Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2012. május 12., szombat

Viszlát kandúr

Szia Dóri!

Emlékszel még arra, amikor meséltem Neked a kertemben pókhálóba gabalyodott kicsi tündérkéről? Meg a többiekről? Tudod: Matya, a Bence cicája, meg a  Bogi - a puli kislány, aki egy borzas ördög inkognitóban? És  emlékszel? ...a kertek csendes léptű őrére? Tudod még ki az? Hát persze, hogy tudod! Ő kandúr, a nagy és bölcs, öreg, drogos macska.
Tudod, ő egy rettentően fura jelenség. A Bogi kapta még baba korában, hogy könnyebben megtanulja, hogy nem bántjuk a cicákat. És úgy is viselkedett, egy rendes kis fekete ördöghöz mérten. Együtt aludtak kandúrral, együtt ettek, rengeteget játszottak, sok-sok nevetést kaptunk ettől a két rosszcsonttól. Aztán ahogy Bogi kezdte "kinőni" a kandúrt (neve sosem lett neki végül is) néha teher volt neki ez a kis hebrencs, mindent terelgetni és felügyelet alatt tartani akaró puli. De hagyta magát, mert hát ugye: mégiscsak testvérek voltak! Kandúr ha leheveredett napozni, vagy csak pihenni, Bogi azonnal ott termett rendet vágni a kandúr körül. Mi ennek nem érthetjük a miértjét, mert puli aggyal csak kevesen tudnak gondolkodni, azoknak is a többsége: puli.....
Egyszóval ott termet, kandúron bundát igazított néhány határozott mozdulattal, aminek hangos reklamálás volt az eredménye, néhány "köpködős" hangeffektussal kerítve. És ha hosszasan molesztálta ez a kis ördög, akkor előkerültek kandúr félelmetes és éles karmai is. De Bogi -lévén puli - igen vastag bundával bír, így csak ritkán érezhette a karmok népnevelő hatását. A mázlista! Nem is tudja mit úszott meg!
Akkor előkerült a titkos fegyvere a Boginak: egyszerűen hátat fordított neki, hátrapillantott, hogy megfelelő pozícióba kerüljön és azonmód ráült a macskára, mintha az lenne a világ egyik legtermészetesebb módja a nevelésre. (Lehet nekem is ki kellene próbálnom Attilán és Bencén???) És ami az érdekessége volt  számunkra, hogy kandúr mindezt szó nélkül tűrte! Sajnos ezek olyan esetek voltak, amikor az embernél éppen nincsen fényképezőgép, hogy megörökítse az utókornak!
De mi igen jól szórakoztunk a két elvetemültön:))
Aztán valahogy kandúr az udvarlások ideje alatt, eljátszott a kilenc életéből nyolcat, legalábbis csak ez lehet a magyarázata a sokkal gyorsabb öregedésének....
Bogi is tudhatta ezt, mert már csak néha és finoman kergetőzött vele, leszokott a macskán-ücsörgésről is, inkább csak szagolgatta, mellé feküdt. Vagy túlzásba vihette a drogozást, mert annak kellett lennie! Valami füvet találhatott, amit gyomorégés ellen rágicsált és számára kellemes hatása volt. Folyton kómás, folyton álmoskás, és végtelenül lusta macska lett belőle. El-elmaradozott itthonról, sokszor napokig nem is láttuk. Úgy véltük, valami csinos menyecskét találhatott itt a környéken és odaköltözött hozzá.
A tavasz idején aztán még kevesebbet láttuk. Öregnek, fáradtnak tűnt. Keveset evett, csak összegömbölyödve aludt a fűben. Apukám arra gyanakodott, hogy megmérgezte az utca boszorkánya, az öreg Magdi néni, aki köztudottan gyűlöli a macskákat! Ő a madarakat szereti igazán és a macskát zaklatták a dzsungelében élő madarakat.... Egyszer, amikor hiába figyelmeztette a környék lakóit, hogy zárják be a macskáikat a költés idejére, megmérgezte az utca macskáit. Alig élte túl, csak néhány nagyon erős kandúr. Évekig nem volt cica a környéken utána.
És elégedett volt! :(

Szóval apu szerint beteg lehetett valamitől.
És öreg......

A kertek csendes léptű őre, már hetek óta elment. Nem jön sem hívó szóra, sem kajásdoboz zörgésre (pedig az volt a leghatásosabb) .
Elment....
Rengeteg vidám perccel ajándékozott meg minket. Kertészkedés közben végigkísért hozzáértő tekintettel minden mozdulatot, és jóváhagyásként később bele is feküdt a frissen ültetett növények sorába. Elégedett volt.

Most nagy valószínűséggel az égi vadászmezőkön őrzi a kerteket, vigyázza a méhek reptét, és elmeséli, hogy idelent is volt szerencséje látni egy pitypangtündért.
Talán elmeséli, hogy itt mi szeretjük a kicsi reppencseket és jönnek majd még hozzánk segíteni növesztgetni a fűszereinket.
 
És megőriz  minket jó emlékként. :)

Viszlát kandúr!

Nem siratjuk meg Dóri, tudod: Ő már jó helyen van.......

ölellek kicsi lány:

egy Vacsuti, innen a szomszédból










                                                                  Kandúr






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése