebekával már átérzik az utazás örömét, már terveznek, készülnek, hogy OTT mi lesz.
Nekem a "zabszem sem....." egyelőre...
Még ez a két nap izgalom, hogy rendben van-e minden, hogy ne legyen valami elmaradás, amire nem gondoltam... de mindenre gondoltam!
Murhpy-t megölelgettem, megszeretgettem és megkértem, hogy most kivételesen - menjen az anyjába! (bocsánat)
Megemelte a kalapját és áttette székhelyét máshová, ígérete szerint minket békében hagy jönni-menni.
A kép Tonchinak készült, mert nélküle sehová...
Megírtam a listákat, bár a fejemben minden megvan, de ismerem magam, ha erre most jön valami nyomás más ürügyén, akkor elszelel minden összerakott fájl, és kezdhetem előröl. De lepapíroztam - minden eshetőségre felkészítve magam.
Holnap elrendezem még, amit kell itthon, és már csak az útra koncentrálok.
Aki jóban van a Janival - odafent- kérem tegye meg, hogy pár jó szót.... az érdekünkben... esküszöm jó voltam... és Dóri is... Sosem árt egy kis plusz segítség egy ilyen hosszú úton.
Tudjatok róla: ezek ketten Rebekával, énekelni fognak, veszettül hamisan. Ezek ketten minket nem kímélve, tréfálkoznak majd a kárunkra. De most megengedem nekik. Sőt: megígérem, hogy képekkel, vagy akár videókkal illusztrálni fogom a tetteiket, hogy ne csak én szenvedjem el a látottakat és hallottakat.
Mindenhonnan jelentkezem majd az utunk során, kérlek vigyázó szemeiteket vessétek reánk!
Köszönet mindenért, a támogatásért, a segítő szándékért, a jó szóért, a szerető gondolatért!
Köszönet és hála a szponzorunknak és a kollégáinak, aki névtelen akar maradni, pedig pont őt kellene még kiemelnem, mert amit tesz... csodával határos!
És a legnagyobb köszönet Gyura Barbarának, aki megálmodta és véghez is vitte Dóriért ezt az egészet!
Magamról
- Judit
- Pécs, Baranya, Hungary
- "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése