Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2012. június 25., hétfő

Hála



Hónapokkal ezelőtt, pontosabban nőnapon, a tömött buszon beleakadtam egy idegenbe. Pontosabban "összepaszirozódtunk". És a helyzet adta komikum azonmód szavakba is lett öntve - jól- ki -magyar- fejezve! :o)
Kölcsönös elnézéskéregetés minden kanyarban, minden fékezésnél, a végén már csak mosolyogtunk rajta, és a virág is megúszta, amit a kezében tartott.

De menet közben mondott valamit... 
Nem is értem miért, hogyan került az oda, de megkérdezte tőlem, hogy este, amikor lefekszem, szoktam-e hálát adni azokért a jó dolgokért, amik aznap történtek velem? Háááát nem igazán jutott ez még eddig eszembe, bár néha önkéntelenül is hálát rebegünk, ha olyasmi történik, de annak nagy durranásnak kell lennie.

Egyszóval azt a tanácsot kaptam tőle, hogy próbáljam meg!
Fogjak egy cetlit (vagy egy füzetet akár), és minden nap 5 dolgot írjak le, amiért hálát adhatok.  Azt mondta nehogy azt higgyem, hogy könnyű lesz! Nevettem rajta!

Öt dolgot? Az simán menni fog....

Mielőtt elköszöntünk egymástól, ő elárulta, hogy neki az egyik az ötből, a velem való találkozása lesz, mert mindig nagy öröm pozitív emberekkel összefutni.... ezzel elment.
És a gondolat beleült az agyamba, mert kipróbálni, nem tesz semmit.


Jött az este és eszembe jutott, hogy mit akarok tenni: papír elő, és 
1.:.................
2.:....................
3.:........................
4.:...........................
5.:..............................

Hát itt jöttek a bajok! Azt túl egyszerűnek gondoltam, hogy mert sütött a nap, hogy kaptam friss kenyeret, hogy elértem a tömött buszt....

Szóval korántsem volt egyszerű!
Csak ücsörögtem ott, vagy fél órányit, elkortyoltam a boromat is, de nem volt könnyű megírni azt az öt hálát érdemlő dolgot. Mert igazság szerint annyi mindenért lehetünk hálásak, nap- mint- nap, hogy abból kiválasztani az öt legérdemesebbet! Nem egyszerű a feladat.

Napok teltek így el, amikor végre rájöttem a lényegére. Azt kell este papírra vetnem, amiért menet közben, amikor történik eszembe jut, hogy hála Istennek..... És így máris sokkal könnyebb! 
Van, hogy apróság és máskor észre sem veszem, amiért hálát adok, de van, hogy 10 évben egyszer történik olyasmi. 

Változó....  mint minden körülöttünk.




Sosem gondoltam, hogy ez szokássá válhat, és segít majd az élet pozitív látásához! Azóta ezt megteszem minden este, bár tudom igazából papír sem kell hozzá :) Elég, ha átgondoljuk és tudatosítjuk....
Aztán jönnek is sorban: egy kedves szóért, amikor rossz passzban vagy, egy mosolyért a kilóméteres sorban, egy szál százszorszépért, amit a füled mögé tűzhetsz, egy ölelésért egy régi-régi ismerőstől.....
... a hallgatásért, amikor rengeteg mondanivalód van,  egy szép fotóért, egy gyermeki mosolyért, vagy egy farkinca csóválásáért a hozzá tartozó hűséges szemekkel.

És végre valahára eszembe jutott az is, hogy ma este hálát adjak azért, mert valami fura véletlen az utamba sodorta azt a kedves embert annak idején, aki ezt megmutatta nekem!





...mert néha a legapróbb dologért is hálásak lehetünk ám!









2012. június 11., hétfő

...koszorú

Mire jó néha egy megszáradt borostyánkoszorú? Általában semmire.... de nem tudom kidobni. Olyan.... szép.
Hát marad és élvezem a látványát. :)









koszorúba ujjak fonták,
tündérlányok húzták-vonták,
Amíg zöld volt, hogy szerették!
...
szárazon is megbecsülték.

 Tündérporral jól beszórva,
 Zsebi sírján éled újra...

CsJ






2012. június 9., szombat

Pitypangtündér - az előzmény

Két kedves barátom kérdezgetett a minap, miért és hogyan vitt rá az a valami, a Pitypangtündér történetének megírására. Hosszan magyaráztam Dórival való megismerkedésünket, és a Dóri-ház blogját, az oda írt kommenteket, amikor még nem találkoztam személyesen Dórival. És hogy hogyan tudattam vele a világról, ami körülöttem van.....
....és egyik reggel történt valami. Amit csak leírtam neki. De a drága hitetlenkedett a történteken; pedig nőljön répa az apja orrára, ha lódítottam!!! ;)
Hát így történt, hogy a kis tündér története papírra lett róva.
Ma reggel, amikor jól megérdemelt reggelijét tálaltam Boginak, nem a szokásos ugrabugra táncot adta elő nekem, hanem valamit mutatni akart. Már nem virágzik a pitypang, mert már nyár van, de ő talált egy utolsó szálat. Azt kellett velem tudatnia. Hát megnézegettük közelebbről...mit is keres itt, ilyenkor egy pitypang?!? Nem tudom tudtad-e, de a pitypangoknak saját, külön bejáratú tündéreik vannak. Még nem sikerült rájönnöm miért, de rajta vagyok az ügyön! :)

Na szóval, amikor közelebbről megvizsgáltam ezt a rejtélyes pitypangot - nagyítóval! - mert a szemem már nem a régi, akkor vettem észre, hogy egy virágtündérke ficereg a levelei között. 
Nagyon vékonyka és fáradt volt már szegényke, mert régóta próbált szabadulni! 
Öreg, vaksi pókuraság véletlenül beleszőtte a hálójába a lábacskáját, majd elfelejtkezett a légyfogó szerszámról és Isten neki fakereszt! - azonmód el is költözött onnan. Így ragadt ott tündérke.

Én sem voltam ám rest, kerestem egy vékony mogyorófa ágacskát és szép finoman letekergettem a pókhálót a riadt kis tündérről. Ahogy kiszabadult, azonnal a mellette álló rózsabokorhoz reppent és jó hosszasan ivott a levelein megtapadt harmatból. Nagyon megszomjazott már szegényke az utolsó eső óta. Aztán ahogy a szomját oltotta, felcsücsült szépen egy rózsabimbóra, hogy kipihenje a fáradalmait. Nagyon hálás szemekkel nézett fel rám.

Én meg nem annyira hittem a szememnek, de a fiúk még aludtak, hát sajnos egyetlen megbízható szemtanúm sincsen a történtekre..... Talán csak a Bogi, de ő meg nagyon tud titkot tartani :)

Majd azt mondta nekem ez a csöpp leányka: "Köszönöm, hogy segítettél, hálás vagyok érte! Cserébe, ha bármikor bajod esne, én szívesen viszonoznám a segítséged!"

Azt tudni kell, hogy az a hír járja szerte a világban, hogy a tündérek nagy gyógyító erővel bírnak. Hát nekem meg éppen bajom akadt az izületeimmel. Gondoltam, akkor ezt itt meg is oldhatnánk.

De aztán eszembe jutottál Te Dóri és azonnal tudtam mit kell tennem. Én ezt a tündérkét elküldtem hozzád, mert tudom, nálad is elkél a segítség!

Szóval ez a kedves tündérke most úton van felétek. Kérlek fogadd majd szeretettel és hagyd, hogy segítsen neked is. 
Ja és mellesleg rengeteg szebbnél szebb mesét ismer:)) Hát hallgasd és gyógyulj....
egy Vacsuti, innen a szomszédból :) 
 ....hát így történt. 
Aki nem hiszi, azt tekerje be pókapó, majd megyek és kimentem! :)