Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2011. május 16., hétfő

A látás "tudománya" :)

Vannak "rossz napok". Pontosabban: vannak az embernek rossz napjai. Van, akinek bal lábbal sikerül felkelnie reggel, az idő ilyenkor nem a hangulatunknak megfelelő, a reggeli kávé keserű, mint az epe, a fogkrém is éppen elfogyott, később kiderül ma nincs melegvíz karbantartás miatt, majd a reggeli zsömléről derül ki,hogy ehetetlen. És a többi.... 
És néha ez gyűrűzik tovább. A buszon, például.
Majd a munkahelyünkön túl sok lesz hirtelen a hülye kolléga, értetlenek, zaklatók, lusták, és ki tudja még milyenek. És ez így megy tovább, feltehetően estig, sőt néha ezzel fekszünk egy ágyba is!
Nekem ritkán "adatik" meg, hogy bal lábbal keljek. Sőt, az időjárás sem sokszor befolyásolja a kezdeti hangulatom. Szerencsémre a reggeli kávé a legtöbb hajnalon isten ajándéka - finom és forró. Aztán ott van még a reggelek mosolyvarázslója, a kutyuli, aki annyira, de annyira örül, hogy lát ebben a korai órában, hogy a kis kedvetlenséget ez azonnal elűzi, főleg az ő reggelijének kiosztása okozta örömét látva. Szóval szerencsés eset vagyok. De néha , nagyon ritkán nálam is becsúszik a baj, a rossz lábam éri először a talajt.  Borzalmas lehet azoknak, akik ezt rendszeresen művelik, mert kiveszi az embert a hitéből, az észből, meg még sok minden másból is...

Nekem szerencsém van, mert akadt egyszer egy jóember, aki látva ezt a reggeli "haggyálbékénb@meget", görbe tükröt dugott az orrom elé. Először, közelebb léptem, bele egyenesen az ő aurájába, hogy nekem itt ne okoskodjon! Aztán, mivel hatástalan volt a fellépésem rá, hátraléptem, hogy itt hagyom ezt a majmot, és kevés híján el is húztam volna éppen a csíkot, ám ahogy hátraléptem, leesett, hogy mi is van....
  Most is ugyanazt a képet látom, mint más, rendesebb, békésebb reggeleken, csak akkor meg is nézem becsülettel a dolgokat és meglátom a bennük lakozó szépet és jót, amitől az embernek a jó kedve kerekedik.   Szánok rá időt és ennyi. Hagyom magam elvarázsolni egy napsugártól, ami az ablak szélén éppen csak beszökött, egy illattól elbódulni, legyen az bár a kávé, vagy egy virág a kertemben, esetleg a kis büdös Bogi szaga.... Adok időt magamnak a jobb napon, hogy a reggeli olyan legyen, ami éppen a szám íze szerint való, friss kenyérke némi margarinnal és rá egy kevés meggylekvárral...nyami.... Egy jobb napon a kávémat a kertben iszogatom meg, madarak csiripelése és a virágok szépsége mellett, vagy télen a kemence melegénél. Némi kutyuli simogatás még rádob egy lapáttal, és kész a jókedv. Nem sok, ugye? 

Pedig ott van  mellette a kapkodás, mert elbámészkodtam a kertben, és kicsit sietnem kell a fiúk reggelijével, meg a friss teával. De ez nem vesz el belőle egy szemernyit sem, jókedvem töretlen tud ekkor is maradni.
De akkor mi történik a bal-lábas napon???? Azt hiszem a látással lehet a baj. Nem látni azt a jó csajt a fürdőszoba tükrében, helyette egy sárkányné asszony bámul vissza büdös szájjal, kócosan. Na, a tükör az első hiba. A keserű kávé pedig, még egy plusz kanál cukortól sem lesz édesebb, lehet, hogy ma teával kellene kezdeni a napot?!? Ennyi elég is, mert ezek után a tragédiák után ki a fenét érdekel a rózsa a kertben, amint éppen a hajnali harmat cseppjeit szárogatja magáról! A madárrikácsolástól is teljesen égnek állnak az idegdúcaim... És persze én még meg sem reggeliztem, de az az ádáz kis dög már itt csóválja a farkát nekem... mi a fenének tud ez már ilyen korán örülni???!!! Ha erre még a gyerekeket sem sikerül simán kikergetni az ágyukból, hogy időben elinduljanak suliba, máris kész a tragédia! Ennyi....
Mi  a hiba ebben a dologban? Mi a nyitja?

Na, erre kellett az a görbe tükör, amit ez a jó ember odatartott.
Elsőre nekiugrottam volna, hogy mit szivat még ő is egy ilyesfajta ócska nap elején! Majd inkább elszaladtam volna, csak mindenki hagyjon békén! De amikor hátraléptem, megláttam azt a valamit egyetlen pillanatra, ami a lényeg lett volna ebben a tükörben. Most is ugyanazt látom, mint máskor! Ugyanaz a kép, csak nem néztem meg rendesen. Látás nélkül elveszett a lényeg, ami adja a hangulatát az egésznek.

Ez lehet a titok nyitja.... nem csak nézni, LÁTNI KELL!
Ki kell próbálni, hátha valóban ennyi az egész. 
Most várhatnom a következő ballábas napot, mert akkor, ha sikerül, megfigyelhetem, ebben van-e az a titok.

...ja...meg egy jó nagy pohár tiszta víz a kávé után! :-)

NEKED IS LEGYEN SZÉP A NAPOD  -  MINDEN NAP!

2011. május 1., vasárnap

Anyák napja - anya nélkül

      Május első vasárnapján ünneplőbe öltözik a szívünk és a lelkünk, mert ez a nap az édesanyánkról szól, őket ünnepeljük.
Elérzékenyülve jut eszünkbe a sok-sok jó és szeretet, amit tőle kaptunk és kapunk szüntelenül, örökké.... legyünk bár rosszak, veszekedősek, nyűgösek, vagy figyelmetlenek.
Az ő szívük nem szűnik szeretni, bármit tesznek értünk, az nem áldozat a számukra. És mi - gyermekeik - ezt természetesen fogadjuk, ebbe nőttünk bele, tudjuk, hogy Ő mindig ott van nekünk, ha öröm, vagy bánat ér.

         Köszönjük ezt nekik, szívünk minden szeretetével.....

De mi van az árvákkal? 
A gyermekotthonokban élő gyerekekkel?
Akiknek ez valami ok folytán nem adatott meg. Akik otthonokban nőnek fel sokadmagukkal és nekik "csak" a nevelők, gondozók szeretete adatott meg....
Ők, akik nem tudják milyen, amikor lázas homlokodat az ő hűs keze simogatja, amikor elesel, puszit ad a bibire és azonnal meggyógyítja. Nem tudják milyen az, amikor egy anyák napi ünnepségen elmondod a kis versedet, elénekeled az anyák napi dalocskát, és a saját kezeddel készített ajándékkal odaszaladsz hozzá és büszkén átadod Neki. 
Nem tudják milyen az esti puszi a mese után, nem ismerik a reggeli ölelést, a szeretetteljes ébresztést.  Ha fáj a kis lelkük, nincs akihez odabújva és elmesélve a bajukat, megnyugtató szavakkal gyógyítsák a sebesült lelkeket ..... - mert nekik nincs édesanyjuk.
Én emlékszem milyen volt, amikor rémálomból riadva, anya után kiáltottam  és ő azonnal megjelent az ágyam mellett és elüldözte a félelmetes dolgokat.
Az övéket ki üldözi el?
Én emlékszem, amikor a doktornéninek szurit kellet adnia, hogy meggyógyuljak a betegségből, és anyu puszit adott a helyére, s máris nem fájt semmi.
Nekik ki puszilta meg a sebet?
Emlékszem a karácsonyi ajándékokra, vacsorákra, hogy együtt énekeltük a karácsonyi dalokat .
Nekik mi jutott mindebből anya nélkül?

Ott vannak árván, és nem tudnak mit kezdeni ezzel az ünneppel. 

Nekünk, akiknek van szerető édesanyánk, el kellene gondolkodnunk azon, hogy miként tehetnék elviselhetőbbé ezt a napot számukra!
Hallottam ismerősöktől, hogy ilyenkor megvendégelnek egy kis csapat gyereket egy napra, van aki nagy tálca süteményt visz be az otthonba , és van aki összegyűjt a társasházukban lakóktól játékokat, könyveket, sütiket és azzal lepi meg a kis árvákat.

Nem nagy dolog.......
                                                 De nekik számít ez is.


És mi lenne, ha mindenki, aki teheti, megtenné ugyanezt? És nem csak anyák napján? Nem nagy dolog egy adag süti, néhány nélkülözhető könyv, egy-két játék.
Vagy csak egy kérdés: mire vágynál?

....és tán csak egy ölelésre...... hogy emberszámba veszel, és tudatod, számítok én is.