Pedig naggggyon megfogadtam, hogy erről sose...
Hogy nem írok, nem foglalok állást, nem minősítek.
Na, de mit lehet tenni, ha egyszer csak benne találod magad?!
Mit ad Isten.... azaz hogy, hogy nem elvtársak, Bence fiam kis barátnőjének egyik napról a másikra: volt/nincs szaglása, ízérzékelése. Mint olvasott és megfelelően tájékozott emberek ezt úgy tudtuk, hogy biztos jele a Covid 19 vírusfertőzésnek. A tény megállapítása után, mint a Motkány a jégkorszakban, enyhén rángatózó alsó szemhéjjal meredtünk egymásra, hogy akkor most hogy a viharba lesz ez itt?
Telefonok, információ gyűjtés, kinek a háziorvos, ÁNTSZ, kinek a főnök volt az első gondolata - bár az én esetemben bölcsebb erről hallgatni... Minek utána megkaptuk az útmutatást: minden hivataltól mást!!!
A megtámadott személynek egy KEK oltóbázisra kellett mennie tesztet csináltatni, de azt sem kérdezték meg tőle, hogy tud-e mondjuk járni? Van-e baja? Jó, efölött szemet is hunyhatunk, mert hát ugye melyik az a magyar hivatal, ahol bárkit is érdekelne, hogy van-e bármi bajod?
Az sem nagyon érdekelt senkit, hogy van-e lehetőséged autóba ülni, megkímélve embertársaid biztonságát és egészségét a tömegközlekedés kihagyásával. Miután mi abban a tudatban voltunk, hogy a szkafanderes mentőosztag kiváló emberi hivatottak házhoz jönni és beletúrni az agyállományba orron keresztül, így ismét erőst meglepődve (lásd megint Motkány....)guvadtunk egymásra, szaglással rendelkezők és nem rendelkezők... És már megbélyegeztük...
Majd a gyanúsított és a fiam, autóba vágták magukat és a megadott tesztelő helyre vették útjukat lelkesen, ahol a gyorsteszt (negatív lett) és a PCR (pöcörö) teszt elvégzése megtörtént. Majd újabb információkkal gazdagabban tértek haza, bizakodva a jó Istenben, a szerencsében, később már Marxban és Engelxben is - várakoztak jó kedélyállapotban a PCR teszt eredményére. Ami meg is lett.
Csuppppa pozitív élményben volt részünk innentől... az első ugye a fent említett teszt eredménye volt.
Miután ennek a képlete biztosan a kezeinkben volt, ismét a Jégkorszak című animációs film Motkány szereplőjének ábrázatát vettük mindhárman magunkra, teljes hitelességgel és átéléssel, majd némi telefonálás, ügyfélkapus bejelentés, táppézre vételhez intézkedés után megtudtuk, hogy az immár "bűnös" és a két "gyanúsított" napi ellenőrzése alá esik a megállapított tény miatt, a magyar rendőrség egészség-ellenőrző és megőrző alosztályának.
És még aznap délután, a bűnös telefonja megszólalt, benne egy kellemes férfi orgánum kérte, hogy a 3 személy ballagjon látótávolságon belülre, szemrevételezés céljából! Ballagtunk...
1, 2, 3. Megvannak! Köszönjük az együttműködést! - és már mentek is tovább - gondolom bűnt üldözni. Én nem sírok. De káromkodok. Csendben.
Miután túltettük magunkat az apró örömök megélésében, kaján vigyorral, hogy 10 nap pihenés van tesó! - jöttünk rá, hogy ezt úgy nevezik: KARANTÉN és a lábadat ki nem teszed a kapun kívülre, ha megszenesedsz se! Se bolt, se kocsma, se mozi, se kirándulás, de még egy jó étterem se! Aha... mondjuk másnak se, de nekünk most jobban nem! Se bolt.... hajajjjajjj.
Szerencsére akadt még egy gyerekem, meg egy unokaöcsém, akiket most büntetlenül terhelhetünk mindenféle programmal, hogy ne egye meg őket az unalom. Ahogy bennünket... Bence a PS4 előtt szenved, az arcocskáján látszik a kín, sokat is káromkodik - mondjuk szerintem indokolatlanul - és nem is értem kitől tanulta?!
Én már 2 éve home alone... ööö... officeban nyomom, szóval nekem ez nem volt furcsa.
Na aztán tegnap a rend szorgalmas és koránkelő őrei, ismételten megkíséreltek az ellenőrzésük alá vonni, sajnálatos módon első körben sikertelenül. De szerencsére a drága mama szemfüles és rendszer szerető állampolgár lévén, megoldotta a problémájukat! Történetesen kissé korai időpontban (8:40-kor) szerették volna szemrevételezni, hogy szabálykövető állampógárok vagyunk-e, de miután a bűnösünk meg sem hallotta a telefon csörgést, én meg egy határozott mozdulattal kinyomtam, majd ugyanazzal a lendülettel fordultam a másik oldalamra, amikor is arra lettem figyelmes, hogy a drága mama ököllel veri az ablakomat, oly módon, hogy arra a halottak is! - és a nyomában egy szép, sötétkék egyenruhás fiatalember settenkedik - na akkor rájöttem, hogy hiba volt kinyomni a telefont. Neki meg hiba volt korán jönnie, mert így kapott egy full kócos, csípás, pizsamás "izét" az ajtóban, akik nem tudta volna azt sem megmondani, hogy fiú-e.... vagy a másik...
Nos, szakellenőrünk egy lepedőnyi papírt kinyitva segített ki mentális állapotomból és feltette a kisegítő kérdést: Ön a Csordás Judit? ez jelentős segítség volt számomra és egy határozatlan igennel replikázva sikerült kivágnom magam a kellemetlen faggatózásból. És a T. Tünde? Meg a J. Bence ? Mondtam neki kissé elszégyellve magam, hogy még alszanak. Mire a következő kérdéssel szerelt le: Ezek szerint itthon vannak? Ezek szerint igen....
Közben a lábai mellett nagyon óvatosan, egy négy lábon járó, szőrös gyomor megindult a nyitott ajtó irányába, én meg önkéntelenül jeleztem is azonnal, hogy Lajos viszont egész éjjel távol volt, nem tudok felelősséget vállalni a tetteiért. Erre covid ellenőrünk a lepedőnyi papírt erősen fixírozta, hogy ki az a Lajos, mire felnézve érzékelte a szóban forgó személy jelenlétét, teátrális mozdulatokkal és a jellegzetes nab+dehülyevagy vigyorral a képén, összehajtogatta a papírt, elhelyezte a mellényzsebében, majd elköszönve távozott a drága mama kíséretében.
A nap hátralévő része eseménytelenül telt, leszámítva azt az információt, hogy mi gyanúsítottak (mert bizonyíték ellenünk nincs) 14.-ig sehová... ellentétben a bizonyítottan bűnös covidossal, aki már csütörtöktől szabadlábon védekezhet és péntektől mehet dolgozni!!!
Hol itt az igazság? Hol??? :)
A mai ellenőrzés is sikeresen lezajlott, a rend őrei eddig egytől-egyig mind udvarias, kedves és szimpatikus hozzáállással közelítettek (szigorúan maszkban) a gyanús személyekhez, azaz hozzánk.
De hogy addig a bűnt ki üldözi.....?
