Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2012. július 8., vasárnap

Szeretet és félelem

Azt hiszem tényleg csak két alap-érzelem létezik, az összes többi ebből a kettőből keletkezik különböző adalékokkal. 
És ez a két érzelem a szeretet és a félelem.
A szeretetből fakadnak a jó dolgok, amiktől boldogok, vidámak, derűsek, elégedettek vagyunk. Amikor rájövünk, hogy ez nem kerül nekünk semmibe, akkortól adjuk a körülöttünk élőknek önzetlenül, korlátlanul, és ha nem is vesszük észre: minél többet adunk, annál többet kapunk vissza belőle. Ez nem kérdés, mindenki ismeri.

A félelem összetettebb érzés. A rossz érzések alapja: a haragé, az irigységé, az utálaté, a gyűlöleté, a gonoszságé, stb., stb... Nagyon nehéz nem félni, mert a mai kor arról szól, hogy állandóan meg kell felelni különböző helyzetekben, a munkahelyen, a családban, a villamoson, buszon, a strandon, a boltban, és még sorolhatnám. És ez mind félelemmel tölt el. Amiből ha nem tudjuk kezelni, pontosabban elfogadni a kvalitásainkat, harag lesz, gyűlölet lesz, vagy irigység. Aztán boldogtalanság. És innen már nagyon nehéz a visszautat megtalálni.

Menny és pokol.

De ez itt van lent! A földön. És mi magunk dönthetjük el, hogy melyiket választjuk, mi magunk teremtjük meg azt a mennyet, avagy poklot az életünkben idelent. De előfordul, hogy egyszerre, egy időben mindkettő létezik éppen. 
Meg is kell élnünk mindkettőt, különben honnan tudnánk milyen az egyik, vagy milyen a másik, ha nem ismerjük egyiket sem? 

Honnan tudod, hogy mi  a hideg, ha nem tapasztaltad a meleget? Honnan tudod mi a jó, ha nem érezted a rosszat? Honnan ismernéd fel a boldogságot, ha nem élted meg a boldogtalanságot?!
De mindezzel nem kell megküzdened.... Csak fogadd el, hogy létezik.... és pont. 






A kulcs az  elfogadás.







És a  megélés a titka az egésznek. Pontosabban az, hogy hogyan éled meg.
Ha egyszer rájössz a nyitjára, hogy ne légy dühös egy adott helyzetben, amikor amúgy az lennél, ha ez sikerül, és megjegyzed, hogy hogyan csináltad, magát az érzést....... onnantól nincs akadály!


A tudás bennünk van, velünk születik. Csak a  sémák, amiket belénk nevelnek az óvodákban, iskolákban elfedik ezt a tudást, de ott van bennünk és vár. Vár arra, hogy emlékezz és felfedezd újra. 

Ha megvan: használd!


















2012. július 3., kedd

Tököm nőtt :)

Mit ad Isten.... tököm nőtt a kertben!
Pedig nem is ültettem, csak a kidobott, már nem ehető folytatta földi reinkarnációját -tökként újra :)
Nagyon megörültünk neki, mert a telken direkt vetettek még sehol sincsenek. Ennek meg itt ni: már termése is van!


Hát terelgetem is az indáit, hogy merre fusson, ha már mennie kell valamerre. Csak teremjen bőségesen! A paradicsomok is megindultak a fa hordóban, olyan gyönyörűségesek, hogy csodájára járok napota...



A paprika palánták megsínylették a húsvéti segédnyúl tanonc működését, szegények győznek magukhoz térni az állandó rágóhatás miatt. Bár mostanra mintha helyrerázódtak volna.

 ...ugyanis nyuszi pajtás "rács mögé került". Elkerítettem neki egy részt a kertben, a legárnyékosabbat, mert szegény nehezen viseli ezt a nagy meleget. Ám az elzárás sokkolta, többször megszökött és megtámadta a kerítést is. Félelmetes vérnyúl jeleit mutatja....


Persze ellátom azért továbbra is minden jóval, és felügyelet mellet elhagyhatja a kennelt is majd. Addig is szőlő levelekkel és hajtásokkal próbálom megbékíteni őkelmét :)