.....Ugyanaz a fénysugár tárgyanként más-más hatást érhet el, attól függően, hogy az adott tárgy mennyi fényt ver vissza, illetve nyel el. Ehhez hasonlóan az élmények is különböző hatással vannak ránk...
Akár be is helyettesíthetjük a szöveg szavait:
.....ugyanaz a információ egyénenként más-más hatást érhet el, attól függően, hogy az adott ember mennyi információt ver vissza, vagy nyel el. . . .
Ez annyira igaz, hogy nem is kellene foglalkoznom vele. De beleült az agyamba.
Hát én régebben rengeteget visszavertem az információkból. De mára rájöttem, miért vagyok ilyen értetlen és miért álltam be tiltakozásra, védekezésre.
Tudom a miértjét.
Tudom a megoldását is, de a 41 év skatulyában telt, a beidegződések, a sémák és a korlátok erősek, mert erősnek építettem őket. Van egy tuti jó falam körbe-körbe........ a kőműves kalapot emelne, ha látná :))))
Bár ütöttem már réseket ebbe a falba, sok helyen betör a napfény és megvilágít dolgokat.
Bejönnek hangok is, már hallok a belső fülemmel, csak még nem hiszem el minden szavát.
...s tegnap találtam egy helyes kis ajtót is rajta, és tudom a varázsigét , ami nyitja. Csak néha elfelejtem, ha megijedek vagy félek, vagy ha megbántanak, mert olyankor megint elbizonytalanodom.
Kislányként nagyon elvarázsolt Óz meséje, a piros cipellő, a sárga köves út .
A sárga köves út. . .
Mindenkinek van egy "sárga köves útja"..... csak nem feltétlenül sárga.
Az enyém kék, méghozzá világoskék, mint a nyári égbolt. Már sejtem hová visz, tudom, hogy ha megyek, haladok rajta, el is érem azt a helyet ahová tartok, de nem tudom mi vár rám útközben. Repülő majmok talán nem...... meg a pipacsmező, ami mérgező az sem lesz. A keleti meg a nyugati banya bizonyosan ott lesznek:) Nehogy már azt is megússzam :))
De menet közben biztosan leselkedik rám ezer meg ezer információ, rengeteg véletlen, és valószínűleg sok emberrel is találkozom majd.
A feladat - nem könnyű - meghallani a számomra fontos információkat, észrevenni azokat a "véletleneket", és bátran szóba állni a szembejövő emberekkel - hátha ők hordozzák az információt!
.. .. .. én már a saját "sárga köves" utamat járom, tán van hozzá piros cipellőm is, mellettem van a bádogember és a bátor oroszlán is, és lehet ott van a madárijesztő is valamelyik napraforgó táblában.
. . . .de hogy most én vagyok Dorothy, az tuti :)))))
És a tegnapi tanítás Tamástól a számomra az, hogy világ megváltoztatásához csak szeretet kell, mert a szeretet érintésétől minden megváltozik.
De ezt tapasztaljuk nap, mint nap:)
Az évek alatt rájöttem, mi áll jól a mézesnek, és mitől lesz dísz, mitől ehető sütike. Néha el kell rontani a legszebbeket, hogy a nyálukat csorgató legények elrágcsálhassák a "selejtnek" indulókat, természetesen nagy bánatukra... Ó de kár érte....
Mert én hiszek benne, hogy a mézeseknek gyógyító erejük van, vidámságot visznek annak a szívébe, aki a kezébe veszi őket! Még nem láttam olyan embert, akinek mérges állapotában a kezébe nyomsz egy mézeskalácsot, hogy ne húzódna rövid időn belül a képe mosolyra. Ha másért nem , az íze miatt... Csak próbáld ki:)))
Beljebb haladva a fák közt, az erdő alja széles sávban talajvíz volt. Néhol tisztább, máshol homályosabb, odébb vastagon békalencsével befedve. A szél és a tél megtette hatását: rengeteg ág, gally letörve a földön, lépni is alig-alig lehet tőlük. Reccsennek, roppannak a talpam alatt. 
Szemem elszokott a madárlestől, így egyenlőre csak hallom, de nem látom őkelmét, aki olyan hangosan trillázik, hogy majd' kidől a segge - ahogy jó apám mondaná.... Rengeteg mondanivalója lehet...én megértem :) Aztán észreveszem egy magas fa tetején, ő is tudja onnan jobban szól, messzebbre ér el a hangja. Feketerigó uraság az. Látja, hogy látom, de őt nem zavarja, mert tudja sosem bántanám, nem is zavarnám meg mondandójában.
