Tavasz van....

Tavasz van.  Visszavonhatatlanul tavasz! Hála a jó Istenek...már annyira vártam,  vártuk.

Ültem kint a kertben a padon, élveztem a napsugarak melegét, erejét, a fényt, ami már annyira kellett .

Ahogy ott ücsörögtem és a lelkem elcsendesedett, figyelni kezdtem. Madárcsicsergés....
nagyon sokféle és jó hangos:)  Egy idő után meg tudod különböztetni egyiket a másiktól. Van aki cserreg, van aki recsegve dalolgat, de akad, aki olyan csodaszép nótát fúj, hogy beleborzong az ember. Aztán, ahogy a szemed is rááll a hangok gazdáinak keresésére, észreveszi, hogy ki melyiket fújja. Van köztük "közönséges" fekete rigó: cserreg, csattog, és énekel is szebbnél szebb trillákkal. Aztán ott van még egy inci-finci kicsi madár (talán csicsörke) , olyan ereje van a torkában, hogy ámulok. Nagyon szép nótája van, és nincs benne ismétlés! Aztán láttam még zöldikét is, meg beköszönt ismét mátyásmadár uraság is - jött a Bogit bosszantani! Megeszi a száraz eledelt a kis lüke, hát....csak nem lesz baja tőle!
Eszembe jut: tavaly voltak nálunk sárgarigók is - most nem látni őket. Pedig alig van macska a környéken.
És a koncert mellé itt vannak a fák! Amikor virágot bontanak, az illat, ami belengi a környéket, meglágyítja még a legkeményebb szívet is....
Mellettem a szomszéd kertjében áll egy méretes cseresznye fa, telis-teli hófehér virággal. Mint egy jól megtermett, gyönyörű menyasszony.  Az aprócska szirmok már hulldogálnak, fehér virágszőnyeggel borítva a kertem zöld füvét. Ahogy ücsörgök ott, belepottyan néhány a hajamba, meg a Bogi is kap belőle. Jól áll neki:)  Akkor talán nekem is. Nem rázogatom ki a hajamból, hátha átad egy kis illatot. Előttem, a járda mellett már a körte is bontogatja a szirmait. Fehérek ezek is, kevés rózsaszínű beütéssel,  de teljesen más a formájuk, az illatuk sem olyan erős, de cserébe a természet olyan módon rendezte el őket az ágakon, hogy nem eldönthető: ki a szebb.
Fúj a szél.

Ilyenkor hozza a finomabbnál finomabb virágillatokat felém. Győzöm kapkodni a levegőt, le ne maradjak egyetlen illatmintáról sem. Jót tesz az ember tüdejének a tavaszi aromafürdő. És mellé a földközelben narancsszínű tulipánok, a kedvenc virágaim egyike. Sárga nárciszok hajtogatják fel-le a szélben fejecskéjüket, mintha nekem bólogatnának, egyetértve velem az illatáradat gyönyörködésében. Több csokor györgyike is található mellettük, hihetetlen kék színűkkel megtörve a virágoktól megszokott színeket. És ott van még a rozmaring bokor, ami február óta ontja halványlila virágait! Nem is értem. Nem ilyenkor szokott virágozni.

Lent a fű szintjén is virágok vannak: pitypang, százszorszép, gólyahír, és a kis  halványkékes izé.... mert nem tudom a nevét, de azt hiszem ő csak egyszerű gyomnövény.  "Egyszerű"! Bármily egyszerű is, tündéreknek való apró virágokat terem. Van itt még valami nagyon apró fehér is, de a Bogi azonnal odatoporog, hogy ő is megnézegesse, mit találok ott annyira érdekesnek. ....kis fekete ördög....
Felerősödik a szél. Azt hittem ezt már tegnap lezártuk, hé !!!
Mindent visz, amit talál: port, virágot, meg ami még reptethető.
De cserébe hoz felhőpamacsokat is. Ezek még nem olyanok, mint a nyáriak, nem rajzolnak olyan szép mintákat a kék égre. De itt is akad néhány azonnal felismerhető. Nini... malacfej:), meg egy madár, ahogy szépen vitorlázik...   ajajj...  nekiment a malacnak és nem felismerhető a keverék, amit alkottak ezek ott ketten.
Nincs itthon senki. Most szabad a pálya egy kis magamra figyelésre. Már megtanultam, gyorsan benne vagyok az áramlásban. Kis idő múlva már érezni az energiát, ami átjárja az egész mindenséget, a madarakat, virágokat, a füvet és még talán a Bogit is , ha csak egy pillanatra nyugton maradna...
Ritka ez a teljes nyugalom, hát ki kell használni minden egyes másodpercét! Tudom, hogy én annyira, de annyira el lennék magamban egy lakatlan szigeten a világ túlsó oldalán! Tuti nem unatkoznék. Ehhh....egy önkéntes azonnal akadt, mintha tudná mire gondolok: NEM Bogi, nem! Nem jössz velem ...csak bosszantani akarna:))
És még egy: befutott a macsek is. Bogi azonnali ellenőrzés alá vonja: szagmintavétel, ha nem áll meg, elkapja a fülét. Ha meg szökne: ráül:) 
Legalább nem unatkoznak.
Jó lenne már végre, ha visszaállna a természet rendje, és tisztességesen kitölthetné idejét a tavasz, a maga szépségével, eltörölve az emberek beszürkült, depresszív magatartását.
Legyen tavasz mindenki lelkében!


A tiédben is :))

                                                                                                              CsJ