Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2012. december 31., hétfő

Újévi kívánság

Mindenkinek békés, boldog új esztendőt kívánok! 

Legyen ez az új év örömhozó, erősítse meg a barátságokat, gyógyítsa meg a betegeket, mutasson utat a keresőknek, adjon reményt a csüggedőknek!

Csaljon mosolyt a szomorúak arcára, adjon enyhülést a bánattal teli lelkeknek, oldja fel a kényszerből alkotott kötelékeket.

Adjon hitet a hitüket keresőknek, hozzon szerencsét a szerencsétleneknek, mutassa meg  a szebb jövő reményét a kilátástalanságban élőknek. 

Emlékeztessen mindenkit a rég elfeledett erényekre, az adott szó becsületére, a hitünk erejére!

...mindenkinek békét, boldogságot kívánok...


...egy Vacsuti, innen  a szomszédból .




2012. október 29., hétfő

Halottak napja

Közeledik a november...
Vele a halottak napja, a mindenszentek ünnepe.
Vagy a Halloween, amerikaiasan. Nem az én ünnepem, de szeretem a vele járó tennivalókat, a tökfaragást, a fekete macskát, a boszikat, a műpókhálót, a rengeteg gyertyát - jó buli.

De a halottak napjával nekem problémáim vannak. Bár itt is vannak boszorkányok (mindjárt itt a szomszédomban is van kettő), meg fekete varjak (na abból is károg néhány a környezetemben), és vannak hozzá gyertyák. Meg temető...

Gyermekkoromban még azt tanították szüleim, hogy  a halottak napja a halottainkra való emlékezés ideje, akkor kell kimenni a temetőbe, akkor kell emlékeznünk, akkor vannak kötelességeink eltávozott szeretteinkkel. Én ezt már akkor sem szerettem, mert nem értettem, hogy miért van erre az egészre, egyetlen egy nap kinevezve?!
Nekem Húsvétkor is eszembe jut  a nagyikám, születésnapokon is sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezt nem érhette meg, és bizony akadnak egyszerű hétköznapok, amikor egy illat kapcsán, egy kép miatt felemlegetem Őt. De legritkábbak a halottak napján...
 Állandó vitában voltam nagylányként a szüleimmel a temetőbe járás miatt. Mert a szeretteim lelke nem ott van, nem lett elásva a szellemük is a testtel. És a test számomra  egy halott embert takar, amit nagy fájdalom látni, tudni, hogy ott van a föld alatt...
De a lélek az szabad. Bárhol lehet körülöttem.
A szellemük szabad...
És az emlékük nem csak a temetőben van velem, nem csak ott lehet felidézni a szellemüket, hogy milyenek voltak, mit adtak nekünk, mire tanítottak!

Én főzés közben is szeretettel meg tudok emlékezni a felmenőimről.

Évek óta kialakult nálam egy szokás, amit mostanra tudatosítottam és rendszeresítettem - nem kötelességből, hanem szeretetből! Amikor valamiért eszembe jut valaki, azon drága személyek közül, akik már nincsenek velem, aznap estefelé teleaggatom a kertem a saját készítésű kis mécseseimmel, gyújtok bennük mindenkiért egy-egy gyertyát, és szeretettel emlékezem a régi szép időkre. Ha belegondolok, nagyon sokszor égnek nálam a mécsesek.... nem csak egyetlen napon!

És - ahogy a kert is -  ez szép lesz ettől.... Nem szomorú, mert az emlékeim vidámak többnyire. Persze az elvesztésük fáj, de az emlékek, amiket itt hagytak, a szeretetük, amit kaptam tőlük, vagy a tanításuk, az kellemes és szép emlék, és legtöbbször vidám is. És csak egy pillanatnyi szomorúság ér, mert a szeretet hamar elűzi a sötétséget, a bánatot.
Ezek a napok egy mesebeli kertet teremtenek nálam, esténként a meleg szobából ha kitekintek, csodálatos fények látványa tárul elém, és vidám emlékekkel idézem föl a nagyszüleimet, a barátokat, hozzátartozókat, akik  valahonnan biztosan látják azt, amit én.



Voltak, akik megszóltak ezért, hogy nem adom meg a tiszteletet ahogy illik...
De én sem ítélem el őket! Mindenki úgy gyászol, ahogy akar, szabadon.
Igaz, én nem gyászolok... Azt megtettem akkor....
Én emlékezem!
És így nem bánat és fájdalom lakozik a lelkemben, hanem a szeretet, a kedves emlékek.

Nem egy elhunyt  képe, egy temetés jut eszembe, hanem egy nevető arc, egy levendulaillatú vállkendő, egy finom vaníliás süti illata. Egy humoros megjegyzés, egy tanítás, egy bölcsesség, ami csak egy adott személyhez köthető....
Hát nem szebb így?


Sosem hittem, hogy a nagyikám azt szeretné, hogy zokogva jusson eszembe. Biztosan a mosolygós emlékeket kedvelné ő is, és a nevetésemet nézné szívesebben.
Tehát ma mécsesek gyúlnak nálam este mindenfelé. Mert eszembe jutottak . . .




Ne felejtsétek el:  hagyjuk meg egymásnak a gyászt, vagy az emlékezést - ki, hogyan szeretné. 
Tartsuk tiszteletben a másik érzéseit, adjuk meg a tiszteletet nekik, és ne ítélkezzünk senki felett!
Ez az egyik legalapvetőbb jogunk, amit illik tiszteletben tartania mindenkinek a másikkal szemben.



A béke és a szeretet legyen veletek ezekben a napokban.














2012. október 7., vasárnap

Mustármaggal az egészségért

Már régóta tudom édesanyámtól, hogy a mustármag mennyire sok mindenre jó. Persze a zöldség savanyítás és a flakonos mustár mellett.
Apukám végtagjaiban már régóta nem megfelelő a keringés, ezért hideg keze-lába, nem érez velük, sokszor amikor megsérül észre sem veszi. Na, ekkor kezdte el a mustármagot enni. Tisztítja az érfalakban a lerakódásokat..... például!
De ahogy ma olvastam másra is jó!
Gondoltam megosztom , hátha másnak is eszébe jut kipróbálni! A tapasztalatokat kéretik megosztani! :)



Mustármag kúra
Egy mustármagkúra időtartama 6 hét, amikor is mindennap, a főétkezések előtt, éhgyomorra kell lenyelni egy kávéskanálnyi mustármagot, rágás nélkül, egy pohár vízzel.
A kúrát egy évben kétszer, háromszor javasolt megismételni. A mustármagok emésztetlenül haladnak át a szervezeten, de közben a bennük lévő anyagok kioldódnak, és a belekben lerakódott, bélfalra tapadt bélsártól megtisztítják a szervezetet.



Van egy igen hosszú bélrendszerünk, telis-tele bélbolyhokkal, amik közül ezek a kis gömbök kigörgetik a lerakódásokat. Eredmény: feljavul a felszívódás, csomó méreganyag távozik a szervezetből, csodaszép lesz a bőr, a haj és sokkal energikusabb leszel.

Kezd ezzel és zárd ezzel a napod! 6 hétig tart ez a mustármag kúra! Tavasszal és ősszel! Nem kell csodagyógyszer jó drága pénzen!
Csak egy kis figyelem a testedre. Ha már iszol ugyebár tisztított vizet, vagy mentes ásványvizet! Szánj magadra ebben az időben annyit, hogy most megiszod azt a 3 litert! Víz alapú testet csak vízzel tisztíthatsz!

A bélrendszer salaktalanításán és fertőtlenítésén túl olyan jótékony hatásai vannak még a mustármagkúrának, mint a vértisztítás, a hajhullás és a köröm töredezettségének megszüntetése, a bőrpanaszok - pattanások, ekcéma, viszketés enyhítése, az asztmás rohamok gyakoriságának csökkentése, valamint az érelmeszesedésben szenvedő betegekre is jótékony hatással van.
Remélem hozzájárultam a cikkel kicsit mindenki egészségmegőrzéséhez :o)
egy Vacsuti innen a szomszédból :))

2012. szeptember 30., vasárnap

Őszelőn

Nagyon szeretem, amióta "öregebb" lettem, mint kellene :) Tán, mert az én korom is már ősznek számít...
Hasonló a hasonlót alapon....
De csak körül kell nézni!
A színek, az illatok, az ízek, a fények!
Még melengető a nap sugara, mézízű szőlő és más gyümölcsök csábítanak.
És az őszi virágok színei... Hmmmm... Csodásak!


A krizanténok sokszínűsége, a muskátli rengeteg árnyalata...




Csodáslatosak...

A rézvirágok.... Amikor elülteted, sosem tudhatod milyen színnel lep meg ilyentájt. Minden évben begyűjtöm bizony a magját és alig győzöm kivárni a virágzásukat.





Ezek a kis kerek gömböcskék fantasztikusan vidámmá tehetik az ember napját. Én hajnalban, amikor enni adok kutyának, macskának, akkor szoktam megállni szemrevételezni.


Októberi varjúháj.... :o) micsoda név! :)


És az alkörmös.
Régen a vörösbort festették vele, ha szükséges volt. Hozzám véletlenül került, de nem bánom, mert télen a madaraknak szolgál táplálékul a termése.
Hát nem csodálatosak?

2012. szeptember 28., péntek

Megint mézeskalács...

Hát...  újat próbáltam megint. Sikerült, vagy nem sikerült, döntse el ki-ki maga.  :o)


Ajándékba készültek... matektanárnak, aki korrepetálta Attilát pl...


Örömmel készült...
Örömmel adtam...
...és örömöt okozott...

Ez a jó ajándék ismérve, nem?!




És még nem végeztem :)
Most kezdek csak belejönni igazán!


Szép napot mindenkinek :)



2012. augusztus 26., vasárnap

Ajándék anyának - vasárnapra

Vannak időszakok, amikor a meleg, a sok munka, a lelki nyomás hatására az embernek rosszabb napjai vannak. Ilyenkor szoktam én elővenni a kreativitást és kreálok valami kedveset, valami névreszólót.
Ettől általában annak aki kapja jobb kedve kerekedik én meg a keresgélés közben a "szemétben" válogatok és mindig találok valamit, amiből ajándékot lehet varázsolni.

Most anyunak.
Mert nagyon fáradt a melegtől, a szürettől. Mindig szüksége van tárolóedényekre. Virágmagnak, varrós doboznak, zsírnak, borsónak, szedernek, akárminek.
Hát találtam...
Találtam egy ex-tejfölös vödröcskét. Meg mindig akad a szalvétagyűjteményemben olyan, amit szeretek, és anyunak most pont ilyen vödröcske kell :))

Na én szívesen odaadom, de nem fehéren!




Elő a szalvéta, ecset meg a ragasztólakk. És a kedvence az ibolya és a lila szín. Hát lássuk mire megyünk vele.
Lealapozni már nem kellett, mert eleve fehér volt.

Kivágtam a mintákat és nekiestem .



Kis utóellenőrzés méretre igazítással. És elkezdtem szépen egymás után felragasztani a virágokat. Miután minden a helyére került, kitettem a napra, ahol nagyon hamar megszáradt.

Utána az egészet átkentem még egyszer, így már mosogathatóvá is vált a dobozka.





Hát ez lett belőle....
Szerintem jól áll neki a lila ibolya.
Kipróbálom legközelebb más virággal is.
Közben akadt két sima, unalmas fehér bögrém is, hát vidámabbá tettem őket is.


Szerintem tök csini lett! Most elviszem anyunak, had derüljön jobb kedve a nem várt ajándéktól. Tudom, hogy örülni fog neki. Ráírom egy cetlikére, hogy boldog vasárnapot és a kezébe nyomom!


Mindenkinek nagyon boldog vasárnapot (mindjárt itt a hidegfront és az eső).
Alkossatok ti is...... :))))



2012. augusztus 23., csütörtök

Sors


Az örökös kérdés, hogy miért? 
Mit keresünk itt ezen a földön és mi a feladatunk? És miért az ???
 Hányszor, de hányszor elhangzik ez a kérdés. 
Magunkban, de sokszor hangosan is kimondjuk. 
És keressük a választ, bízva abban, hogy valaki olyan is meghallja, aki tud segíteni a válasz megtalálásában.
Pedig erről szó sincsen!
A végzetünket csak mi találhatjuk  meg, csak mi érthetjük meg mit kaptunk és miért. És nekünk egyedül kell azt elfogadnunk. Más nem értheti, illetve nem jelent neki  semmit. Ha megtaláljuk és nem ágálunk ellene, akkor jó úton vagyunk. 

Hiszem, hogy minden embernek feladata van, azzal a céllal születik le erre a földre, hogy azt keresse, megtalálja és megélje. 




...És ez talán mégsem olyan nehéz, mert mi magunk vagyunk a sorsunk. Szembe kell nézni ezzel a feladattal és megélni nap, mint nap.
Csak ezt nem könnyű elhinni, elfogadni. 
Ez a  nehéz...

Pedig egyszerű, csak rá kell érezni. Sorsunk összefonódik földi ittlétünkkel, kikerülgethetjük, próbálhatunk megszabadulni tőle, de nem fog menni.
Olyan ez, mint a kivágott fa, aminek csak a törzse maradt: előbb-utóbb újra levelet hoz, mert ez a dolga, ez a sorsa!
Nem kapálózik ellene, csak teszi, amire született.

És ugyanígy van az ember is. A sorsát születésekor kapja. Levetheti ugyan ideig-óráig, de újra és újra visszakerül rá, tehet bármit ellene. 

Valahányszor nehézség kerül az utunkba életünk során, az mind a sorsunk szerves része. Megtehetjük, hogy átlépünk felette, elmegyünk mellette, kikerülve az éppen ránk szabott feladatot, de visszakapjuk újra és újra. Nem menekülhetünk előle, meg kell oldani azt! És minél többször próbálunk szabadulni egy adott feladattól, annál nehezebbé teszi azt nekünk a végzet! 

Ismerünk olyanokat mindannyian, akik könnyedén veszik az akadályokat... Csak figyeljük meg. És ámulunk és bámulunk, hogy ezt miként képesek tenni naponta, ha kell. Ők azok, akik megtalálták és elfogadták a sorsukat. Ők a végzetüket követve élik életüket, megoldják a feladatukat és haladnak szépen az úton. Sokuk nem is tudja, csak ösztönösen teszi, ráérzett. 

Érdemes figyelni őket, meghallgatni a véleményüket, mert mint mindennek, ennek is megvan a ritmusa. Ha erre rátalálunk, és felvesszük egyszer a fordulatot, akkor könnyebben rátalálhatunk az utunkra.

Van, hogy összekapcsolódik emberek sorsa, egyiké megpecsételi másokét.  A végállomás mindenkinél ugyanaz, szerencsés, akinek akad egy sorstársa és éppen ismeri is! Együtt talán könnyebb, bár ez egyszemélyes játék. Egy síkon haladva, egymással párhuzamosan a végzetünk felé...

És mint tudjuk a párhuzamosok a végtelenben találkoznak.





  Mi magunka vagyunk a sorsunk, csak bátran szembe kell nézni vele!


Azt mondják a végzetünk ehhez a földhöz köt.
A részünkké vált és ez kölcsönös. 
Végzetünk úgy fonódik össze, mint fa gyökere a földdel.
Egyetlen ember sorsa képes megpecsételni sokakét.
Egész életünkben a végzetünket kutatjuk, próbáljuk megváltoztatni.
Van, aki sosem lel rá.
Azonban másoknak sikerül...






2012. augusztus 16., csütörtök

Az érem két oldala....

“Szeresd az igazságot, de bocsáss meg a tévedésnek.” (Voltaire)

Az igazság keresése hatalmas bukásokkal jár.
Messzebb megyek: az igazság keresése meddő próbálkozás, mert olyan, mint igazság NEM LÉTEZIK!

Objektív igazság nincs.

Az igazság csak egy  fogalom... ;)

Mert ugye nem létezik, hogy másnak legyen igaza. :))

Mert az én igazságom, nem biztos, hogy a Te igazságod is....

És ez minden egyes emberre vonatkozik. Sőt két egymással szemben állónak is lehet igaza egyszerre, egy helyen, egy időben, mégis mind a ketten mást állítanak, mást hisznek valós igazságnak. És ebből hatalmas galibák kerekedhetnek. Most tanulom, hogy ami első hallásra igazságnak tűnik innen, annak van egy másik oldala is, ami onnan nézve szintén lehet igazság....  Ez csak akkor okoz nagy lelki békétlenséget, amikor két hozzánk közel álló ember között kell vállalni az igazságot és az egyik oldalára állva, kiállni a szent bizonyosság nevében.
Na és akkor ott a csavar! A másik oldalt hallgatva, ott is igazság van és benne vagy a csapdában.
Nyakig.
A napokban egy élő példa keveredett az utamba. Sajnos nem voltam magamnál éppen és azonnal véleményt alkottam magamban. Pedig annyira tudom már, hogy csak szemlélődni kell, megfigyelni és elfogadni.... Nem véleményt alkotni!
Mert az ugye - csakis a történések teljes és pontos ismeretében lehetne esetleg. De sohasem ismerheted, ha nem rólad magadról van szó a teljes igazságot. Hát sikerült azonnal megnyúlt arccal véleményt alkotnom, elárulom, az eredmény nem éppen pozitív gondolat volt :(
Pedig ismerem nagyjából a történet szereplőjének  a körülményeit, a lehetőségeit, a problémáit. De ismerem a sötétebbik oldalát is és ez segített a véleményalkotásban leginkább!
Aztán átgondoltam egy beszélgetés során, hogy mit és miért is tettem. Megértést tanúsítva a szereplőkkel és a körülményeikkel, máris más fényben tűnt fel a történet! Nem lett jobb, vagy rosszabb a helyzet, csak a szemléletemet változtattam meg, elfogadtam, hogy ami ott van, annak ott és most kell lennie. Nem ítélkezhetek, mert hát ki vagyok én? És milyen jogon is tenném??? Hát a megértést választottam, és sokkal könnyebb lélekkel lépem át a küszöböt.
Mentségemre csupán az aggódás érzése szolgál, amit a történet egyik kis szereplője iránt érzek.
Nincs objektív nézet. Csak és kizárólag szubjektív van.... Ezt jó lenne ha többen megértenék, kevesebb kritika kerülne a fülekbe.
És néha a körülmények választásra kényszerítenek. Legalább is eddig ezt hittem, saját magamat belerángatva ebbe a szutyokba. Hála Istennek néha akad az utunkba egy-egy hang, ami rávilágít a valóságára ennek a szubjektív  "igazságnak".

Aztán, ha mégsem megyünk semmire ebben az egészben, legjobb csak félrehajítani a véleményünket, elfogadni az elfogadhatatlant és csak szeretni az embert. Ami korántsem könnyű - jegyzem meg! Az elfogadásnak nem feltétele a szeretet. Ám fordítva.....

Ezt a kényes kérdést csak a nagyon bölcs gondolkodók tudnák talán úgy kivesézni, hogy megtaláljuk benne az igazságot - ami ugye nincs is igazából. 

Hát megmaradok a szemlélődésnél, az elfogadásnál, igyekszem nem véleményezni a másik embert, mert talán nem ismerem a körülményeit a történetének megfelelően. 
És igyekszem szeretettel figyelni őket. Ha nem megy úgy, akkor valamiért nincs ott helyem, és ezt kell észrevennem időben.

Eszembe jut a véleményalkotásról áldott jó dédikém szállóigéje: "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna".
És erre sokszor rájövök, hogy mennyire így van. 
A bölcs nem beszél.


Talán..... talán majd egyszer én is bölcs leszek...





2012. július 8., vasárnap

Szeretet és félelem

Azt hiszem tényleg csak két alap-érzelem létezik, az összes többi ebből a kettőből keletkezik különböző adalékokkal. 
És ez a két érzelem a szeretet és a félelem.
A szeretetből fakadnak a jó dolgok, amiktől boldogok, vidámak, derűsek, elégedettek vagyunk. Amikor rájövünk, hogy ez nem kerül nekünk semmibe, akkortól adjuk a körülöttünk élőknek önzetlenül, korlátlanul, és ha nem is vesszük észre: minél többet adunk, annál többet kapunk vissza belőle. Ez nem kérdés, mindenki ismeri.

A félelem összetettebb érzés. A rossz érzések alapja: a haragé, az irigységé, az utálaté, a gyűlöleté, a gonoszságé, stb., stb... Nagyon nehéz nem félni, mert a mai kor arról szól, hogy állandóan meg kell felelni különböző helyzetekben, a munkahelyen, a családban, a villamoson, buszon, a strandon, a boltban, és még sorolhatnám. És ez mind félelemmel tölt el. Amiből ha nem tudjuk kezelni, pontosabban elfogadni a kvalitásainkat, harag lesz, gyűlölet lesz, vagy irigység. Aztán boldogtalanság. És innen már nagyon nehéz a visszautat megtalálni.

Menny és pokol.

De ez itt van lent! A földön. És mi magunk dönthetjük el, hogy melyiket választjuk, mi magunk teremtjük meg azt a mennyet, avagy poklot az életünkben idelent. De előfordul, hogy egyszerre, egy időben mindkettő létezik éppen. 
Meg is kell élnünk mindkettőt, különben honnan tudnánk milyen az egyik, vagy milyen a másik, ha nem ismerjük egyiket sem? 

Honnan tudod, hogy mi  a hideg, ha nem tapasztaltad a meleget? Honnan tudod mi a jó, ha nem érezted a rosszat? Honnan ismernéd fel a boldogságot, ha nem élted meg a boldogtalanságot?!
De mindezzel nem kell megküzdened.... Csak fogadd el, hogy létezik.... és pont. 






A kulcs az  elfogadás.







És a  megélés a titka az egésznek. Pontosabban az, hogy hogyan éled meg.
Ha egyszer rájössz a nyitjára, hogy ne légy dühös egy adott helyzetben, amikor amúgy az lennél, ha ez sikerül, és megjegyzed, hogy hogyan csináltad, magát az érzést....... onnantól nincs akadály!


A tudás bennünk van, velünk születik. Csak a  sémák, amiket belénk nevelnek az óvodákban, iskolákban elfedik ezt a tudást, de ott van bennünk és vár. Vár arra, hogy emlékezz és felfedezd újra. 

Ha megvan: használd!


















2012. július 3., kedd

Tököm nőtt :)

Mit ad Isten.... tököm nőtt a kertben!
Pedig nem is ültettem, csak a kidobott, már nem ehető folytatta földi reinkarnációját -tökként újra :)
Nagyon megörültünk neki, mert a telken direkt vetettek még sehol sincsenek. Ennek meg itt ni: már termése is van!


Hát terelgetem is az indáit, hogy merre fusson, ha már mennie kell valamerre. Csak teremjen bőségesen! A paradicsomok is megindultak a fa hordóban, olyan gyönyörűségesek, hogy csodájára járok napota...



A paprika palánták megsínylették a húsvéti segédnyúl tanonc működését, szegények győznek magukhoz térni az állandó rágóhatás miatt. Bár mostanra mintha helyrerázódtak volna.

 ...ugyanis nyuszi pajtás "rács mögé került". Elkerítettem neki egy részt a kertben, a legárnyékosabbat, mert szegény nehezen viseli ezt a nagy meleget. Ám az elzárás sokkolta, többször megszökött és megtámadta a kerítést is. Félelmetes vérnyúl jeleit mutatja....


Persze ellátom azért továbbra is minden jóval, és felügyelet mellet elhagyhatja a kennelt is majd. Addig is szőlő levelekkel és hajtásokkal próbálom megbékíteni őkelmét :)






2012. június 25., hétfő

Hála



Hónapokkal ezelőtt, pontosabban nőnapon, a tömött buszon beleakadtam egy idegenbe. Pontosabban "összepaszirozódtunk". És a helyzet adta komikum azonmód szavakba is lett öntve - jól- ki -magyar- fejezve! :o)
Kölcsönös elnézéskéregetés minden kanyarban, minden fékezésnél, a végén már csak mosolyogtunk rajta, és a virág is megúszta, amit a kezében tartott.

De menet közben mondott valamit... 
Nem is értem miért, hogyan került az oda, de megkérdezte tőlem, hogy este, amikor lefekszem, szoktam-e hálát adni azokért a jó dolgokért, amik aznap történtek velem? Háááát nem igazán jutott ez még eddig eszembe, bár néha önkéntelenül is hálát rebegünk, ha olyasmi történik, de annak nagy durranásnak kell lennie.

Egyszóval azt a tanácsot kaptam tőle, hogy próbáljam meg!
Fogjak egy cetlit (vagy egy füzetet akár), és minden nap 5 dolgot írjak le, amiért hálát adhatok.  Azt mondta nehogy azt higgyem, hogy könnyű lesz! Nevettem rajta!

Öt dolgot? Az simán menni fog....

Mielőtt elköszöntünk egymástól, ő elárulta, hogy neki az egyik az ötből, a velem való találkozása lesz, mert mindig nagy öröm pozitív emberekkel összefutni.... ezzel elment.
És a gondolat beleült az agyamba, mert kipróbálni, nem tesz semmit.


Jött az este és eszembe jutott, hogy mit akarok tenni: papír elő, és 
1.:.................
2.:....................
3.:........................
4.:...........................
5.:..............................

Hát itt jöttek a bajok! Azt túl egyszerűnek gondoltam, hogy mert sütött a nap, hogy kaptam friss kenyeret, hogy elértem a tömött buszt....

Szóval korántsem volt egyszerű!
Csak ücsörögtem ott, vagy fél órányit, elkortyoltam a boromat is, de nem volt könnyű megírni azt az öt hálát érdemlő dolgot. Mert igazság szerint annyi mindenért lehetünk hálásak, nap- mint- nap, hogy abból kiválasztani az öt legérdemesebbet! Nem egyszerű a feladat.

Napok teltek így el, amikor végre rájöttem a lényegére. Azt kell este papírra vetnem, amiért menet közben, amikor történik eszembe jut, hogy hála Istennek..... És így máris sokkal könnyebb! 
Van, hogy apróság és máskor észre sem veszem, amiért hálát adok, de van, hogy 10 évben egyszer történik olyasmi. 

Változó....  mint minden körülöttünk.




Sosem gondoltam, hogy ez szokássá válhat, és segít majd az élet pozitív látásához! Azóta ezt megteszem minden este, bár tudom igazából papír sem kell hozzá :) Elég, ha átgondoljuk és tudatosítjuk....
Aztán jönnek is sorban: egy kedves szóért, amikor rossz passzban vagy, egy mosolyért a kilóméteres sorban, egy szál százszorszépért, amit a füled mögé tűzhetsz, egy ölelésért egy régi-régi ismerőstől.....
... a hallgatásért, amikor rengeteg mondanivalód van,  egy szép fotóért, egy gyermeki mosolyért, vagy egy farkinca csóválásáért a hozzá tartozó hűséges szemekkel.

És végre valahára eszembe jutott az is, hogy ma este hálát adjak azért, mert valami fura véletlen az utamba sodorta azt a kedves embert annak idején, aki ezt megmutatta nekem!





...mert néha a legapróbb dologért is hálásak lehetünk ám!









2012. június 11., hétfő

...koszorú

Mire jó néha egy megszáradt borostyánkoszorú? Általában semmire.... de nem tudom kidobni. Olyan.... szép.
Hát marad és élvezem a látványát. :)









koszorúba ujjak fonták,
tündérlányok húzták-vonták,
Amíg zöld volt, hogy szerették!
...
szárazon is megbecsülték.

 Tündérporral jól beszórva,
 Zsebi sírján éled újra...

CsJ