Lágy, könnyű és puha burok.... Fehér fénnyel átitatva. Melegen tart, életben tart, dédelget és megóv a külvilágtól.
Mégis érezni a szél játékát, vagy ha goromba a durva rángatását, de megvéd, körülölel ez a puha kéreg. Tán tényleg csak fényből van.
Nem tudom.... csak gondolom. Senki sem tudja , csupán aki benne lakik. Kipróbálnám, benne lennék.
Vajon mi van odabent? Mi történik? Mit gondol a lakója?
Ha hangot hall... csilingelőt, kristálytisztát, akar-e kijönni, látni?
Ha illat lengi körül, érzi-e? Ha lágy eső simogatja, kellemes-e odabent ? Fázik-e ha hideg szél fúj?
Alszik-e, és ha alszik: mit álmodik?
Talán tündérnek álmodja magát, aki finom kis szárnyaival repked, amerre a szíve húzza, virágról- virágra. Lágyan csobogó patakkal versenyez, vagy csak követi az éppen alászálló cseresznyefa virágát....
Az is lehet, hogy büszke sasmadárként szeli, hasítja a levegőt. Méltóságteljes tekintettel tesz rendet a hangoskodó verebek seregén, vagy csak viteti magát a széllel, el innen távol, messzi más vidékre....Ki tudja ezt nekem megmondani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése