Hovatartozás alapján

Jelen vagyok én is egy nagy közösségi oldalon, időnként posztolgatok ezt-azt, többnyire, ami érdekel, ami tetszik, vagy ha segítség kell valakinek . Szóval élem a magam egyszerű kis életét, nem mellesleg nyomon követem a gyerekeimet ott is ;) Mert rájuk ott is figyelni kell, sok a csaló, a gazember arrafelé is!
Olvasgatom mások posztjait, a véleményeket. Észlelem, azt is amikor politikai nézeteikről tesznek tanúbizonyságot, azt többnyire el is tekerem, mert nem akarom tudni, ki melyik párt lobogója alatt vert tanyát. Én nem hagyom magam megosztani a politika által, széthúz a nemzetünk így is eléggé!
Nem érdekel, ki melyik pártnak a követője! Nekem ő továbbra is az a kedves ember, akit ismerek, politikai hovatartozás nélkül. Hogy ki mellett voksol, az az ő saját magán ügye, még ha ki is teszi azt a nyilvános oldalra, akkor is. Látom, megértettem, felfogtam - de nem érdekel, nem vagyok hajlandó foglalkozni ezzel!
Nekem ő csak az az ember marad, akit előtte ismertem. És pont.
Nem csinálok titkot politikai nézeteimből, de csak, ha valakinek sikerül rávennie, hogy a téma a politika legyen, akkor állok le erről beszélgetni és csakis elfogulatlan emberrel. Nem használok fellengzős szavakat, érzelmeket sem produkálok melléjük ez ügyben. És ha kibeszéltük - továbblépek, mintha mi sem történt volna!
Nem adom tovább senkinek az ott elhangzottakat, nem sztorizgatok arról senkivel, hogy ki-kicsoda, és mi a fene nagy véleménye erről, avagy arról.
Különösebben meg nem is érdekel a politika, megfelelően buta vagyok hozzá (hála a jó Istennek!).

Hanem a minap valahogy észrevettem, hogy egy kedves nőismerősöm törölt az ismerősei közül, pedig  -ha nem is napi szinten-, de akadt közös témánk elég! És mint kiderült, mert utánakérdeztem, kiderült, hogy én "ellenfél" vagyok....

Én             ember              vagyok!

Nem egy ellenfél.... nem egy párt funkcionárusa.... Nem egy jelkép a hovatartozásról.
Egy anya vagyok, egy családfenntartó és dolgozó nő vagyok. 
Vidám vagyok, mint eddig is!
Érdekelődő, mint eddig is!
Szeretettel gondolok rá - mint eddig is!

Ugyanaz az ember vagyok, mint eddig is voltam, akkor most mi változott?
Nem értem, pedig adott az Isten felfogóképességet, beleérző képességet,  szenzitivitást másokhoz.
És hirtelen ellenség lettem, úgy hogy nem tettem semmit sem.
Nem értem...

Valami itt nagyon nincsen rendben.
Hol történt ebben a törés?
Ismer annyira, hogy tudja rólam: szeretettel fordulok minden élőlény felé, és csak a tettei minősítik számomra az embert! Nem a vallási, politikai, faji hovatartozása!
Ezt néhányszor már szóvá tettem előtte is, és bőszen bólogatva egyetértett velem ebben a nézetemben. Ezt mindig is vállalom, bármikor, bárhol és bárki előtt. De politizálni akkor sem fogok és az alapján sem ítélkezem ezután sem. 
Remélem erre Ő is hamarosan ráeszmél és megmaradunk annak a két helyes kis locsi-fecsi nőcinek, akik eddig is voltunk egymásnak. Nem haragszom én, csak értetlenkedem. ..
Hiszen vannak sokkal fontosabb és kézzelfoghatóbb dolgok is a világon, amik előbbre visznek, amik felemelnek, és nem pedig lehúznak egy posványba, amit egyre többen taposnak már.

Észhez kellene már térni, és szeretni, nem gyűlölködni.
Látni kellene már, és nem csak nézni.

És szeretni egymást... mert ez visz előrébb!


szép napot mindenkinek:

egy Vacsuti, innen a szomszédból...

"Istencsapás...."

Adjon az Isten minden kint rekedtnek segítséget! 

Bízom benne, hogy mindenki hazaér - aki úton van, mindenki hazatér - aki segíteni ment!

Óvja őket minden, ami csak teheti......

Az erények

Táguló és egyre durvuló világunkban elfelejtődtek az emberi lét alapjai.

Hol van már az adott szó, a becsület szó?  Nálam még igenis létezik, de egy kezemen meg tudnám számlálni, akik hiszik és elfogadják! Mondhatnám én, hogy becsület szavamra..... Csak, aki ismer és a barátom, annak jelentene ez biztosítékot bármire is.  

De közöttük meg erre nincs is szükség! :)

Az erények is elfelejtődtek- nagyon! És ebben semmi pozitívumot nem tudok találni, pedig én szinte mindenben meglelem a jó oldalt is.

De ezeknek a tulajdonságoknak csak a hiányát találom...

Azt hittem, hogy legalább a pontosság, mint erény még megmaradt nekünk, de már az sem!

A becsület, a tisztesség, az erkölcsösség pedig mondhatni már csak fehér varjú!

Lehet, hogy "maradi" vagyok? És a fejlődéssel jár ezeknek a felejtése, a "felújított" változata? Nem hinném... :(

Én szeretem az udvariasságot - a valódit, nem az álságosat!

És szeretem a pontosságot, a szemérmességet, a becsületességet. Fontosnak tartom a megbízhatóságot és az őszinteséget. Hát mi olyan nehéz ezekben???

A kicsi gyermeket, amikor tanítjuk az életre, alapból belevesszük az erényeket, nem?!?

Erre mondaná az én örökké szkeptikus barátom az ellenpéldákat, és szomorú, de igaza is lehet. 

Én még azt tanítottam a fiaimnak, hogy "kérd" - és nem "vedd el".... Azt tanítottam, hogy "köszönj" - és azt tedd előre....

Arra neveltem, hogy amit megígér, azt tartsa is meg, de ha valami gátolja ebben, akkor álljon elő és vallja meg, hogy miért nem tudja megtenni.

Neveltem őket a pontosságra is, mert nagyon fontos (főleg a kamaszkorban, a nyugalmam miatt) :)

De sosem tanítottam nekik az irigységet, a  becstelenséget.... Nem tanítottam meg nekik, hogy mindenkin áttaposva jussanak a céljukhoz... Nem szoktattam őket haszontalan és betarthatatlan ígéretek osztogatására. Próbáltam megmutatni a szerénységet, a jóságot, az igazságosságot.... 

Hangsúlyt fektettem arra, hogy adni kell a rászorulóknak, segíteni, ahol lehet. Igyekeztem megtanítani nekik, hogy szívvel és lélekkel éljenek! Hogy a legfontosabb a szeretet, mert anélkül üresség van csak mindenhol.

És amiket tanítottam nekik, akkor amikor picik voltak, elültetett magként kezelem. Néha eltereli őket a mai kor szelleme, de látom bennük, hogy ott él élénken a tanítás a jóra, és tudom, hogy mindig előjön - ha fényt vesztenek útjukon. 

Nem kell aggódnom miattuk, rendes emberek lesznek/lettek.

De sajnos megtapasztalom az üzlet világában az összes jóságnak a kemény ellentétjét nap, mint nap. A legerősebb az irigység! Mindenhol ott van, ahol egy kicsit is sikered van, ahol egy kicsikét jut valami neked is. Naponta kapom meg a rossz szándékú szurkálódást, a könyökkel előre, áttaposva másokon.

Mindennapos a közöny, amit az emberek egymás iránt, egy sérült iránt, egy szerencsétlen iránt mutatnak.... elkeserítő!

Rosszindulat... szinte kötelező tulajdonsággá vált a hétköznapokban. :(

Mindezeken akár el is keseredhetnék....

AKÁR...

De mindig akad egy kis fény - és tudom, hogy van helyem itt és most! Mindig van aki visszamosolyog!

Egy előzékeny autós, aki elenged türelmesen, egy segítő "nehéz-szatyor" cipelő, egy elejtett cumit felvevő és visszaadó....

Vagy csak egy szomorú szeműnek egy kedvesebb köszönés, egy udvariasabb megszólítás, egy nevetés, egy ölelés...

Jutna abból mindenkinek.

És ingyen van!

...akárcsak a szeretet! Nem vész el egy darab sem belőled, ha osztogatod. Sőt! Minél többet ad az ember belőle a többi embernek, annál több jön belőle vissza! 

Csak egyszer kell kipróbálni... 

Olyan, mint a drog.

Csak ez egészséges, ingyenes, és mindig kéznél van, senkinek sem árt... :) És rendelkezésre áll, korlátlan mennyiségben!

Az erényeket pedig nem árt újra elővenni, leporolni és beiktatni a mindennapjainkba.

Nem olyan nehéz, mint amilyennek hiszed! :)

Szeretettel ölellek:

egy Vacsuti, innen a szomszédból...