Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2018. május 7., hétfő

Adni és kapni....


“Hallgasson aki ad, és beszéljen aki kap”  
-- Böjte Csaba testvér --


Nagyon szeretem Csaba testvér  gondolatait, bölcsességeit. Az élet adta tapasztalatait fogalmazza meg mindenki számára érthetően, tanítóan, szeretettel - sosem bántóan, de mindig mély bölcsességgel.

A fenti gondolatát kerestem napok óta....
Úgy örülök, hogy megvan! Szükséges a történethez. Igazolás nekem.

 Tanítás nekem....

Megosztom hát, hátha eljut ahhoz is, akinek ezt szintén meg kell tanulnia.

Kinek az egyik felét..... kinek a másikat! 

Köszönöm a tanítást Böjte atya. Mindig jókor jön....



 

2018. február 2., péntek

Dóri - egy kisleány léte...

Nem érdekel a politika...
Nem érdekelnek a stadionok.
Sem a pletyka, sem az irigység, sem a rosszindulat. Sem az egymással acsarkodó pártok, hogy megosszák ezt a vihar-verte országot MEGINT!!!
Nem akarom hallani a gonoszkodó fotelkommentátorokat, akik félinformációkból, vagy saját maguk által kreált elképzeléseik miatt kígyót és békát kiabálnak emberekre, helyzetekre, aminek a szenvedő alanyai gyerekek. 
Vagy betegek.
VAGY BETEG GYEREKEK!
Aki ismer, tisztában van vele, hogy mit jelent nekem Dóri, a Dóri ház kis lakója, aki körül most forog egy kicsit a világ. Nagy feladatot vállalt, hogy a "lakhatásáért", az ellátásáért , a létéért küzdő felnőtteknek segítsen. Elementáris tettrekészség van benne. Tenni akarás, hogy megmutassa és tudassa az emberekkel, hogy egy ismeretlen eredetű izomsorvadásban szenvedő beteg gyermek, miféle hatalmas tettekre képes! Ő most elhordaná a hegyeket is, ha hagynánk. Megfogalmazhatatlan erő keletkezett benne... 
Olvassa és nézi a híreket, látja a felnőttek hozzászólásait, a kedves, segíteni akarókét, az empátiával megáldottakét és sajnos a rosszindulatúakét is. Fáj neki minden szó, mert nem érti, hogy aki nincs tisztában a háttérrel, a valós tényekkel, aki nem ismeri az ő történetét, az miért ítélkezik azok felett, akik az ő életét teszik élhetővé, fedelet biztosítanak számára és meleg ételt adnak neki és segítik őt egyre nehezedő állapota miatt...

Hospice... Rajtam is futkos a hideg, mert tudom mi célból hozták létre.... Kiknek van szüksége rá... És itt ráadásul kicsinyke gyermekekről beszélünk. Akiken nem lehet a mai tudománnyal segíteni.
Sokan menekülnek azonnal a megnyugtató "tudatlanságba", ha erről esik szó - félrefordítják a fejüket, hogy ne kelljen látni.... hallani...

MEGÉRTEM!
Fájdalmas és nehéz szembesülni a beteg gyermek látványával, a tudattal, hogy nincs sok vissza esetleg.
És ezzel nincs semmi baj!
Aki olyan szerencsés helyzetben van, hogy nincs beteg gyermeke - és adja meg az Isten, hogy ne is kelljen senkinek ezt megélnie - annak nem is az a feladata, hogy naponta szembenézzen ezzel az elmondhatatlanul fájdalmas ténnyel. Nem kell ott lenni a közelünkben, nem kell megélni a fájdalmat, amit egy kisgyermek szenvedése okoz nekünk, hozzátartozóknak.
De segíthet anélkül, hogy szembesülnie kelljen látvánnyal, érzelmekkel, fájdalommal, szenvedéssel.

Kicsit csendesítsük el magunkban a haragot, a mindennapi bosszankodásokat, a sanyarú sorsunk miatti önsajnálatot. Ez mind teljesen normális emberi tulajdonság!
Most arra kérek mindenkit, hogy ne engedjétek megosztani ennek az országnak a népét!
A Dóri háznak igenis létjogosultsága van! Hogy ne csak Dórit tudja vállalni, hanem azt a többi kisgyermeket is, akinek feltétlenül szüksége van a hospice ellátásra, és ezen gyermekek szüleinek szintén!
Tegyük félre egy rövid időre a politikai nézetünket, ne hallgassunk a megosztó és hangzatos szónoklatokra, hanem néhány percig gondoljuk bele magunkat egy beteg gyermeket nevelő édesanya helyzetébe. Akinek sajnos a mai világban nincs sok segítsége, hacsak a társadalom nem fog össze, hogy támogassa a gyermekhospice intézményét!
Akik ebben a hivatásban dolgoznak, mindent megtesznek a gyerekekért, a szüleikért, a családtagjaikért emberileg.
Ám ehhez a megfelelő ellátáshoz pénz kell. Nem kevés pénz.
És most Dóri ottléte veszélybe került. Ő tenni akar, és naponta mérgelődik azon, hogy nem tud járni, mert akkor menne, és mondaná akinek csak lehet, hogy most fogjatok össze emberek ezekért a gyerekekért... Érte...

Én is erre kérlek.
Ha összefogunk, sok kicsi - sokra megy... Az ígéretekkel már tele van a padlás, abból köszönjük már nincs szükségünk többre :o)


Ha teheted - segíts . . .


2017. május 27., szombat

Markolod a semmit....

Már nincs a kéz, ami visszahúz a süppedős nihilből.
Kéz, mely ujjaimat kulcsolta egykor, most csak hűlt helyét bámulom....
Kéz, mely ölelő két karhoz tartozott. Körém fonódva óvott és tüzelt.
Kéz, melyhez test is tartozott, mély nyomot hagyott...
És a szempár. Belém égett tekintet.
Szavak és ígéretek a szájból, mely csókolt s udvarolt.
Az a száj..... melyből elhangzott sok felelőtlen vallomás.
Tán hazug szó is...
Vagy csak hittelen...
-----------------------------------------------------------------------
Elnémult mára a félelemtől, betömte a rettegés sűrű zaja.
A megszokás nagy úr! Abba kapaszkodni lehet, még ha nevesített semmit is markol kezed.
Az új, az ismeretlen félelemmel tölt el. Hiába kínál boldogabb jövőt! Megszokásból (gyávaságból) kapaszkodunk a már üres semmibe: ad, amit ad... A múlt illúzióját, emlékek hegyét. S bár előbbre nem visz, nem épít tovább, de itt van - a tiéd!
Továbblépni egy omladozó, megcsalt, mérgezett idillből? Erre a maradék kis időre minek?!
A félelem elhitet sok mindent velünk. Nem olyan rossz a rossz. Okolhatod magad benne végtelen.
Tűrni, nem azonos a türelemmel, amely ahhoz kell, hogy építs új jövőt.
Bízni? ...kiben?? Az újban nem mered...
S bár a régi megcsalt, megalázott, próbálsz bízni benne mégis szüntelen.
És néha napján, amikor már nem megy, álmodod a boldogabb jövőt.
De "minden" ott van: autó, ház gyerek. Lépni nem mersz, szenvedsz hát tovább, és az illúzió, amit megteremtesz, megfizetteti veled mindig más sarát!
És nincs időd ----- mikor erre eszmélsz, már tényleg nincs tovább.
Megmérgezett, meggyötört lelked és tested sötét esten már hiába eseng.
Elmúlt már.
Veszve van.
S ekkor a félelem, mely bénította lépted, már nem számít tovább, ám elméd mélyebb sűrűjében hiába kutatsz ostobán - nem emlékszel arra mit szerettél.
Megtalálod, s majd elengeded az utolsó sóhajtással, melyben benne lesz minden kín, s pokol. Ám már mitsem számít.
Mert addigra az ördög a te hátadon lovagol!

2016. október 17., hétfő

És...




...most megállok kicsit ...

és megvárom a lelkem, amíg utolér...







 

2016. szeptember 25., vasárnap

Barátság..... reload

Mindvégig azt hittem: nekem is van. Örök. Teljes. Hites. Egész. Mély.
Erre jön a pofon. Szemből. Meg ezerféle felismerés...
Bennem van a hiba? Igen. Sok. Főleg, ha benned felém nincs elég szeretet.
Mindig azt mondtam: kevés barátom van, na de aztán azok...!!! Micsoda barátságok!
Nos, micsoda barátságok is azok?

Hát az egyik, amolyan "katasztrófa turista"...
Bajod van? Gyere fel beszélgessünk, de nem baj, ha közben a háttérben megy a meccs? :o)
...jó megyek, csak ne faggass kérlek.... Akkor inkább ne gyere. Marad a meccs.

nem mentem

A másik amolyan, majdharáérekakkorleszekabarátod....
Péntek:  -jössz? Nem, bocs, nem megyek. -Baj van? Először mondom ki: igen, baj van. - Jó, akkor jövő szerdán találkozzunk, beszéljünk...

jövő szerdán már nem lesz baj

És a hetek -óta -nincs -semmi- kapcsolat barátság. Se telefon. Se személyes. Semmi. A NAGY semmi. Neki legalább van mentsége: nem is tudott róla, hogy baj van...

nem is fog

És a konkurens ... Akinek próbálod elmondani, mert még benne van lehetőség. Empátia. Ám amikor odáig jutsz a mondandódban, hogy térdre rogytál .....  kézen fogja az empátiádat és elmondja, hogy ő hányszor volt már padlón, és mennyire nehéz volt felállni, de megtette.... És a szád már nem tud több szót kimondani onnan.

együttérzel

És akad egy. A kivétel. Aki csendesen figyel, ott van. Keveset szól - értékeset.
- Bélám, ha szükséged van bármire -BÁRMIRE- itt vagyok!
Nem kérdezi, hogy baj van-e. Látja. Érzi. 
És ekkor a baj hirtelen lecsökken keveset... Már nem is akkora. Még ott van, nem múlt el, de a tudata annak, hogy van teherhordó társad, jelentősen megkönnyíti a súlyt.

Mindig tanulok valamit. A nagy barátságok, csak azon múlnak, te mekkora szeretettel fordulsz a másik felé. Ettől is érzed barátságnak. Mert a benned lévő szeretet elég kettőnek is. Ám amikor ezt elnyomja a fájdalom,  a szeretet már önmagadra sem elég.... akkor kilátszik a lényeg.

Hát átértékelek - nem a legjobb időben. De legalább egy kalap alatt letudom.... tán mindkét "bajt".



2016. augusztus 9., kedd

Felmentés....

Hosszú - hosszú évek...
...amit értetlenségben, bizonytalanságban töltesz, lelkiismeret furdalással, kétségekkel a lelkedben, fájdalommal a szívedben. A veszteség érzésével...

Talán rosszat tettél. Talán rosszat mondtál. Lehet, hogy csak rosszkor, rossz helyen és rossz
szavakkal. A múlt emlékeibe kapaszkodva, néha nevetve az emlékeken, néha csak egy mosollyal a szád sarkában, mert boldog emlékek ezek.


De találsz egyet, ami nem vidám.... látod magad, ahogy állsz a Lakits laktanya sarkán, a szakadó esőben - vele egy esernyő alatt, zokogva, egy másik barát élete elvesztésének félelmétől rettegve....

Ám ez is egy szívmelengető emlék lehet, mert ott állt veled, ott sírt veled, mert megengedhetted magadnak, hogy sírni lásson, és biztos lehettél abban, hogy megért, tudja mi zajlik a lelked legmélyebb zugában, szégyenkezés nélkül potyoghatnak a könnyeid....







Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy nincs már az életedben többé.


Majd a  sok önvád után, egy beszélgetés meggyújtja a fényt benned: az az ember már nem létezik többé. Akit ismertél nincs. Semmilyen formában - leszámítva a fizikai megjelenését.....
A felismerés döbbenettel, majd megkönnyebbüléssel jár, magyarázatot ad arra, amivel az évek során szinte naponta szembetaláltad magad. "Nem tehetek róla. Nem én tehetek róla...."
Nem én léptem ki a barátságból, nem követtem el a vélt bűnt, ami miatt "elbaráttalanodtam".

Eljutsz ekkor egy olyan pontra, hogy megszabadulsz az önvádtól, ám oly régen történt, hogy már harag sincs, maximum az értetlenség egy enyhe változata leng körül még rövid ideig.

És akkor, valami történik odabent. Finomabb egy lágy, kis apró fuvallatnál, de érzékelhető.
Az elengedés pillanata nem fáj. Nem marad űr utána. Talán a megbékélés az egyik jó szó rá.
Elengedni évek önvádját - megkönnyebbülés, feloldozás.

Elengedni a hiányát, amit hátrahagyott - mint kiadós sírás után az a nagy sóhaj....

2015. október 4., vasárnap

Figyelj!

TESTÁMENTOM

Figyelj! – ha egyszer meghalok,
Elfújok néhány csillagot
Mint tortán a gyertyát
Hát csak ne sirassatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Némák legyetek, s szótlanok
Ha temettek, ne földeljetek
S szóval ne méltassatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Könnyek nélkül búcsúzzatok
Ha ismertetek, megértitek
Ha nem, minek hazudjatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Három edénybe rakjatok
Szétosztván az isteneim között:
Gyermekeimnek adjatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Ők érteni fogják, mire gondolok
És ott adnak a szélnek engem
Ahol a leginkább boldogok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
Vidámak legyetek, s boldogok
Örvendjetek a tudásért, hogy
Én már jó helyen vagyok
Figyelj! – ha egyszer meghalok
És látsz egy fekete párducot
Smaragdszemében ott ragyog:
Valahol én is ott vagyok
Figyelj! – mert egyszer meghalok...
De most kellenek a szép napok
A törődés, a tiszta gondolat
Őszinte szeretet, társ-tudat.
Mert a szívem még – hallod?
Még eleven, még dobog,
Most kell, hogy szeress
Mert most még élek,
Most örülök a virágnak, ha kapok
most még... - figyelsz rám?
– Mert most még itt vagyok! 

Varga Ibolya - Szelíden