Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2012. május 23., szerda

megint egy kis mézeskalács

Aki ismer tudja rólam, hogy mindent szeretek, ami kézimunka: gyöngyöt fűzök, varrok, makramézok,drótot hajlítok, de főleg mézeskalácsozok
Annak idején Polgár Zsuzsi mézesbábos fertőzött meg a mézeskalács szeretetével, és nem szabadulhat, aki egyszer elkapta ezt a szenvedélyt!
Zsuzsi ott tanít abban az iskolában, ahová a fiaim jártak és egy karácsony előtti készülődős napon felajánlotta, hogy tart egy kis röpke tanfolyamot azoknak, akik kíváncsiak rá. Hát persze, hogy érdekelt, mert láttam a csodákat, amiket művelt. Akkor ott tanúja lehettem, ahogy kikerül egy-egy darab a keze alól és csak álltam ott, bámultam.... és azt mondtam, na ez nekem sosem fog menni! És persze igazam lett, mert azóta sem tudok olyan szépet csinálni, mint ő!
Nem vagyok szerény: tudom szép, amit csinálok, de nincs meg benne az, amitől egyedi lesz, amitől saját stílusa lesz.
Majd egyszer.... valamikor, amikor csak arra kell koncentrálnom, hogy én legyek benne.
Addig is mutatóban néhány.
Akinek örömöt okoz a látványa, már megajándékozott....
A fehér bevonó máz receptjén nagyon sokat kísérleteztem. Már-már jónak tűnt a végén, de mégsem lett annyira szép. És akkor összeszedtem a bátorságom és megkérdeztem Kozma Mártitól, aki nagyon kedvesen egy az egyben elárulta a titkot.
Köszönöm!
Most már tökéletes.


Ezt csak keveseknek készítem el....
Speciális! De aki kapja, tudja, hogy nagyon, de nagyon....... <3



















2012. május 20., vasárnap

Zöldérzés...

Amikor csak tehetem tekerek.....
És azt hiszem a világ sokkal szebb 2 keréken! Többet látsz a tájból, a környezetből, jó a levegő, és mozogsz is! Ugye Szeszécske? Milyen jó volt eltekerni, bodzát szedni, beszélgetni, nézelődni? Menjünk sűrűbben, többen jobb is :)
A leszedett bodza már szárítás alatt áll. Isteni az illata, és remek lesz télem, amikor megfázik valamelyik fiú, vagy a mama, papa, Pepe. És a saját kezem által gyűjtött ráadásul sokkal finomabb is!:)

A kertnek is jól áll, mert olyan szépek a virágai, mint egy menyasszony...
Alig várom már, hogy a margaréták, amiket Ildikótól kaptam virágozzanak. Imádom a szép kis kerek fejecskéiket. Talán lesz majd mindig annyi eső, hogy szépen zöldüljenek!

Szeretném, ha a sok-sok fűszernövényke mellett lenne virág is. Mire Dóri legközelebb jön "kiülős" bulira, addigra már meg tudnám neki mutatni, hol laktak a virágtündérek, merre  akadt be a lábacskája a pókhálóba a pitypangok őrének...

Hogy amikor esteledik és mécseseket aggatok mindenfelé, micsoda varázslatok történnek egy városi kertecskében.....
Amikor a tücskök zenélni kezdenek, amikor már repked a kis denevér, amikor már előbukkan néhány csillag is az ég alján....
Nem tudom mikor volt utoljára része ilyesmiben, hogy volt-e egyáltalán?
De szeretném, ha tudna róla, hogy bizony varázslat létezik, csodák márpediglen vannak!


Hogy miért ül egy kopott, öregecske törpe a kertben hosszú évek óta és mit is csinál ott....
És megtanítani koszorút fonni virágokból...
De a lényeg, hogy legyen kicsit a zöldben.
Mert a zöld érzés a más, az sokkal jobb és feltölt mindenféle energiával, meg jókedvvel.

És erre alkalmas egy nagyvárosi kertecske is, még ha nem is a legszebbek közül való, de élet van benne és zöld! :)
Meg Matya, és Bogi, meg segédnyúl tanonc, meg Homeless és két nagyon apró, puhatalpú nyaflanc.....  Egy hófehér és egy cirmos:)






..és a lakói is jól érzik magukat benne :)






Ez mind olyan zöldérzés.... nem tudom honnan jön, de itt van és átadható bárkinek :)))))

Kedves bárki, hát ezennel átadom!

....csak vedd át! ;)




Szeretettel:
egy Vacsuti, innen a szomszédból....








2012. május 13., vasárnap

Eső után

Esett rendesen.

Nem is kevés! De megint annyira jót tett a növényeknek, zöldebbek, mint valaha! Azt mondják a régi öregek, hogy a májusi eső aranyat ér..... Csak az április fagyról nem szóltak :((
Kezd éledezni minden,a mit elültettem, barátságosabb képe van a beton teraszomnak is, bár ez még csak nagyon az eleje a fazonigazításnak:)
Egyenlőre a gyűjtögetés fázisa zajlik, hogy legyen elég zöld. Közben megpróbálom kitalálni a stílusát is mindennek. Bence szerint a káosz a legjobb stílus, felismerhető, és alig kell némi ráfordítás. Csak söpörni kell a lehullott leveleket, odafújt port, tobozokat, stb.
Hát lehet, hogy neki van igaza:) Egyenlőre felhasználok mindent, ami takarja a betont, és hagyom futni a borostyánt is. Ápol és eltakar!



Az üres konzervdobozok is még fényesen verik vissza a nap fényét, egyenlőre száraz virág tartójaként. De aztán majd sorban állnak szépen egy festetlen deszkára felfúrva, valamilyen matt színnel a derekukon. És teleültetve apró futó és nem futó növényekkel. Ha bírják a fűszerek, akkor természetesen előnyt élveznek benne! :)








Ahol csak lehet helyet kap egy-egy koszorú, némelyik fűzfavesszőből, másik akácból fonva. Szeretem őket, nagyon hangulatosak!
Aztán itt vannak még a raffiából készült pamacsok és a makramé virágtartók! Amennyit csak lehet készítek és ahol lóghat virág, ott lógni is fog.... takar az is! Éppen a napokban ugrott be hozzám egyik reggel Ildikó, pont egynek készültem nekilátni. Hát megtanítottam hogyan is kell elkészíteni! Elsőre ráérzett és amit megcsinált, haza is vihette! Nagyon élvezte és az egész tartott talán fél órát.... Majd cifrázzuk a mintáját, amint belejöttünk:)

Aztán itt vannak még a kövek, a kavicsok. Szerintem hatalmas erő és energia lakozik mindegyikben és amikor megfogsz egyet a markodba, abból neked is jut. Próba - szerencse....







És a fal tövébe is kell jutnia néhány cserépnek, amiben majd szépen megnövesztek néhány egynyárit, meg évelőt. Bár Boginak határozottan útban vannak, pedig ott minden évben vannak cserepek....








Aztán a teraszról egyből a kert...nini... ez itt egy segédnyúltanonc elleni védekezés egyik módja. Őkelme mindig rágcsál! Mindent... állandóan.... nem ismeri mit ehet meg és mit nem . Hát ellene - pontosabban a virág védelme érdekében készült ez a kis sátor. Semmi extra, csupán a lemetszett barackfa ágai lettek köré leszúrkodva, fent összekötve, és mári a növényke védve van... valamennyire. A tövéhez nem fér hozzá nyulunk és ez a lényeg! Ugyanezzel a megoldással óvtam meg drága Zsebikénk sírhelyét, nem akartam, hogy valaha is bárki, vagy bármi megzavarja a nyughelyét. Kapott rá egy törpét, aki folyamatosan őrzi. A virágok pedig egyszerűen évről-évre többen - csak ott termettek és növögettek.... 
Élőben még szebb...




Várom a fűzfavesszőket, hogy még több ilyen védő-óvó építményt készíthessek a kertembe, de jól mutat cserépben is a növényke körül, ha támaszra van szüksége!

Itt pedig az óriás ciprus alatti csendélet. A botok sajnálatosan ott kell még egy darabig legyenek, mert Homeless, az idegen cica nagy vircsaftot szokott közöttük végrehajtani, aminek az eredménye több törött levél, kitaposott virág....stb...stb.... A botoktól tart. 
Talán megszokja és akkor végre eltávolíthatom.


És itt már a szabad földben bújnak elő a fűszernövények. Ha bebizonyosodik, hogy ott elég nekik a napfény, akkor ez lesz a végleges helyük.

Csak kövek kellenek, hogy a stílust és a pontos hogyant meghatározza!
Előbb utóbb eljutok oda is és akkor a végeredményt is megmutatom!

Addig is mindenkinek legyen szép a napja!  Mellesleg ha valaki valami nagyon remek kis ötlettel bír... adja már át nekem is ha nem sajnálja!










Tudjátok: 

HAD TERJEDJEN A JÓ    -    VETNI KELL, BÁRKI IS ARAT!













2012. május 12., szombat

Viszlát kandúr

Szia Dóri!

Emlékszel még arra, amikor meséltem Neked a kertemben pókhálóba gabalyodott kicsi tündérkéről? Meg a többiekről? Tudod: Matya, a Bence cicája, meg a  Bogi - a puli kislány, aki egy borzas ördög inkognitóban? És  emlékszel? ...a kertek csendes léptű őrére? Tudod még ki az? Hát persze, hogy tudod! Ő kandúr, a nagy és bölcs, öreg, drogos macska.
Tudod, ő egy rettentően fura jelenség. A Bogi kapta még baba korában, hogy könnyebben megtanulja, hogy nem bántjuk a cicákat. És úgy is viselkedett, egy rendes kis fekete ördöghöz mérten. Együtt aludtak kandúrral, együtt ettek, rengeteget játszottak, sok-sok nevetést kaptunk ettől a két rosszcsonttól. Aztán ahogy Bogi kezdte "kinőni" a kandúrt (neve sosem lett neki végül is) néha teher volt neki ez a kis hebrencs, mindent terelgetni és felügyelet alatt tartani akaró puli. De hagyta magát, mert hát ugye: mégiscsak testvérek voltak! Kandúr ha leheveredett napozni, vagy csak pihenni, Bogi azonnal ott termett rendet vágni a kandúr körül. Mi ennek nem érthetjük a miértjét, mert puli aggyal csak kevesen tudnak gondolkodni, azoknak is a többsége: puli.....
Egyszóval ott termet, kandúron bundát igazított néhány határozott mozdulattal, aminek hangos reklamálás volt az eredménye, néhány "köpködős" hangeffektussal kerítve. És ha hosszasan molesztálta ez a kis ördög, akkor előkerültek kandúr félelmetes és éles karmai is. De Bogi -lévén puli - igen vastag bundával bír, így csak ritkán érezhette a karmok népnevelő hatását. A mázlista! Nem is tudja mit úszott meg!
Akkor előkerült a titkos fegyvere a Boginak: egyszerűen hátat fordított neki, hátrapillantott, hogy megfelelő pozícióba kerüljön és azonmód ráült a macskára, mintha az lenne a világ egyik legtermészetesebb módja a nevelésre. (Lehet nekem is ki kellene próbálnom Attilán és Bencén???) És ami az érdekessége volt  számunkra, hogy kandúr mindezt szó nélkül tűrte! Sajnos ezek olyan esetek voltak, amikor az embernél éppen nincsen fényképezőgép, hogy megörökítse az utókornak!
De mi igen jól szórakoztunk a két elvetemültön:))
Aztán valahogy kandúr az udvarlások ideje alatt, eljátszott a kilenc életéből nyolcat, legalábbis csak ez lehet a magyarázata a sokkal gyorsabb öregedésének....
Bogi is tudhatta ezt, mert már csak néha és finoman kergetőzött vele, leszokott a macskán-ücsörgésről is, inkább csak szagolgatta, mellé feküdt. Vagy túlzásba vihette a drogozást, mert annak kellett lennie! Valami füvet találhatott, amit gyomorégés ellen rágicsált és számára kellemes hatása volt. Folyton kómás, folyton álmoskás, és végtelenül lusta macska lett belőle. El-elmaradozott itthonról, sokszor napokig nem is láttuk. Úgy véltük, valami csinos menyecskét találhatott itt a környéken és odaköltözött hozzá.
A tavasz idején aztán még kevesebbet láttuk. Öregnek, fáradtnak tűnt. Keveset evett, csak összegömbölyödve aludt a fűben. Apukám arra gyanakodott, hogy megmérgezte az utca boszorkánya, az öreg Magdi néni, aki köztudottan gyűlöli a macskákat! Ő a madarakat szereti igazán és a macskát zaklatták a dzsungelében élő madarakat.... Egyszer, amikor hiába figyelmeztette a környék lakóit, hogy zárják be a macskáikat a költés idejére, megmérgezte az utca macskáit. Alig élte túl, csak néhány nagyon erős kandúr. Évekig nem volt cica a környéken utána.
És elégedett volt! :(

Szóval apu szerint beteg lehetett valamitől.
És öreg......

A kertek csendes léptű őre, már hetek óta elment. Nem jön sem hívó szóra, sem kajásdoboz zörgésre (pedig az volt a leghatásosabb) .
Elment....
Rengeteg vidám perccel ajándékozott meg minket. Kertészkedés közben végigkísért hozzáértő tekintettel minden mozdulatot, és jóváhagyásként később bele is feküdt a frissen ültetett növények sorába. Elégedett volt.

Most nagy valószínűséggel az égi vadászmezőkön őrzi a kerteket, vigyázza a méhek reptét, és elmeséli, hogy idelent is volt szerencséje látni egy pitypangtündért.
Talán elmeséli, hogy itt mi szeretjük a kicsi reppencseket és jönnek majd még hozzánk segíteni növesztgetni a fűszereinket.
 
És megőriz  minket jó emlékként. :)

Viszlát kandúr!

Nem siratjuk meg Dóri, tudod: Ő már jó helyen van.......

ölellek kicsi lány:

egy Vacsuti, innen a szomszédból










                                                                  Kandúr






2012. május 8., kedd

Számomra tavasz van!

Hozzám most érkezett meg a tavasz. Mármint a lelkembe. Eddig is volt valami kellemes, melengetős érzés, de a tavasz most ért csak ide. Lehet hogy a tegnapelőtti eső hozta magával.....
A mélyszürke felhők hangulata alapozta meg, majd az esőcseppek koppanása a betonon, a fákon, a kert növényein. Hosszan esett, hólyagosan és ahogy a víz átitatta a szomjazó növényeimet, úgy lettek egyre zöldebbek, vidámabbak, szebbek. Amíg a zuhé tartott odabent sütöttem, mert az a jó ilyenkor, hogy a kinti idő hangulatba hoz a benti dolgokhoz. Ha kint zima van, vagy csak zuhog, akkor érdemes nekiállni alkotni valami édeset, vagy sósat.... mindegy csak finom legyen!
Szóval az eső helyretett néhány dolgot idebent is.A tavasz érzetét keltette fel bennem. És ahogy lemosta a port a növényekről a kertben, lemosta a port bennem is. Végre felkeltette a kertészkedéshez, a szépítgetéshez való kedvemet is.
Anyu palántáinak is jót tett, így azonnal elkoboztam belőlük párat, de hajtattam én is fűszernövénykéket, amiket most érdemes volt kiültetni a frissen áztatott földbe. Direkt jó volt beletúrni a sáros talajba, az illata ilyenkor semmihez sem fogható!
A növények hálásan zöldellnek az eső után, élvezik a jóllakottságukat az elegendő víz után. Bár lenne kutam, hogy rendszeresen tudnék locsolni! A bokrocskáimat is felfrissítettem, visszavágtam, amit kellet, most szebbek, mint valaha! Elszórtam néhány szemecske zsázsát, azt folyamatosan teszem majd továbbra is, hogy mindig legyen friss belőle az asztalomon. És amerre mentem teleszórtam mindent a kedvencemmel, a kaporral. Az mindig jól jön a konyhába nálunk! Mindenbe finom....  

Teljesen belevette az agyamba magát a fűszerkert, ezen agyalok, hogyan is oldjam meg.....
Szép legyen és mutatós, vagy természetes összevisszaságukba hagyjam őket? Anyu céltudatosan veti, redszerezve, össze nem téveszthető módon. Én valami mást szeretnék.
Hangulata legyen a hasznossága mellett. Buja és kívánatos legyen, hogy a só helyett inkább a fűszert akarjam tenni az ételbe! De a szemnek is gyönyörűséget okozzon....
Szeretem a köveket.... talán azzal kellene kombinálnom... Nem tudom, csak azt érzem, ültetnem kell, magot vetnem és növesztgetni a saját fűszereimet.
Egyenlőre csak elültetek mindenfelé, ahol a hely adja magát és majd jövőre kitalálom a formáját. Magot szedek, amelyikről lehet, hogy saját és természetesen bio fűszereim legyenek.
A citromfű, a borsmenta, a zsálya, a kakukkfű, a levendula, a rozmaring, a bazsalikom már jó ideje otthonosan élnek a kertemben erre-arra-amarra. De most virág helyett őket szaporítom majd.

Aztán itt van még a teraszomnak nevezett csúnya, kopott, betonozott izé. Olyan szép teraszok vannak, de ha nincsen rá keret magad uram.....
Nosza itt az internet, lássuk mire megyünk ketten!
És ömlenek az ötletek, egyik szebb, mint a másik!
Szeretek újrahasznosítani, mert nagyon pazarló népek lettünk az utóbbi években, át kell állni gondolkodásban a zöldre, mert annyi a szemét, hogy lassan megöljük vele a földanyát. Tehát nem dobunk ki mindent. És ekkor találtam ezt az ötletet: a konzervdobozok újrahasznosításáról! Remek, bár a színeken még gondolkodnom kell:)
Hát nem jó megoldás?!? Matyának megveszem sokszor a konzervet, és annyir aéreztem, hogy nem hajigálom ki a jó kis fém dobozt....
Jó lesz az még valamire......... Jesszusom! Hogy haragudtam ezekért a szavakért apám szájából! És hova jutottam! Detto azt teszem, mint ő: gyüjtögető lettem. Persze nem tartok meg minden szemetet, de amiből kis ráfordítással lehet valami jót kihozni, azt elteszem.




És itt vannak még a kerti mécseseim! Évekkel ezelőttről származik az ötlet, hogy befőttes üvegekre alumínium drótból hajlítottam fogantyút, vagy akasztót, kinek hogy tetszik, és ebbe tettem a kis teamécseseket. Télen és nyáron egyaránt fantasztikus hangulatot árasztanak magukból. (a fotón nem a sajátjaim vannak, majd lecserélem a képet, ha már szépen elmosogattam azokat is :))





Ha valaki kedvet kapott, érdemes időt fordítani rá, mert egy kis esti beszélgetéshez a barátokkal, meséléshez a gyerekeknek, vagy csak elüldögélni egy meleg nyárestén egy pohár vörösborral a kezünkben, és nézni a kis táncoló fényüket felér egy wellnessel!

Szóval kert!
Aki teheti foglalkozzon kicsit vele. Megéri, nem kicsit- nagyon! Jót tesz a testnek és a léleknek egyaránt. Gyógyít, energetizál, kikapcsol és büszkévé tesz a látványa, amikor már nyoma van a zöld fejecskéknek.
Nem mellesleg azt hallottam a füves Gyuri bácsitól, hogy a bazsalikom remek szúnyog riasztó, érdemes telepíteni az ablakpárkányra és állítólag nem mennek be a szúnyogok sem!
Én biztosan kipróbálom idén nyáron!












Legyen szép a napotok és az egész nyaratok!!!


A gyógyulófélben lévők pedig mielőbb gyógyuljanak, épüljenek, egészségesedjenek :)))!