Hogyan hagyjuk cserben önmagunkat?
Hát ennek rengeteg módja van....
Hogy miért tesszük? Amikor benne vagyunk nem vesszük észre, nem észleljük s nem is tudjuk, hogy éppen azt tesszük. ha valami, valaki felhívja rá a figyelmet, akkor szembesülünk "valamivel", ami még mindig nem biztos, hogy a felismerés.
Ha mégis, akkor jön a hasba-akasztás, arculcsapás, döbbenet....
És rohadtul fáj.
Hogy mik ennek a cserbenhagyásnak a jelei?
- Bocsánatot kérünk (akár saját magunktól) azért, amit érzünk, vagy olyasmiért, amiért egyáltalán nem kellene.
- Konfliktus kerülés - akkor is, ha az csak szóban történik és nem fáj senkinek.
- Saját igényeink figyelmen kívül hagyása másokkal szemben.
- Amikor valami bánt, vagy fáj, olyasmiket teszel, amivel eltereled a figyelmed saját magadról.
- Nem állsz ki magadért, ha megbántanak, becsapnak, kihasználnak, semmibe vesznek.
- Nem szabsz határokat és nem mondasz NEM-et!
- Túlhajtod magad, hogy bizonyíts... bármiben....
- Irreálisan meg akarsz felelni...
- Nem fogadod el a dicséretet, azonnal magyarázkodni kezdesz, hogy itt kellett volna jobban csinálni...
- Másokhoz viszonyítod magad. (a legtöbbet ez árt)
- A fókusz nem azon van, hogy mennyi mindent csináltál jól, hanem azon, ha valahol hibáztál. És a hibát természetesen magadban keresed. Mert azt mondták....
- Inkább a háttérbe húzódsz, még akkor is, ha igazából elismerésre vágysz éppen.
- Negatív jelzőkkel illeted magad...
- Nem érzed azt semmivel kapcsolatban, hogy megérdemled..
- Amikor valami jó dolog történik veled, képes vagy lelkiismeret furdalást érezni, mert boldog lettél tőle...
- Nehezen hozol meg saját magadért döntéseket, de mások érdekeiért a világ másik végéig is elmennél.
- Ajándékot adsz, vagy nagy szívességeket teszel olyanoknak is, akik nem értékelik, azért hogy érezhesd, hogy szükség van rád.
- Bántó belső monológot folytatsz önmagaddal...
- Másoktól függ, hogy érzed magad...
- Amikor rossz kedved van palástolod mások előtt, mert még ezt sem engedheted meg magadnak - különben nem vagy érdekes s hátat fordítanak neked.
- Nem kérsz segítséget, amikor neked van rá igazán szükséged. Csendben megoldod egyedül, és van hogy néha "belehalsz."
- A legapróbb dolgokat is túlagyalod, mert nem bízol meg önmagadban.
- Megtartod mások titkait, ám amikor ezt ők nem teszik meg neked, hagyod magad bajba sodródni, elhallgatva a rágalmakat... Hogy megvédd magad ki kellene adnod, amit megígértél, hogy nem teszel.
- Mindig megértő vagy másokkal szemben, akkor is, amikor veled kellene megértőnek lenniük.
- Túl sokat adsz, akkor és ott is, ahol tudod, hogy sosem kapsz belőle vissza egy fikarcnyit sem.
És még sorolhatnám.
Hogy mi a megoldás?? Amíg nem mered felvállalni, hogy nem vagy tökéletes, hogy vannak hibáid, hogy lehetsz gyenge és szabad félned, szabad sírnod, szabad gyengének lenned - addig nincs megoldás. Amíg olyan közegben vagy, ahol kihasználnak, felhasználnak - addig nincs megoldás. Amíg nem tudod megfogalmazni és előtérbe helyezni időnként az igényeidet - addig nem lesz megoldás.
