Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2014. november 19., szerda

Csendesedj el!

Hamarosan itt az ünnepi hajcihő.

Vigyázz magadra, csendesedj el.

Vigyázz a lelkedre, testedre, szívedre, elmédre. Pihentesd meg a lelked is, adj időt magadnak a rohanásban.

Kell egy-egy este forralt borral...

Kell egy-egy este egy jó könyvvel, vagy zenével a csendben...

Kell egy kis béke bentre!

Mindenki tudja neki mi használ: zene, könyv, meditáció, ima, séta, stb. Csak tedd meg magadért!

Ha van egy jó barát, ragadd meg és vidd bele őt is.

Hidd el, hasznos lesz majd 2-3 hét után!

Csendesedj el....

:o)


2014. október 31., péntek

Mindenszentek ünnepén

Zajos a világ.
Még békeidőben is.
Nincs tisztelet mások iránt, nincs türelem és tolerancia.

De ahol van, azt ott tiszteletben tartják, óvják, hogy el ne vésszen ezekben a goromba időkben.
Az emlékezés személyes ügy, magán ügy lett, mindenkinek csak saját gyásza van. A másiké mit sem számít!
Pedig nem kell hozzá sok, hogy megértőbbek legyünk.
Jó lenne, ha kicsit befelé tudnánk figyelni, összeszedni a gondolatainkat, megadni a tiszteletet az eltávozottak szellemének.
Jó lenne, ha türelemmel állnánk a november 1.-én keletkező tömegben, engednénk mindenkit igyekezni a maga útjára.
Jó lenne békében megtenni az utat a temetőkig, a szeretteink sírhalmáig.
Jó lenne mindezt csendben megtenni.
De a legjobb lenne tisztelni másokat, az érzéseiket és akkor nem lenne probléma.
Egy kis csend - néha csak ennyi kell.

Engedjünk mindenkit a maga módján emlékezni.

És máris békésebb, csendesebb lesz körülöttünk ez a zajos világ. Hagyjuk a lelkünket elcsitulni, ne csak 5 percre - hanem kicsit hosszabban...

Jobb lenne mindenkinek.



2014. május 18., vasárnap

Jön a tavasz?

Ülök az orvosi rendelőben (sajnos idén már másodszor) és megszólít a várakozás hosszú percei alatt egy idősebb nénike: Hol lehet a tavasz? Elfelejtette, hogy idő van!

Mosolyt csalt az arcomra, mert a szemében fiatalos, csibészes csillogás volt.Azt mondja ez a sok eső már a csontjait áztatja szét, kellene a napfény....
A víz elmosott mindent, szép zöld lett tőle az utca, de a virágok,a mik az első napsugarakra virágot bontottak, eltűntek a sok esőtől, a jégveréstől. Mondom neki, hogy nálam ott a tavasz a kertemben, majd átküldöm hozzá is, ha nálam végzett!
Azután kiderült: nagy internet guru a néni :) Így  megígértem, hogy elküldöm neki a fotókat a virágaimról a neten. Erősen mosolygott, azt mondta ismeri a Picasa használatát is :)  Mondtam van egy blogom, na akkor kéri a címét és majd megkeresi, mert ideje az van bőven :)

Hát ma fotóztam néhányat....
És itt a tavasz Erzsike néni nálam! Tessék csak megnézni!
Amint végzett itt, máris küldöm Önhöz!


















































És még csak most kezdik.....










Matya érdeklődött, hogy mit bogarászok én annyit a virágok körül..... Aztán leheveredett a nyírkos fűbe és megmosdott....
 































Hát nálam itt a tavasz... jöhet a Pitypangtündér!



2014. május 8., csütörtök

Örökre barátok.......... ?

Azt hittem, magaménak tudhatom a sírig tartó barátságot....

Hiú ábránd volt.
Nem kétlem, hogy igenis létezik, de át kell alakítanom magamban a gondolatot, hogy mit takar ez a fogalom egészen pontosan. 
Nem kérdés számomra továbbra sem, hogy mindkét fél részéről működnie kell, hiszen ahogy a jó magyar nyelv megfogalmazza: mindkét fél..... két fél = egy egésszel.
Tehát úgy lesz egész és kerek az érzés, ha a két fél összetart, csakis úgy érhetik el az egységet, az egészet. Eddig sem volt kérdés ez számomra. 
Hanem történt egyszer csak valami.
Minőségváltozás. Hosszú vajúdás eredménye fogalmazódott meg bennem egy éjszaka. Nem a történet a lényeg, már nem is a szereplői, hanem a felismerés.

Igen, továbbra is hiszem, hogy van sírig tartó, örök barátság két ember közt. DE! 
Feltétele is van.
Ez a fogalom csakis két "szabad" lélek között szövődhet tartósan (ha sírig tart, akkor az tartós valóban)...

S z a b a d  lélek.... 
Aki maga dönt a saját sorsáról.
Aki teheti  a döntései során, amit szeretne.
Aki szabadon megválaszthatja, hogy kit tisztel meg a barátságával.
Aki mer döntést hozni, és vállalni érte a felelősséget is.
Aki lélekben szabadon létezhet....
... a barátság kapcsán.

... a barátság okán!

Aki őszintén meri vállalni a döntéseit, és azzal a  hibákat is
.
Aki nem mosolyog rád kivűl, pedig bent zokog.

És ha ez nem valósul meg, már nem lesz "örök", és egy idő után már barátság sem. 
A felismerés után a tanulságot is észre kell venni, megérteni, és okulni belőle.
Mert ha nem tesszük, kár volt a ráfordított időért....








2014. március 26., szerda

Húsvétváróban.....

Aki ismer, tudja rólam, hogy nagyon szeretek alkotni, mindeféle kézimunka érdekel, a legtöbbjét meg is tanultam anyutól még kislány koromban, amit meg Ő nem tudott átadni, mert nem ismerte, azt ellestem másoktól.

De a mézeskalács mellett a másik  két nagy szerelem a varrás és a keresztszemes hímzés :)



A képen még látható, hogy nem  készek a művek: a két párnahuzat alapra és körbevarrásra vár.




A színek és a formák fogtak meg, amikor a kézműves magazinban megláttam őket.
Másnap már meg is vettem a fonalakat hozzájuk.....








 A tyúkocskák is mindig kedvencek voltak, ők is a szerelem-első-látásra kategóriába tartoztak. Még be kell szegjem őket, és szalagot kapnak. A konyhámat fogják dekorálni







 Így történt, hogy elkezdtem készíteni itthoni dekorációnak a nyuszikákat.
Aztán meglátták a kollégák, barátok, ismerősök, mindenkinek kellett belőle  -csak pár darab-  és máris a rengetegnél tartottam :) Szerencsére sosem unom meg ezeket a kis tapsifüles lényeket.

Igazi nyuszókánk is van, tavalyelőtt befogadtam Dórikához érkezett húsvéti segédnyúl-tanonckát, aki annyira megszerette itt nálunk a lakhatást, a Bogit, a Matyát, hogy bizony örökös lakótárssá vált.






És amikor tapsifüleseket készít az ember - azonnal megérkezik hozzá a tavasz! :)









 Hát ők azok!





 Csak néhány méternyi színes textília kell hozzájuk és jókedv... bár ez utóbbit meghozzák ők maguk, ahogy készülnek.




Szalagokból jó ha több méternyi van otthon, mert csinosak szeretnének majd lenni.

A tavasz színei előnyben ....





Némi napfény ... és itt a tavasz, a húsvét !

















...föld színekben...













...rózsikák...














...kékségesen...











És a Főnyúl.... Belőle csupán kettő készült.
Mindenkinek kellemes tavaszt és boldogságos Húsvétvásárt kívánok a pitypangok közül!



2014. március 2., vasárnap

Bennem maradt szó....

Jó társaság. Szálló idő, történetek.
Csak hallgatom őket, mert érdekel a mondandójuk, mert szeretem őket.
Néha, amikor egy már ismert sztori kerül elő, elkalandozik a gondolatom...

Régebben én is mennyit beszéltem! Mindent meg akartam osztani azokkal, akiket szeretek, a velem történt dolgokat, elmesélni az elmúlt napok történeteit, elmondani, hogy szeretem őket, hogy fontosak nekem, és ehhez nagyon sok szó kellett. Ma már kevés szóval is meg tudom oldani ugyanezt. Azt hiszem....
 És remélem meg is értik a kevésből is.

És csak hallgatok- hallgatom őket.

Közben szedegetem össze a mondandóm elejét, hogyan is kezdjem, és persze ne eresszem hosszú lére. Lényegretörő legyek. Pontos. Szabatos. És természetesen a humoros oldalammal.
De valahogy nem kerül rám ma a sor, mindenkivel rengeteg minden történt az elmúlt időszakban, sok mesélnivaló akad. Hát türelemre intem magam, majd eljön az én időm is. Hallgatom a történteket...

A gondolataim közben elszabadulnak, már nem is annyira hallom ki-mit mond, felidézem,az én múlt hetemet. Semmi különös - ami meg történt, az a munkahelyemen történt, azt nem mesélem itt el, mert nem idevaló.

Csak egyetlen dolog, az foglalkoztat. Felidézem a történteket, a hallottakat, még most is rácsodálkozom arra, amit valamikor régen tudtam, hallottam, de el is felejtettem, ahogy teltek az évek. Még így visszaidézve is megborzongok, hihetetlen, hogy velem történt meg. Pedig  emlékszem rá, csak nagyon régen történt, nehéz visszaidézni. Nálam amúgy sem a mondatok jönnek vissza a régmúlt eseményeiből, hanem egy-egy illat, egy érzés, amit keltett bennem a történet, néha fotószerű képek....A varázslatok idejéből sok mindent elfelejtettem már - és most jönnek az emlékek szépen sorban. Felelevenedik a gyermekkorom, az akkor értehetetlen "varázslat", a sok fura dolog, ami akkoriban velem történt. Akkor nem volt fura... onnan nézve, gyermek fejjel, teljesen normális volt minden. MOST mondom, hogy fura... Pedig nem az  :)
Csak eddig nem volt értelme!

És amint lett, összeáll a kép! És csak remélni tudom, hogy meg fogom érteni a miérteket, a hogyanokat, az okokat.
Közben még mesélnek.... folyamként szállnak a szavak. És én, mint egy kavics a folyam partján, amit néha megérint a víz, csak hallgatok...


Aztán egyszer csak  - idő van, menni kell, mind felállnak és indulunk, anélkül, hogy egy szót is elmondtam volna a mesémből....
Azt hiszem bánt... de átlépek rajta, majd később elmesélem!

És eltelik így az este, bent maradt a történet, bent maradt a szó... Tán így kellett lennie?? Hiszem, hogy minden okkal történik, és talán ma este nem nekem kellett elmondanom, amit szerettem volna. Nekem ma a kavics szerepe jutott, amit megérint az áramlás, néha arrébb-arrébb lök picit, de csak hallgat és megél.
Megéli a csendet, megéli a hallgatás erényét.

A történet megvan, nem vész el, de most már megtartom magamnak. Talán most ez a feladat, a csend, a hallgatás gyakolása.

Előbb - utóbb mindig megkapom a választ!









2014. január 13., hétfő

Napi pitypang

Néhányan már tudják, hogy mit jelent nekem a pitypang.....

Szerintem ez a növény az egyik legcsodálatosabb teremtmény a földön.


Gondoljunk csak bele: gyógynövény, minden része ehető. A levele ásványi sókban, A és C vitaminban igen gazdag. Virágaiból bort és mézet készítenek, rügyeit savanyítják. A levelek erősen vízhajtók, de alkalmazásuk nem jár káliumvesztéssel. Teájukkal húgyúti panaszokat, ödémát kezelnek. Vértisztító hatásuk miatt ekcéma esetén is hatásosak. A hajtás fehér tejnedvével szemölcsöt, tyúkszemet irtanak. Az apróra vágott friss növényt dunsztkötésben mellrák gyógyítására alkalmazták. A pitypang gátolja a Candida albicans kifejlõdését.

A gyermekláncfűnek hasznosíthatjuk a gyökerét, a levelét, a virágát, tehát a teljes növényt.
A pitypang virága az egyik leggazdagabb lecitin forrás.

...és sorolhatnám.
Aztán ott van maga a virága, a csodálatos élénk sárga színével, amit úgy szeretnek a méhecskék is.
Majd, amikor elvirágzik szépen lassan átalakul egy lehelet könnyű gombóccá, amit a szél szerte-szét röpíthet, játszhatunk vele... A szaporodását is tökéletesen megoldotta valaki, így a gyógyhatását elviszi bárkihez, akinek szüksége van rá.

És kötődik még Dórikához, akinek mesét írtam a Pitypang tündérről... A mai napig kedves emlékek kapcsolnak össze ezzel a növénnyel. 

Hát innen ered a napi pitypang.  Nálam ez már jókívánság számba megy! :) Kívánom, hogy mindenkinek legyen egy "napi pitypangja"!