Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2022. december 23., péntek

AZ ajándék

 

🌲 A "LEG"-karácsony. 🌲


Minden kétséget kizáróan számomra az idei Karácsony🌟 ezzel az előljáró szóval jellemezhető LEGinkább:
- a LEGmesszebb otthonról,
- a LEGmagányosabb...
- a LEGcsendesebb,
- a LEGszomorkásabb, ám mégis valahogy boldogságos,
- a LEGnagyobb ajándékkal, amit ember kaphat...
- a LEGszívmelengetőbb érzéssel megajándékozva...
- a LEGtöbb könnyel elsózva minden...
- a LEGszélsősegesebb érzésekkel teli...
És ezt még hosszan tudnám sorolni.

 
Napok óta egy karácsonyi ajándékon dolgoztam (már nem titok)... egy pöttömnyi kutyus -az én imádott kis Freddiem portréját rajzoltam, ajándékba az "apukájának". 

Freddie

Ahogy az a filmekben lenni szokott: éppen befejeztem és elrejtettem a leendő tulajdosa elől, amikor ő hirtelen betoppant a szobámba. Az arcán akkor még számomra érthetetlen kifejezéssel... kissé kipirosodott és csillogó szemekkel.
Sírt?...

Csak nem!

De miért??

És akkor a kezembe nyomott egy piros borítékot, rajta a felirat: Judith.

-"Merry Cristmas to you!"

Értetlenkedve fogtam meg, merthogy  még csak december 22.-e van...

Lassan nyitottam ki, mert kavarogtak a gondolataim, hogy miért most kapom ezt?! 

Egy karácsonyi képeslap volt benne, egyszerű, de elegáns, hangulatos - pont amilyent én magam is választanék... 


Benne egy kék nyomtatvány, amit félre is húztam akkor, mert a kézzel írt szöveg érdekelt leginkább.

Ahogy olvastam a szavakat... melegség... majd értelmezve a szavakat, felfogva mi is van odaírva... a döbbenet, meghatottság... döbbenet... és újra a döbbenet.... de már folytak is össze a betűk a szemem előtt, a könnyeimtől már semmit nem láttam...

Nem tudtam felfogni, leblokkolt az agyam....

"To Judith,

Have a very happy Christmas to you and Freddie!

It now time for you to adopt Freddie.

xxx    Pj"

Akkor, ott megállt az idő... és egyszerre éreztem elviselhetetlen fájdalmat és boldogságot.

Rám bízza! 

Az egyetlen gyerekét...

Reagálni sem tudtam, csak törölgettem  a könnyeimet, próbáltam lélegezni, értelmezni, hogy mi történik.

Nincsenek szavak... ❤️💚🐕

Viszont van egy pici Ír gyerekecském, akivel annyira szeretjük egymást, amennyire az lehetséges!


Innentől hivatalosan is én vagyok az "anyukája", bár számomra ő továbbra is Pj's doggy. Mert az ő kisfia...
Mindörökre...

Köszönöm! Teljes szívemből...
Thank you.  With all my heart...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése