Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2012. február 13., hétfő

Ma hajnalban, amikor kimentem az udvaromba a havat ellapátolni, arra kellett eszméljek, hogy kevés olyan munka van az ember életében, amit szeret, ami kellemes, ami jót tesz testileg - lelkileg....
Hát a hólapátolás az elsők között van. Nálam mindenesetre viszi a pálmát. Nem annyira fárasztó, hogy kidőlj tőle, de mégis rendesen átmelegít, megmozgat, a táj melletted csodaszép és a friss levegő segít az elmének átgondolni a dolgokat. Ahogy a hólapáttal utat vágsz a magas hóban, úgy kerítesz ösvényt a rendetlen, szétszórt gondolataid között is.

Ma hajnalban is nagy ressel fogtam neki, aztán egy pillanatra  felkaptam a fejem egy rakoncátlan hópihére, ami éppen az orrom hegyén landolt a maga hideg valójában. Szép nagy és pihe-puha volt, ahogyan azt egy rendes hópihének illik lennie. És ha már felnéztem körülpillantottam a kertemen. Mindenen vastag hótakaró, beborítva fákat, ottfelejtett, elszáradt krizanténokat, kutyát, padot, madáretetőt. És csak hullott, csodás nagy pelyhekben. 
Minden tiszta,  fehér, friss.

Korán volt és még csend a környéken, autók alig jártak. A madarak viszont eltévesztették a dalt, tavaszt csicseregtek a fák ágai között. Csak a Bogi és a kis Matya rendetlenkedett körülöttem, de ők is néma csendben kergetőztek a hóbuckák között. Esküszöm néha nevettek, ahogy élvezték a játékot, mint csintalan gyerekek. Minden tiszta és békés volt. És ez nagyom hamar átragad az emberre is, mert természeténél fogva mindenki a békére és szeretetre vágyik. A hólapátolás felemelő volt! 

Az egység megvolt.

Mindennel.....

Ez a legjobb gyógyszer betegnek, gonddal terheltnek, bánatosnak, gyászolónak. Vagy annak, akinek csak a gondolatait kell szép rendbe tennie.  Meg kellene tanítani az embereknek és szebb lenne a világ, könnyebbé válna az, amit megnehezítünk magunknak, vagy kis segítséggel mások azzá teszik számunkra. 
Hálás voltam a hóért, a hólapátolás feltalálásáért :)
Mivel ezer meg egy éve nem csináltam hóangyalt, kerestem egy helyet és  hanyatt vágtam magam a nagy hóban. Mondhatni: nagy port vertem fel... a porhó csak úgy szállt körülöttem, semmit nem láttam, csak a nagy kavarodást. De szépen lassan elült minden....
Javaslom mindenkinek, próbálja ki, szerezzen magának egy 15-20 percet egyedül, akár este is, sötétedés után, amikor már KicsiSkorpió is aludni tért ;), és menjen keressen egy csendes, háborítatlan zugot -akár együtt valakivel- mondjuk egy tesóval :))))
Kell hozzá meleg ruházat, kis bátorság, megtenni azt, amit gyerekkorunkban simán megtettünk, gondolkodás, mérlegelés nélkül. Aztán nem árt némi hóesés, az a titka igazából!
Szóval keress egy vastagon behavazott helyet, finoman vágd benne hanyatt magad és semmit sem kell tenned. 

CSAK figyelj.
Nézz felfele, a hulló havat figyeld. 
És ez a csoda pillanatok alatt bevisz az áramlásba... eggyé válsz  mindennel, mintha velük repülnél... ők lefele, Te viszont felfelé szállsz. 
Amerre és ameddig akarsz, érzed a csendet, a békét, a föld mozgását, az összes energiát, ami mindent működtet körülötted..... 
És akkor te is csak energiává válsz. Folyékony leszel, se kéz, se láb... semmi, csak az egység érzése.
Arra azért nem árt vigyázni, hogy jó meleg ruhában tedd ezt, mert ugyanezt az érzést elérheted az "odafagyással" is. Szóval be safe!









A tanulság számomra ebből az élményből az, hogy meg lehet keresni minden esetben a lehetőségét annak, hogy  használjuk a természet adta lehetőségeket, keressük meg azokat és éljünk velük!
A testünk ezekben a percekben elindítja az öngyógyító folyamatokat, beáll a béke odabent és rendeződnek soraink. 
Másképp indul így a nap, jobbak és elfogadóbbak leszünk. 

És persze vidámabbak. Főleg amikor egy Matya ráveti magát a mellkasodra és azonnal követi egy Bogi is .... a randalír is belefér:)
Nekem jót tett nagyon, nem fáztam, mert a hólapátolás tökéletesen felmelegített, elindította a belső napomat, és az hét ágra sütött odabent.


Mindenkinek legyen nagyon szép napja!