Hogy lehet örülni egy kis gyűrött papírnak?
Igen. Lehet ám! Nagyonis.
És úgy össze is szorult a torkom azonnal, ahogy olvastam az üzenetet... Persze egy ölelés is járt hozzá, de ezek a legfontosabb pillanatok..
Majd a következő drága ember érkezett, Dean - a legkedvesebb barman. "I tried my best..." és a kezembe nyomott egy cafè latte-t.
Sokszor kapom, kérés nélkül... sokszor ott gőzölög, amikor belépek az ajtón, de ez most különleges volt.
Ezt a szívével készítette Dean.
Mindegyikük figyelmét felhívtam, hogy tartsák már titokban... de éreztem, hogy hiába a mérgezett sütivel való fenyegetés, itt már kiszabadult a szellem a palackból.
Sűrű este volt, elfoglalt voltam, aztán Katietől egy üzenet, hogy mikor végzek, menjek fel Clarkhoz, mert szeretne valamit kérni. Akkor meg azt hittem, hogy segítenem kéne nekik és úgy is készültem...
Nem is kerestem őt, automatikusan elkezdtem pakolni be a kanalakat a forró vízbe, hogy fényesre polírozzam nekik...
Aztán jött Clarke, hogy nézzem már meg a menüt, mit a véleményem?
Átvettem, kinyitottam... és jól rácsodálkoztam, hogy micsoda egy menü!!!!
Újabb ölelések... és ott elhangzott a gondolat, hogy ez a legfontosabb. Nem az ajándék. Az is jó, persze, de EZ A LEGJOBB!
Hogy tudod, hogy szeretnek.
Köszönöm Bencének, a legelsőnek, es Pj-nek, hogy megvalósította a kérését, hogy a messzi távolból is virágot kapjak a kisfiamtól.
Köszönöm a telefonhívásokat, tesóm szokásos kis áruló posztját a közösségi oldalon, a rengeteg üzenetet mindenkinek!
Tényleg megváltoztatta a napomat, hozzátett sokat, non-stop mosolyt varázsolt az arcomra! Hálás vagyok, hogy azért csak hagytam nyomot az emberekben....
Köszönöm szépen mindenkinek, aki gondolt rám és bearanyozta a napomat!
