Mindig rá tudok csodálkozni dolgokra, ezt megtartottam gyermekkoromból szerencsémre.
A minap bevásárlás közben összefutottam egy régi ismerőssel, akit arról ismersz fel, hogy állandóan a dolgokat a negatív oldaluk felől közelíti meg.
Mivel reggelente együtt kísértük annak idején a gyerekeinket az iskolába, sokat beszélgettünk. Életemben ilyen kitartóan negatív emberrel nem találkoztam - és azóta sem!
Állandóan hangoztatta, hogy mennyire szeret velem beszélni, mert ebben a "szar világban" (bocsánat - idéztem) mindig megtalálom a dolgok pozitív oldalát. És ennek ellenére, mindig megpróbált meggyőzni arról, hogy mindenben átverés, rossz dolog van. Mindenben. Még a hajnali madárcsicsergésben is! Vicc nélkül! Mert hajnalban felverték a madarak - a hetedik emeleten - és visszaaludt, így nem volt ideje sminkelni rendesen pl.
Eleinte próbáltam láttatni vele a dolgok számomra egyértelmű szépségét, a pozitív oldalát, a naposabb részt, de hamar feladtam. Ő erre specializálódott, hogy megtalálta a negatívumot még a pillangó röptében is.
Hagytam egy idő után és bíztam benne, hogy a három gyerek majd kivezeti ebből.
Hát a napokban összefutottam vele - mit sem változott, sőt!
A szörpös polcnál kapott el a panaszáradatával, hogy mennyire szeretik a különböző édes márcokat, de indokolatlanul drágák, és már megfizethetetlen számára.
Na gondoltam, okkal kaptad őt ma meg, kiosztok egy kis észt! :o)
Elmeséltem, hogy mi nagyon régóta nem fogyasztunk bolti szörpöket, magam készítem, vagy azt amit megiszunk - és éppen nincs alapanyagom, vagy esetleg kedvem elkészíteni, megveszem háziszörp készítőtől.
DE!
Mondom neki a bodza, az akác, a pitypang ingyen van! Egy üveg bolti szörp áráért kap egy kiló (vagy több) cukrot és a fent említett növényekből jó sok szörpöt készíthet kis idő ráfordításával.
Na itt rontottam el....
Neki egyszerűen nincs ideje erre. A csavar benne, hogy munkanélküliségéről panaszkodott előtte 2 perccel.
Ja és hogy szedni kell?
Meg főzni is? A melegben? Meg üveget mosni hozzá? Honnan??? Miből???
Majd kifejtette, hogy a házi dolgok a gazdagok kiváltsága, többe kerül, mint a bolti mindent beleszámítva, mert mennyi energia és hely, és minden egyéb kell hozzá, azt egy panelben nem lehet megoldani. Különben is ez rettentően időigényes, és ne mondjam neki, hogy nekem erre van időm, ismerve mennyi mindent teszek...
Hát ennél a résznél megálljt parancsoltam magamnak, de innen már nem volt visszaút... És csak mondta, és mondta, hogy mennyi dolga van, és sosincs ideje semmire, alig kel fel és pakol el a gyerekei után, már itt az ebédidő és még ki sem találta mit főzzön, amikor meg végre kitalálja, akkor el kell menni megvenni az alapanyagokat, de a mosás, a takarítás, és már el is fáradt, és így tovább.... és így tovább...
Belegondoltam, hogy a munkám mellett és a mézeskalács mellett én is ezeket csinálom. De legtöbbször nálam reggel 8-ra kész az ebéd. Jó ezt nem mindenki teheti meg, de fél 6-kor kelek. Jó, a szörphöz valókat megszedem egy célzott biciklitúra keretein belül a barátaimmal, és helyem is van tárolni - csináltam neki.
Teljesen értetlenül álltam a "nincs rá időm" fogalom előtt... Emlékszem volt ilyen időszakom nekem is, van másnak is, csak már elfelejtettem az érzést -de rájöttem a lényegére (szigorúan az én esetemben).
Amikor nincs mit tenned éppen, vagy csak akut lustaság kap el, egyszerűen nincs időd semmire. Szó szerint. Az idő rohan, miközben te lelassultál valami okán.
És én magamon azt vettem észre, hogy amikor rengeteg a tennivalóm, de ennek
nem adok hangot idebent, csak elkezdem sorban megcsinálni amit
szeretnék (na ez a kulcszó), elkészül ez is.... majd az is... és még van idő a többire is. Úgy tapasztaltam, hogy ez a dolog generálja önmagát. Van olyan nap, amikor rácsodálkozom, hogy mennyi mindent megcsináltam, úgy, hogy észre sem vettem
mennyi mindent tényleg megcsináltam. Pesze van a fáradtságos lerogyás a székbe, nincs bennem sem duracell elem...
Amikor nincs kedvem semmihez, na akkor nem megy semmi... se munka, se mézeskalács, se befőzés, semmi.
De ez ritka, mert a kedvem ingyen van, magamnál hordom mindig, olyan emberekkel vettem magam körbe, akik ehhez hozzájárulnak, a kedvességükkel, humorukkal, szeretetükkel és bíztatásukkal. Így sokkal könnyebb.
Mocskos módon szerencsés ember vagyok! :o)
Ráadásnak a nagyszülőktől pozitív életszemléletet örököltem, burokban születtem, mosolygenerátor van beépítve gyárilag, apám szerint szellemileg csökkent értelmű vagyok és 9 életem van.
Vagy nincs. (De ezt nem árulom el senkinek sem, beleértve magamat is.)
Szóval ez az idő dolog, avagy annak hiánya egy piszok anomália. Mindenkinek máshogy megy, máshogy telik az idő.
Megfoghatatlan, érthetetlen.
De nem is akarom megérteni, arra nekem nincs időm.... :o)
...kéretik az iróniát kiolvasni a sorok között!
