Május első vasárnapján ünneplőbe öltözik a szívünk és a lelkünk, mert ez a nap az édesanyánkról szól, őket ünnepeljük.
Elérzékenyülve jut eszünkbe a sok-sok jó és szeretet, amit tőle kaptunk és kapunk szüntelenül, örökké.... legyünk bár rosszak, veszekedősek, nyűgösek, vagy figyelmetlenek.
Az ő szívük nem szűnik szeretni, bármit tesznek értünk, az nem áldozat a számukra. És mi - gyermekeik - ezt természetesen fogadjuk, ebbe nőttünk bele, tudjuk, hogy Ő mindig ott van nekünk, ha öröm, vagy bánat ér.
Köszönjük ezt nekik, szívünk minden szeretetével.....
De mi van az árvákkal?
A gyermekotthonokban élő gyerekekkel?
Akiknek ez valami ok folytán nem adatott meg. Akik otthonokban nőnek fel sokadmagukkal és nekik "csak" a nevelők, gondozók szeretete adatott meg....
Ők, akik nem tudják milyen, amikor lázas homlokodat az ő hűs keze simogatja, amikor elesel, puszit ad a bibire és azonnal meggyógyítja. Nem tudják milyen az, amikor egy anyák napi ünnepségen elmondod a kis versedet, elénekeled az anyák napi dalocskát, és a saját kezeddel készített ajándékkal odaszaladsz hozzá és büszkén átadod Neki.
Nem tudják milyen az esti puszi a mese után, nem ismerik a reggeli ölelést, a szeretetteljes ébresztést. Ha fáj a kis lelkük, nincs akihez odabújva és elmesélve a bajukat, megnyugtató szavakkal gyógyítsák a sebesült lelkeket ..... - mert nekik nincs édesanyjuk.
Én emlékszem milyen volt, amikor rémálomból riadva, anya után kiáltottam és ő azonnal megjelent az ágyam mellett és elüldözte a félelmetes dolgokat.
Az övéket ki üldözi el?
Én emlékszem, amikor a doktornéninek szurit kellet adnia, hogy meggyógyuljak a betegségből, és anyu puszit adott a helyére, s máris nem fájt semmi.
Nekik ki puszilta meg a sebet?
Emlékszem a karácsonyi ajándékokra, vacsorákra, hogy együtt énekeltük a karácsonyi dalokat .
Nekik mi jutott mindebből anya nélkül?
Ott vannak árván, és nem tudnak mit kezdeni ezzel az ünneppel.
Nekünk, akiknek van szerető édesanyánk, el kellene gondolkodnunk azon, hogy miként tehetnék elviselhetőbbé ezt a napot számukra!
Hallottam ismerősöktől, hogy ilyenkor megvendégelnek egy kis csapat gyereket egy napra, van aki nagy tálca süteményt visz be az otthonba , és van aki összegyűjt a társasházukban lakóktól játékokat, könyveket, sütiket és azzal lepi meg a kis árvákat.
Nem nagy dolog.......
De nekik számít ez is.
És mi lenne, ha mindenki, aki teheti, megtenné ugyanezt? És nem csak anyák napján? Nem nagy dolog egy adag süti, néhány nélkülözhető könyv, egy-két játék.
Vagy csak egy kérdés: mire vágynál?
....és tán csak egy ölelésre...... hogy emberszámba veszel, és tudatod, számítok én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése