Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2011. február 28., hétfő

Ébredés

Sok mindenre ráébredhetünk....
Már nem a káposztás tészta a kedvencünk;  eddig a csoki volt, most a vanília. Eddig csak kapni volt jó, s lám egy ideje adni jobb! Eddig az volt a lényeg: mások szeressenek, most csak a szeretet.

Változás.  

Amitől féltem.      ....eddig.....                Hiszem rák vagyok!!!
Most alig várom. S velem együtt egyre többen várják. 

The critical mass.....

Nem tudom ki és mi vagyok. Nem tudom miért vagyok itt, ahol vagyok. Egyáltalán: semmit sem tudok - magamról, az eredetemről is  szinte alig. 
Rengeteg kérdésem van, de kitől kapok válaszokat??? Másoktól lenne a legkönnyebb, de mit  tudnak ők rólam? Nem is ismernek! ...én sem magamat.

Hát ez a feladat. Megismerkedni magammal. Őszintén; az elejétől. Ezer kérdés és a "hol kezdjem?"... Senki nem mondta, hogy ez könnyű. Senki nem mondta, hogy sikerül azonnal.
A felismeréstől való félelem azt hiszem természetes, de csak amíg az ember fia rá nem jön a nyitjára az első lépésnek. Onnan lassan, lépésről- lépésre elindul valami legbelül. És ha vannak barátai, akik rávilágítanak a dolgok nyitjára és menetére, máris haladunk. Aztán egyszer csak körvonalazódni kezd....
Ki vagy...... mit akarsz itt e földön? A válasz nem tiszta, nem konkrét. De az utat megmutatja. És mintha egy mély álomból ébrednék, azt látom: ez rémálom volt. Nem akarom még egyszer! És kinyitom  a szemem, hogy lássak is ne csak nézzek, mint annyi hosszú éven át. És nézd csak a "látás" fájdalommal jár. A felismerés döbbenettel. Mit csináltam eddig??? Hol éltem??? És miért így??? 

Voltam - mert kellett, hogy legyek.
Éltem - mert teremtettek és az ösztön ezt diktálta.
Ettem - mert éhes voltam és ittam, mert szomjas.
Aludtam - mert álmos és fáradt voltam.
De felébredtem: nézek és most már látok is.
Akarok látni, akarok dolgokat megérteni, akarok tenni, hogy jobb legyen - és már nem csak magamért. Sokan vagyunk, mindannyian egyediek vagyunk - hát vigyázzunk magunkra! Meg egymásra.

Ébredés.....

Nem véletlenül vagyok itt. Okkal. És fejlődni akarok, hogy tovább is léphessek. Tudatosan.
És akármilyen meglepő: véletlenek márpedig vannak!
....és történnek, egymás után....
Csak észre kell venni.
"A szeretet ajtót nyit ott, ahol addig nem is volt." 


Ezt volt a legelső dolog, amit ma olvastam hajnalban. Jól indítja az ember napját. :-)

Tegnap láttam egy 86 éves idős hölgyet egy videón. Etka anyó. Döbbenettel vegyes csodálattal néztem őt. Hát érdemes  tőle tanulni! És semmi trükk! Csak hallgasd meg amiket mond. És a nyújtózkodást kötelezővé kellene tenni mindenki számára. Nem ugrunk ki az ágyból, hanem jó alaposan, mint a macska, vagy a kicsi gyerekek nyújtózkodunk, ameddig csak jólesik. 
Próbáld ki. 

Használ....

http://vimeo.com/10629112





2011. február 27., vasárnap

Kezdet....

breathing......

Nem is tudunk helyesen lélegezni. Én sem ....
És ennek következményei vannak. De meg tudjuk tanulni....
Én is. És meg akarom tanulni.....mint rengeteg más dolgot. Szeretni másokat és nem megítélni. Gyönyörködni a szép dolgokban és azt másoknak is megmutatni. Hallgatni a csendet, a levegő járását, a szél susogását. A víz csobogását. Hallani a zenét, tényleg hallani....Sok lesz ez egyszerre, de lehetséges.

breathing......

Elkezdtem tanulni. Nem matekot, vagy angolt, nem .... hanem élni. Egészségesen és boldogan. Tudatosan. De nehéz. Nem is elkezdeni, hanem folytatni! Betartani, és nem elfelejteni. Használni a tudást és alkalmazni. De talán az a legnehezebb, hogy kiválogasd magadnak mit is akarsz és milyen úton, milyen áron, és kitől akarsz tanulni. Na ez a kulcskérdés.... a kitől. 
Ki a tanító és ki hiteti el veled, hogy tanító. Hogyan döntsem el? Ki az igaz és ki a hamis prófétája annak a tudásnak? Nincs segítség ...... talán csak az ösztön, ami állítólag csalhatatlan. De nem a mai világban! A világ az ámításról szól, a hamisságról, az álarcokról, a pénzről. Kevés már az igaz ember. Szerencsémre én találtam! És mindjárt kettőt is belőlük!Hogy honnan tudom, hogy ők tényleg azok? ....az évek során bizonyítottak. Szívvel és lélekkel egyaránt. Hát ők az igaz tanítók....

De most másik tanító kell. Aki azt ismeri, amit keresek. Talán megtaláltam...... talán nem. A próba elkezdődött.

Szkepticizmus.........

Az örökségem valamelyik neves, vagy ismeretlen ősömtől. Talán hasznos. Talán hátráltat majd, de azt hiszem szükségem van rá a legelején. A puding próbája az evés azt mondják.... Hát én éppen most készülök megtömni a bendőm. Az íze remek, de hogy hasznos-e avagy káros az egészségemre, jót tesz-e a lelkemnek, az majd csak a jövőben derül ki. de addig is :

breathing........