Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2015. október 4., vasárnap

Figyelj!

TESTÁMENTOM

Figyelj! – ha egyszer meghalok,
Elfújok néhány csillagot
Mint tortán a gyertyát
Hát csak ne sirassatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Némák legyetek, s szótlanok
Ha temettek, ne földeljetek
S szóval ne méltassatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Könnyek nélkül búcsúzzatok
Ha ismertetek, megértitek
Ha nem, minek hazudjatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Három edénybe rakjatok
Szétosztván az isteneim között:
Gyermekeimnek adjatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Ők érteni fogják, mire gondolok
És ott adnak a szélnek engem
Ahol a leginkább boldogok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Vidámak legyetek, s boldogok
Örvendjetek a tudásért, hogy
Én már jó helyen vagyok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
És látsz egy fekete párducot
Smaragdszemében ott ragyog:
Valahol én is ott vagyok
Figyelj! – mert egyszer meghalok...
De most kellenek a szép napok
A törődés, a tiszta gondolat
Őszinte szeretet, társ-tudat.
Mert a szívem még – hallod?
Még eleven, még dobog,
Most kell, hogy szeress
Mert most még élek,
Most örülök a virágnak, ha kapok
most még... - figyelsz rám?
– Mert most még itt vagyok! 

Varga Ibolya - Szelíden

2015. május 14., csütörtök

Időhiány? ..... anomália...

Mindig rá tudok csodálkozni dolgokra, ezt megtartottam gyermekkoromból szerencsémre.
A minap bevásárlás közben összefutottam egy régi ismerőssel, akit arról ismersz fel, hogy állandóan a dolgokat a negatív oldaluk felől közelíti meg.
Mivel reggelente együtt kísértük annak idején a gyerekeinket az iskolába, sokat beszélgettünk. Életemben ilyen kitartóan negatív emberrel nem találkoztam - és azóta sem!
Állandóan hangoztatta, hogy mennyire szeret velem beszélni, mert ebben a "szar világban" (bocsánat - idéztem) mindig megtalálom a dolgok pozitív oldalát. És ennek ellenére, mindig megpróbált meggyőzni arról, hogy mindenben átverés, rossz dolog van. Mindenben. Még a hajnali madárcsicsergésben is! Vicc nélkül! Mert hajnalban felverték a madarak - a hetedik emeleten - és visszaaludt, így nem volt ideje sminkelni rendesen pl.
Eleinte próbáltam láttatni vele a dolgok számomra egyértelmű szépségét, a pozitív oldalát, a naposabb részt, de hamar feladtam. Ő erre specializálódott, hogy megtalálta a negatívumot még a pillangó röptében is.
Hagytam egy idő után és bíztam benne, hogy a  három gyerek majd kivezeti  ebből.
Hát a napokban összefutottam vele - mit sem változott, sőt! 


A szörpös polcnál kapott el a panaszáradatával, hogy mennyire szeretik a különböző édes márcokat, de indokolatlanul drágák, és már megfizethetetlen számára.
Na gondoltam, okkal kaptad őt ma meg, kiosztok egy kis észt! :o)
Elmeséltem, hogy mi nagyon régóta nem fogyasztunk bolti szörpöket, magam készítem, vagy azt amit megiszunk - és éppen nincs alapanyagom, vagy esetleg kedvem elkészíteni, megveszem háziszörp készítőtől.

DE!   
Mondom neki a bodza, az akác, a pitypang ingyen van! Egy üveg bolti szörp áráért kap egy kiló (vagy több) cukrot és a fent említett növényekből jó sok szörpöt készíthet kis idő ráfordításával.
Na itt rontottam el....

Neki egyszerűen nincs ideje erre. A csavar benne, hogy munkanélküliségéről panaszkodott előtte 2 perccel.
Ja és hogy szedni kell?
Meg főzni is? A melegben? Meg üveget mosni hozzá? Honnan??? Miből???
Majd kifejtette, hogy a házi dolgok a gazdagok kiváltsága, többe kerül, mint a bolti mindent beleszámítva, mert mennyi energia és hely, és minden egyéb kell hozzá, azt egy panelben nem lehet megoldani. Különben is ez rettentően időigényes, és ne mondjam neki, hogy nekem erre van időm, ismerve mennyi mindent teszek...
Hát ennél a résznél megálljt parancsoltam magamnak, de innen már nem volt visszaút... És csak mondta, és mondta, hogy mennyi dolga van, és sosincs ideje semmire, alig kel fel és pakol el a gyerekei után, már itt az ebédidő és még ki sem találta mit főzzön, amikor meg végre kitalálja, akkor el kell menni megvenni az alapanyagokat, de a mosás, a takarítás, és már el is fáradt, és így tovább.... és így tovább...
Belegondoltam, hogy a munkám mellett és a mézeskalács mellett én is ezeket csinálom. De legtöbbször nálam reggel 8-ra kész az ebéd. Jó ezt nem mindenki teheti meg, de fél 6-kor kelek. Jó, a szörphöz valókat megszedem egy célzott biciklitúra keretein belül a barátaimmal, és helyem is van tárolni - csináltam neki.
Teljesen értetlenül álltam a "nincs rá időm" fogalom előtt... Emlékszem volt ilyen időszakom nekem is, van másnak is, csak már elfelejtettem az érzést -de rájöttem a lényegére (szigorúan az én esetemben).
Amikor nincs mit tenned éppen, vagy csak akut lustaság kap el, egyszerűen nincs időd semmire. Szó szerint. Az idő rohan, miközben te lelassultál valami okán.
És én magamon azt vettem észre, hogy amikor rengeteg a tennivalóm, de ennek nem adok hangot idebent, csak elkezdem sorban megcsinálni amit szeretnék (na ez a kulcszó), elkészül ez is.... majd az is... és még van idő a többire is. Úgy tapasztaltam, hogy ez a dolog generálja önmagát. Van olyan nap, amikor rácsodálkozom, hogy mennyi mindent megcsináltam, úgy, hogy észre sem vettem mennyi mindent tényleg megcsináltam. Pesze van a fáradtságos lerogyás a székbe, nincs bennem sem duracell elem...
Amikor nincs kedvem semmihez, na akkor nem megy semmi... se munka, se mézeskalács, se befőzés, semmi.
De ez ritka, mert a kedvem ingyen van, magamnál hordom mindig, olyan emberekkel vettem magam körbe, akik ehhez hozzájárulnak, a kedvességükkel, humorukkal, szeretetükkel és bíztatásukkal. Így sokkal könnyebb.
Mocskos módon szerencsés ember vagyok! :o)
Ráadásnak a nagyszülőktől  pozitív életszemléletet örököltem, burokban születtem, mosolygenerátor van beépítve gyárilag, apám szerint szellemileg csökkent értelmű vagyok és 9 életem van.
Vagy nincs. (De ezt nem árulom el senkinek sem, beleértve magamat is.)

Szóval ez az idő dolog, avagy annak hiánya egy piszok anomália. Mindenkinek máshogy megy, máshogy telik az idő.

Megfoghatatlan, érthetetlen.
De nem is akarom megérteni, arra nekem nincs időm.... :o)






...kéretik az iróniát kiolvasni a sorok között!

















2015. február 7., szombat

Jelen lenni.....




 Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”. Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.
 
(Szerző: mindenegyben blog)


2015. február 3., kedd

...csak lélegezz!



Fel sem fogjuk sokszor, hogy mennyire sokat segíthet rajtunk, ha veszünk néhány mély levegőt...



És én csak a hétköznapi életünkre  gondolok....
Mint például, amikor valami kínos helyzetbe kerülünk, zavarban vagyunk.... 
És csak annyit kellene tennünk, hogy veszünk néhány jó mély lélegzetet.

Vagy elönt a méreg valami oknál fogva, és csak egy szikra kellene, mint a puskaporos hordónak, hogy leszakadjon az ég körülöttünk.
.. csak vegyünk néhány jó mély lélegzetet...

Vagy meg kell mondanunk valakinek, amit nagyon nem szeretnénk, de már nem halogathatjuk tovább, különben a tükör elé sem mernénk állni többé.
... csak vegyünk néhány ,mély lélegzetet, hosszan, lassan....



Aztán itt van , amikor fel kell fednünk egy titkunkat. Aligha van nehezebb feladat....
... csak végy néhány jóóóó, méééély lélegzetet....

De az sem kell, hogy előálljon valami kellemetlen szituáció. Egyszerűen csak van amikor választanunk kell két ruha között, vagy ebédnél a két kedvenc menünk között, szimpla hétköznapi választások.... mégis oly nehéz tud lenni. Dilemma mindenütt....

...hát akkor is vegyünk néhány jó mély lélegzetet....

Amikor el kell beszélgetni a kamasz fiaddal bizonyos magatartásbeli problémákról. Kellemetlen neki, kellemetlen lehet nekünk is.

A mai felgyorsult világban észre sem vesszük, hogy szinte kapkodva vesszük a levegőt, felületessé vált a légzésünk, egyszerűen leszoktunk róla, hogy erre odafigyeljünk.  Pedig ezt a rohanást kicsit lelassíthatjuk a magunk számára, de mindenképpen könnyebbé tehehetjük a dolgainkat, ha odafigyelünk a légzésünk minőségére.

...lélegezz!!!


És amikor ki ararod kapcsolni az agyad, leülsz meditálni, de csak jönnek a gondolatok a napi problémákkal, a bevásárolni valóval, a főnök szavaival, a kolléganő nemtörödömségével, és ki tudja még mi minden kavaroghat egy elmében???

Ám ekkor sem kell semmi mást tenned: csak lélegezz!

És ha koncetrálni kell hosszasan valamire, kezd azzal, hogy koncentrálsz a légzésedre!
Elsőre nem is olyan könnyű, ha tele a fejed gondolatokkal. Mert azok csak betüremkednek az elmédbe, tolakodó módon bekúszik az egyik, a másik után szépen észrevétlen, és mire eszmélnél, hogy  - HALLÓ! a légzésre kell koncentrálni, máris elcsúsztál azon a bizonyos banánhéjon. Adj időt erre magadnak. Gyakorold sokáig, tényleg nem lesz könnyű eleinte. 
Csak lélegezz és figyeld ezt a légzést.

És amikor ez sikerül, pillanatok alatt kitisztul a kép, rendeződnek a gondolatok, válaszok jönnek a kérdésekre, megkönnyebül a lélek, felszabadul a szellem és a test is.
Lehiggad az ember, felszabadul kissé és könnyebben mennek az addig nehézkes ügyek is. És ingyen van! És kéznél van! Nincs mellékhatása sem! És nem kell hozzá senki más sem.
Hát nem nagyszerű?

Csak lélegezz!




2015. február 1., vasárnap

Mindenből eleget.....




"Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!

Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet.
Annyi esőt, hogy értékeld a napsütést.
Annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked.
Annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit.
Annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat.
Annyi veszteséget, hogy értékeld amid van.
És annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú."




2015. január 31., szombat

Elcsépelt szavak....

Valamelyik éjszaka, olyan 2-3 óra között arra ébredtem, hogy álmodtam valamit. Nem egy történetet, nem egy szokványos álmot. Valami mást.....

Azon forgott az agyam, hogy a világunk merre felé halad.
Divat lett a spiritualitás, az ezotéria, valamint az ezekhez tartozó legfontosabb fogalmak, amikkel hirdetik az "igét", mint pl a szeretet, az egység, az elengedés, a megbocsájtás, stb...
A legtöbb esetben - az ezeket szívesen hangoztatók  elvégeztek esetleg 1-2 tanfolyamot, hozzáolvastak néhány "ajánlott olvasmányt", némi szakirodalmat és attól kezdve bölcsen osztják a megszerzett tudást, amerre csak mennek.
Nem számít, hogy befogadó-e a közönségük, nem számít, hogy a mondanivalójuk mögött  mennyi tudás, illetve tapasztalás rejtőzik.

(Hangsúlyoznám: nem mindenki ilyen, aki ezzel foglalkozik, én csak egy bizonyos rétegről beszélek)

Az én környezetemben is akad, aki Osho könyvét hordja-viszi mindenfelé magával, úton-útfélen belőle idézget - "hűűűű ez micsoda bölcsesség, figyi...." és már olvassa is. Váltig állítja, hogy ő már eszerint az eszme szerint él, az élete a szeretet, az elfogadás. Ért dolgokat (miért is ne?) és tanít is dolgokat (mert tudása van). Magyarázatot ad fel sem tett kérdésekre. 
Mert szeret. 
....feltétel nélkül. 
És elfogad. 
....mert ostoba vagyok, meg kell világosítson....
Mert Ő tud, érez, és tapasztal!
Még soha nem meditált. Nem baj. Megélheti az annyira áhított egységet akárhogy - gondolom én, hozzá nem értő. És csak hirdeti az igét a szeretetről, ha akarom, ha nem. Lassan megtérít, és erre nagyon büszke.

Én a megtapasztalásban hiszek.
Ám amiket hajtogat, ő már mind tudja, alkalmazza, használja az élete különböző területein. Jó neki: néhány Osho idézet hangos kimondásával eljutott olyan messzire...
És jön  a szeretettel, a megértéssel, az elfogadással....
Mellesleg Ő a legmanipulatívabb ember, akivel eddig találkoztam életem során, tőle tudom, hogy elvégzett valami kommunikációs tréninget, illetve kifogáskezelő tréninget a munkával kapcsolatban.
De elnézem neki, mert Osho-t olvas  - ergo: rossz ember nem lehet! Mondom én meg Balogh Bélát hallgatok, de az szerinte nyomába sem lép Oshonak. És Eckhart Tollét olvasom , na az meg ki?...
És megint jön a szeretettel: azt megélni a legfenköltebb dolog. A legtisztább és legfontosabb érzés.
Hát gondoltam rákérdezek egyszer tőle, szerinte mi a szeretet. Válaszként előkapta a már fentebb említett könyvet, villámgyorsan fellapozta benne  a megfelelő szöveget, és kitűnő hangsúlyozással felolvasta, hogy "szerinte" mi a szeretet. És utána nagyon fürkészően vizsgálgatta a tekintetem, az arcom, hogy megértettem-e..... Hát meg.
Csak én nem így gondolom.... Ekkor meglehetősen hosszasan magyarázta, hogy nem baj, ha nem értek egyet, még idő kell, mire elérek odáig, hogy ezt a nehéz szövegezést megértsem teljes mélységében és magaménak tudjam!
És én értetlen és akadékoskodó lélek, a magam bugyuta tudatlanságában azt találtam mondani, hogy szerintem a szeretet az nem szimplán egy érzés, hanem egy állapot (pillantása részvétről árulkodott).  Mégpedig elsősorban a félelem nélküliség állapota. ( na itt már bosszankodott kicsit)
Hallgattunk egy ideig mindketten, majd elment a dolgára, otthagyott a magam ostobaságába süppedve.

Igaz azóta nem jön hozzám Osho könyvével :)))))))) Szerintem megértette, hogy semmi esélye nincs arra, hogy a buta fejembe a tudás fényével akárcsak bevilágítson.

Ám az érzés, amit hagyott, borzalmas. Azokat a szavakat agyonvágta, kilúgozta olyan mélyen, hogy nehezemre esik most is kimondani őket, mert elcsépeltekké váltak utána. Azt hittem a szavakat csak feltölteni lehet a különböző oldalról történő értelmezéssel, plusz elmélettel csak többek tudnak lenni, mert másféle magyarázattal szolgálhatnak más-más lelkületű embereknek. Sosem hittem, hogy a szavakat ennyire le lehet amortizálni.
Nem akarom megítélni, nem akarom bántani, igazából nincs is vele semmi bajom, csak erőszakosan letolta a torkomon az elméleteit, a könyvét, magát, és megülte a bendőmet. Kicsit diétáznom kellene.

...olvasok egy kis Balogh Bélát.
Vagy Böjte Csabát. Hátha a szeretet új ruhát ölt bennem....






2015. január 1., csütörtök

Mindenkinek - 2015. 01.01

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.
Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.