Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2011. április 27., szerda

Gubó

Lágy, könnyű és puha burok.... Fehér fénnyel átitatva. Melegen tart, életben tart, dédelget és megóv a külvilágtól. 
Mégis érezni a szél játékát, vagy ha goromba a durva rángatását, de megvéd, körülölel ez a puha kéreg. Tán tényleg csak fényből van.
Nem tudom.... csak gondolom. Senki sem tudja , csupán aki benne lakik. Kipróbálnám, benne lennék.

Vajon mi van odabent? Mi történik? Mit gondol a lakója?
Ha hangot hall... csilingelőt, kristálytisztát, akar-e kijönni, látni?
Ha illat lengi körül, érzi-e? Ha lágy eső simogatja, kellemes-e odabent ? Fázik-e ha hideg szél fúj? 
Alszik-e, és ha alszik: mit álmodik?
Talán tündérnek álmodja magát, aki finom kis szárnyaival repked, amerre a szíve húzza, virágról- virágra. Lágyan csobogó patakkal versenyez, vagy csak követi az éppen alászálló cseresznyefa virágát....
Az is lehet, hogy büszke sasmadárként szeli, hasítja a levegőt. Méltóságteljes tekintettel tesz rendet a hangoskodó verebek seregén, vagy csak viteti magát a széllel, el innen távol, messzi más vidékre....

Ki tudja ezt nekem megmondani?

..... hogy mi lehet a pillangó álma?

2011. április 13., szerda

Szél

A szél, ha vadul:   rángatja a fákat, 
letör kisebbeket, s néha nagyobb ágat.
A szél, ha vadul:   port hint a szemedbe,
kalapodat ilyenkor, jól fogd meg kezedbe!

Ám a szél, ha szelíd:   lágyan körbecsókol,
nem tépi ruhádat, cirógatva bókol.
A szél, ha szelíd:   körbelengi lényed,
nem töri meg, hanem kiemeli fényed!

A szél, ha vadul:   bárcsak messze lenne!
Messzi más vidékre, gyorsabban mehetne!
Ám, ha forró nyáron, gyöngyözik homlokod,
Ó drága szél,! Bárcsak itt lenne otthonod!

                                                                     CsJ

2011. április 10., vasárnap

Tavasz van....

Tavasz van.  Visszavonhatatlanul tavasz! Hála a jó Istenek...már annyira vártam,  vártuk.
Ültem kint a kertben a padon, élveztem a napsugarak melegét, erejét, a fényt, ami már annyira kellett .

Ahogy ott ücsörögtem és a lelkem elcsendesedett, figyelni kezdtem. Madárcsicsergés....
nagyon sokféle és jó hangos:)  Egy idő után meg tudod különböztetni egyiket a másiktól. Van aki cserreg, van aki recsegve dalolgat, de akad, aki olyan csodaszép nótát fúj, hogy beleborzong az ember. Aztán, ahogy a szemed is rááll a hangok gazdáinak keresésére, észreveszi, hogy ki melyiket fújja. Van köztük "közönséges" fekete rigó: cserreg, csattog, és énekel is szebbnél szebb trillákkal. Aztán ott van még egy inci-finci kicsi madár (talán csicsörke) , olyan ereje van a torkában, hogy ámulok. Nagyon szép nótája van, és nincs benne ismétlés! Aztán láttam még zöldikét is, meg beköszönt ismét mátyásmadár uraság is - jött a Bogit bosszantani! Megeszi a száraz eledelt a kis lüke, hát....csak nem lesz baja tőle!
Eszembe jut: tavaly voltak nálunk sárgarigók is - most nem látni őket. Pedig alig van macska a környéken.
És a koncert mellé itt vannak a fák! Amikor virágot bontanak, az illat, ami belengi a környéket, meglágyítja még a legkeményebb szívet is....
Mellettem a szomszéd kertjében áll egy méretes cseresznye fa, telis-teli hófehér virággal. Mint egy jól megtermett, gyönyörű menyasszony.  Az aprócska szirmok már hulldogálnak, fehér virágszőnyeggel borítva a kertem zöld füvét. Ahogy ücsörgök ott, belepottyan néhány a hajamba, meg a Bogi is kap belőle. Jól áll neki:)  Akkor talán nekem is. Nem rázogatom ki a hajamból, hátha átad egy kis illatot. Előttem, a járda mellett már a körte is bontogatja a szirmait. Fehérek ezek is, kevés rózsaszínű beütéssel,  de teljesen más a formájuk, az illatuk sem olyan erős, de cserébe a természet olyan módon rendezte el őket az ágakon, hogy nem eldönthető: ki a szebb.
Fúj a szél.
Ilyenkor hozza a finomabbnál finomabb virágillatokat felém. Győzöm kapkodni a levegőt, le ne maradjak egyetlen illatmintáról sem. Jót tesz az ember tüdejének a tavaszi aromafürdő. És mellé a földközelben narancsszínű tulipánok, a kedvenc virágaim egyike. Sárga nárciszok hajtogatják fel-le a szélben fejecskéjüket, mintha nekem bólogatnának, egyetértve velem az illatáradat gyönyörködésében. Több csokor györgyike is található mellettük, hihetetlen kék színűkkel megtörve a virágoktól megszokott színeket. És ott van még a rozmaring bokor, ami február óta ontja halványlila virágait! Nem is értem. Nem ilyenkor szokott virágozni.
Lent a fű szintjén is virágok vannak: pitypang, százszorszép, gólyahír, és a kis  halványkékes izé.... mert nem tudom a nevét, de azt hiszem ő csak egyszerű gyomnövény.  "Egyszerű"! Bármily egyszerű is, tündéreknek való apró virágokat terem. Van itt még valami nagyon apró fehér is, de a Bogi azonnal odatoporog, hogy ő is megnézegesse, mit találok ott annyira érdekesnek. ....kis fekete ördög....
Felerősödik a szél. Azt hittem ezt már tegnap lezártuk, hé !!!
Mindent visz, amit talál: port, virágot, meg ami még reptethető.
De cserébe hoz felhőpamacsokat is. Ezek még nem olyanok, mint a nyáriak, nem rajzolnak olyan szép mintákat a kék égre. De itt is akad néhány azonnal felismerhető. Nini... malacfej:), meg egy madár, ahogy szépen vitorlázik...   ajajj...  nekiment a malacnak és nem felismerhető a keverék, amit alkottak ezek ott ketten.
Nincs itthon senki. Most szabad a pálya egy kis magamra figyelésre. Már megtanultam, gyorsan benne vagyok az áramlásban. Kis idő múlva már érezni az energiát, ami átjárja az egész mindenséget, a madarakat, virágokat, a füvet és még talán a Bogit is , ha csak egy pillanatra nyugton maradna...
Ritka ez a teljes nyugalom, hát ki kell használni minden egyes másodpercét! Tudom, hogy én annyira, de annyira el lennék magamban egy lakatlan szigeten a világ túlsó oldalán! Tuti nem unatkoznék. Ehhh....egy önkéntes azonnal akadt, mintha tudná mire gondolok: NEM Bogi, nem! Nem jössz velem ...csak bosszantani akarna:))
És még egy: befutott a macsek is. Bogi azonnali ellenőrzés alá vonja: szagmintavétel, ha nem áll meg, elkapja a fülét. Ha meg szökne: ráül:) 
Legalább nem unatkoznak.
Jó lenne már végre, ha visszaállna a természet rendje, és tisztességesen kitölthetné idejét a tavasz, a maga szépségével, eltörölve az emberek beszürkült, depresszív magatartását.
Legyen tavasz mindenki lelkében!


A tiédben is :))
                                                                                                              CsJ

2011. április 7., csütörtök

Használati utasítás - just married-eknek :)

Eljött hát a nagy nap, asszony lett a lányból,
Végre elhúzza a csíkot a szülői házból.
Felöltötte szépen hófehér ruháját,
S fejére feltette menyasszonyi fátylát.
Kell, hogy legyem rajta valami, ami régi,
Kapd fel a hátadra, ott ül ni! A dédi....
És azt mondják kell még valami, ami kék,
hát ha más nem akad, ott a szép tiszta ég!
Ha már  minden együtt, mehet a nászmenet,
(s ha senki sem látja, az uraddal egy menet...)
Kívánom, hogy mulass jól a lakodalmi bálon 
S a sok részeg miatt, a fejed ne fájjon!
Táncolj, szórakozz ezen a szép napon,
Hogy mi vár később rád? - hát én majd tálalom ! :-)


Miután felébredsz a nászéjszaka után,
Nézel az uradra boldogan és sután.
Odabújsz melléje, mosolyogsz reája,
És akkor csap pofán - mily büdös a szája!!!
Szép lassan feleszmélsz: egész éjjel horkol!
És hidd el:  nem csupán a lakodalmi bortól.
Na, a lábszagáról még írni sem merek.
Mert akit az megcsap, még napokig remeg...
Szép sorjában előjön neki sok hibája,
Fogod még mondani: "Én világ libája!!!"
S amikor szeretnél sok kicsi gyereket,
Azon spekulál majd, hogy oldjon kereket.
S ott az édesanyja!  Isten áldott lélek!
Ha majd kiismered, megnyúlik a képed.
Első ránézésre "egyfejű" a drága,
Néhány hónap múlva: nincs más, csak hibája!
Van köztük vasorrú, házisárkány féle,
Arról ismered meg, élő- holt a férje!
És majdan az urad, ha munkából hazaért,
Első dolga az lesz, nyúl egy hűs "szalonért"....
Leül a fotelba: "Asszony! Adjál ennem!"
...ilyenkor nyílik ki a bicska a zsebben.
                        ... 
De ez csak egy sablon, nem ilyen az élet!
(Legalább is nem illik ma ezt elmondanom néked!)
Legyél te az első!  A profi!  A "HERO"!
...így majd a válásnál tiéd lesz a kéró...
Mégis azt kívánom tiszta, igaz hittel:
Szeresd az uradat lélekkel és szívvel!
Toljad a szekeret, legyél boldog nagyon,
s állíts majd be hozzám ezzel, egy borongós napon:
"-Igazad volt vazze! De le vagy te sz@rva!
Nem kaptam én soha az urammal hajba!
Anyósom sem fújt még kénkőbűzös tüzet.
És nem kellett hozzá ismertető füzet.
Boldogan és békén egymás mellett élünk,
Egymás haragjától sohasem kell félnünk...."

THE HAPPY END...
                                                               CsJ