Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2011. augusztus 7., vasárnap

A korlát hatalma

 

A biciklis minden nap megtette ugyanazt az utat, kis hátizsákjával. Az üres, használatlan füves területen át. Nem zavart senkit, nem tett kárt semmiben. Még a fűben sem, mert már egy kitaposott kis föld csapás volt ott, ahol ő ment.

Nap, mint nap.

Aztán egy reggel, egy nagyobbacska kő került a kis csapás elé. De a biciklis lazán kikerülte és folytatta mindennapos útját.
Majd egy másik napon egy tábla került elébe, rajta reszketeg írással:
                                                              
                                    A FŰRE LÉPNI TILOS!

 Ám őt ez sem tántorította el céljától, mert mennie kellett.
Néhány nappal később már egy méretes tábla volt leverve a gyalogút elejére, hogy  

                   MAGÁNTERÜLET, IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!

Ezen egy pillanatra meglepődött és átgondolta, miféle szabálysértést is követ mostantól el, kinek, mekkora kárt okoz azzal, hogy mégiscsak megszegi a táblába vésett törvényt.
De a mérlegelés arra indította, hogy áthajt a magánterületen. Neki dolga volt arra...
Aztán egy szép napon a területre behajtva polgárőrök állították meg, számon kérve a szabálysértését, majd figyelmeztetéssel elengedték, mert becsületes képe volt, de figyelmeztették, többet ne tegye, mert bajt hoz magára. A biciklis nem értette, mivel meggyőződése volt, hogy senki tulajdonában nem okoz kárt, senkinek nem árt azzal, hogy átteker a földdarabon.
De elfogadta. Nem akar bajba kerülni. Más utakon jár ezentúl....






...a   kicsi házból egy idős bácsi csoszogott ki rozoga , kapunak alig nevezhető tákolmánya mellé. Szeme végigpásztázta a háza előtti üres földdarabot.
A kapu mellett a nagy, lapos kő magában állt ott, szürkén és magányosan, de főként üresen. Az öreg mélyet sóhajtott és visszabotorkált a házikóba.
- Semmi?
- Semmi.  Csak nem esett baja!  Lehet más dolga van! -  azzal fogta a kis vödrét és elindult a közeli kútra vizet húzni.
Közben azon járt az agya, hol lehet az ismeretlen segítőjük, aki minden áldott reggel letett két nagy üveg ásványvizet és egy citromot a nagy lapos kőre....




                                                                                                                                          CsJ