Hónapokkal ezelőtt, pontosabban nőnapon, a tömött buszon beleakadtam egy idegenbe. Pontosabban "összepaszirozódtunk". És a helyzet adta komikum azonmód szavakba is lett öntve - jól- ki -magyar- fejezve! :o)
Kölcsönös elnézéskéregetés minden kanyarban, minden fékezésnél, a végén már csak mosolyogtunk rajta, és a virág is megúszta, amit a kezében tartott.
De menet közben mondott valamit...
Nem is értem miért, hogyan került az oda, de megkérdezte tőlem, hogy este, amikor lefekszem, szoktam-e hálát adni azokért a jó dolgokért, amik aznap történtek velem? Háááát nem igazán jutott ez még eddig eszembe, bár néha önkéntelenül is hálát rebegünk, ha olyasmi történik, de annak nagy durranásnak kell lennie.
Egyszóval azt a tanácsot kaptam tőle, hogy próbáljam meg!
Fogjak egy cetlit (vagy egy füzetet akár), és minden nap 5 dolgot írjak le, amiért hálát adhatok. Azt mondta nehogy azt higgyem, hogy könnyű lesz! Nevettem rajta!
Öt dolgot? Az simán menni fog....
Mielőtt elköszöntünk egymástól, ő elárulta, hogy neki az egyik az ötből, a velem való találkozása lesz, mert mindig nagy öröm pozitív emberekkel összefutni.... ezzel elment.
És a gondolat beleült az agyamba, mert kipróbálni, nem tesz semmit.
Jött az este és eszembe jutott, hogy mit akarok tenni: papír elő, és
1.:.................
2.:....................
3.:........................
4.:...........................
5.:..............................
Hát itt jöttek a bajok! Azt túl egyszerűnek gondoltam, hogy mert sütött a nap, hogy kaptam friss kenyeret, hogy elértem a tömött buszt....
Szóval korántsem volt egyszerű!
Csak ücsörögtem ott, vagy fél órányit, elkortyoltam a boromat is, de nem volt könnyű megírni azt az öt hálát érdemlő dolgot. Mert igazság szerint annyi mindenért lehetünk hálásak, nap- mint- nap, hogy abból kiválasztani az öt legérdemesebbet! Nem egyszerű a feladat.
Napok teltek így el, amikor végre rájöttem a lényegére. Azt kell este papírra vetnem, amiért menet közben, amikor történik eszembe jut, hogy hála Istennek..... És így máris sokkal könnyebb!
Van, hogy apróság és máskor észre sem veszem, amiért hálát adok, de van, hogy 10 évben egyszer történik olyasmi.
Változó.... mint minden körülöttünk.
Sosem gondoltam, hogy ez szokássá válhat, és segít majd az élet pozitív látásához! Azóta ezt megteszem minden este, bár tudom igazából papír sem kell hozzá :) Elég, ha átgondoljuk és tudatosítjuk....
Aztán jönnek is sorban: egy kedves szóért, amikor rossz passzban vagy, egy mosolyért a kilóméteres sorban, egy szál százszorszépért, amit a füled mögé tűzhetsz, egy ölelésért egy régi-régi ismerőstől.....
... a hallgatásért, amikor rengeteg mondanivalód van, egy szép fotóért, egy gyermeki mosolyért, vagy egy farkinca csóválásáért a hozzá tartozó hűséges szemekkel.
És végre valahára eszembe jutott az is, hogy ma este hálát adjak azért, mert valami fura véletlen az utamba sodorta azt a kedves embert annak idején, aki ezt megmutatta nekem!
...mert néha a legapróbb dologért is hálásak lehetünk ám!
