Azt hiszem tényleg csak két alap-érzelem létezik, az összes többi ebből a kettőből keletkezik különböző adalékokkal.
És ez a két érzelem a szeretet és a félelem.
A szeretetből fakadnak a jó dolgok, amiktől boldogok, vidámak, derűsek, elégedettek vagyunk. Amikor rájövünk, hogy ez nem kerül nekünk semmibe, akkortól adjuk a körülöttünk élőknek önzetlenül, korlátlanul, és ha nem is vesszük észre: minél többet adunk, annál többet kapunk vissza belőle. Ez nem kérdés, mindenki ismeri.
A félelem összetettebb érzés. A rossz érzések alapja: a haragé, az irigységé, az utálaté, a gyűlöleté, a gonoszságé, stb., stb... Nagyon nehéz nem félni, mert a mai kor arról szól, hogy állandóan meg kell felelni különböző helyzetekben, a munkahelyen, a családban, a villamoson, buszon, a strandon, a boltban, és még sorolhatnám. És ez mind félelemmel tölt el. Amiből ha nem tudjuk kezelni, pontosabban elfogadni a kvalitásainkat, harag lesz, gyűlölet lesz, vagy irigység. Aztán boldogtalanság. És innen már nagyon nehéz a visszautat megtalálni.
Menny és pokol.
De ez itt van lent! A földön. És mi magunk dönthetjük el, hogy melyiket választjuk, mi magunk teremtjük meg azt a mennyet, avagy poklot az életünkben idelent. De előfordul, hogy egyszerre, egy időben mindkettő létezik éppen.
Meg is kell élnünk mindkettőt, különben honnan tudnánk milyen az egyik, vagy milyen a másik, ha nem ismerjük egyiket sem?
Honnan tudod, hogy mi a hideg, ha nem tapasztaltad a meleget? Honnan tudod mi a jó, ha nem érezted a rosszat? Honnan ismernéd fel a boldogságot, ha nem élted meg a boldogtalanságot?!
De mindezzel nem kell megküzdened.... Csak fogadd el, hogy létezik.... és pont.
A kulcs az elfogadás.
És a megélés a titka az egésznek. Pontosabban az, hogy hogyan éled meg.
Ha egyszer rájössz a nyitjára, hogy ne légy dühös egy adott helyzetben, amikor amúgy az lennél, ha ez sikerül, és megjegyzed, hogy hogyan csináltad, magát az érzést....... onnantól nincs akadály!
A tudás bennünk van, velünk születik. Csak a sémák, amiket belénk nevelnek az óvodákban, iskolákban elfedik ezt a tudást, de ott van bennünk és vár. Vár arra, hogy emlékezz és felfedezd újra.
Ha megvan: használd!