Barátság..... reload

Mindvégig azt hittem: nekem is van. Örök. Teljes. Hites. Egész. Mély.
Erre jön a pofon. Szemből. Meg ezerféle felismerés...
Bennem van a hiba? Igen. Sok. Főleg, ha benned felém nincs elég szeretet.
Mindig azt mondtam: kevés barátom van, na de aztán azok...!!! Micsoda barátságok!
Nos, micsoda barátságok is azok?

Hát az egyik, amolyan "katasztrófa turista"...
Bajod van? Gyere fel beszélgessünk, de nem baj, ha közben a háttérben megy a meccs? :o)
...jó megyek, csak ne faggass kérlek.... Akkor inkább ne gyere. Marad a meccs.

nem mentem

A másik amolyan, majdharáérekakkorleszekabarátod....
Péntek:  -jössz? Nem, bocs, nem megyek. -Baj van? Először mondom ki: igen, baj van. - Jó, akkor jövő szerdán találkozzunk, beszéljünk...

jövő szerdán már nem lesz baj

És a hetek -óta -nincs -semmi- kapcsolat barátság. Se telefon. Se személyes. Semmi. A NAGY semmi. Neki legalább van mentsége: nem is tudott róla, hogy baj van...

nem is fog

És a konkurens ... Akinek próbálod elmondani, mert még benne van lehetőség. Empátia. Ám amikor odáig jutsz a mondandódban, hogy térdre rogytál .....  kézen fogja az empátiádat és elmondja, hogy ő hányszor volt már padlón, és mennyire nehéz volt felállni, de megtette.... És a szád már nem tud több szót kimondani onnan.

együttérzel

És akad egy. A kivétel. Aki csendesen figyel, ott van. Keveset szól - értékeset.
- Bélám, ha szükséged van bármire -BÁRMIRE- itt vagyok!
Nem kérdezi, hogy baj van-e. Látja. Érzi. 
És ekkor a baj hirtelen lecsökken keveset... Már nem is akkora. Még ott van, nem múlt el, de a tudata annak, hogy van teherhordó társad, jelentősen megkönnyíti a súlyt.

Mindig tanulok valamit. A nagy barátságok, csak azon múlnak, te mekkora szeretettel fordulsz a másik felé. Ettől is érzed barátságnak. Mert a benned lévő szeretet elég kettőnek is. Ám amikor ezt elnyomja a fájdalom,  a szeretet már önmagadra sem elég.... akkor kilátszik a lényeg.

Hát átértékelek - nem a legjobb időben. De legalább egy kalap alatt letudom.... tán mindkét "bajt".

Baj van?....

Naponta hallom mindenfelől a panaszkodó embereket....

Rengeteg bajuk van! Szinte csak a baj van azt mondják! És mennyi féle-fajta bajuk!!! Van akinek eltörött a kedvenc pohara - honnan szerez másikat? Órákat tölt a net előtt, telefonálgat, kérdezi a barátait.

Van akinek nagyobb baja, van: nem tudja fizetni a hitelét - de a hosszú hétvégét azért egy nem olcsó kategóriájú wellness centrumban töltötte. Azért megsajnáltam őt is kicsit.

Van aki nem tudja fizetni a hitelét - és ezért minden fillért be kell osztania, meggondolni mit merjen megvenni a gyerekének - na ott azért tényleg van némi  baj.

Nekem is volt bajom az elmúlt két hétben.... Ideges voltam, mert nem tudom a villanyszámlát befizetni. Nem tudok fabrikettet venni, mert arra sincs pénz éppen. Nem kaptam meg az esedékes gyerektartást (nem először). A gyerekeim nem akarnak az Istennek sem tanulni...  Szóval ilyen és efféle "komoly"  bajokkal küzdöttem én is. És már éppen kezdtem elhinni, hogy baj van, ami nálam azért ritka, mert többnyire a "bajjal" kapcsolatban nagyon észnél szoktam lenni. 

Tegnap megint észhez tértem! Hála a jó Istennek, meg egy nagyon kedves barátomnak.

Látogatóba próbáltam meg besettenkedni a Honvéd kórház, influenza miatt tiltott sebészetére. Mindenre felkészültem, eljátszottam a gondolattal, ha a szigorú nővérke nem enged be, én bizony sírok-rívok majd, mint az a bizonyos fürdővel kapcsolatba hozott fiatalasszony,  meg ha kell megyek erőszakkal is. De bölcs édesanyám mindig azt mondja: "SZÉP SZÓ - VASAJTÓT NYIT"

És tényleg így lett! Kedves nővérke volt, aki látva bizonytalanságomat, azt mondta kedvesen menjek csak bátran, mert feloldották a látogatási tilalmat. A többi nővér erről még semmit sem tudott, de nem zavartak el :))))))

Így hát végre bejutottam. A kis barátnőm ott fekszik sápadtan, de szeme életerőről és alapvető vidámságról, bizalomról árulkodik. Ahonnan cső kilóghat egy emberből, onnan csövek lógtak, vagy kifele, vagy befele juttatva dolgokat a beteg szervezetéből. 

És ott azonnal tudtam: nálam baj márpediglen nincsen! És a pénzhiányosoknál sem!!!  A baj, az ott van bent a kórházban...

De Ő egyetlen szóval sem mondta, hogy baj lenne. Remény van meg bizalom. De baj, az nincsen. És vannak tervek, meg erő, meg szeretet és odafigyelés a másikra. Tolerancia van idegenekkel szemben, akikkel egy szobába kerülünk, pedig egész nap és egész éjjel horkol, mint egy vadkan. :) De baj még mindig nincs!  Ám van türelem, és akaraterő. Meg barátok. Meg nővérek és orvosok, akik segíteni igyekeznek. De bajnak még mindig nincs nyoma....

Sőt! A falon egy kép van, egy fotó a szobájában: egy rózsaszín muskátli virágáról. Azt mondja a drága: " milyen szép!" Jó a fotós, jó a színe.... de bajnak nyoma sincs továbbra sem. Milyen érdekes ugye?!

Pedig én azt hittem nálam "baj" van, és hiszik ezt mások is magukról, a helyzetükről. Sőt kívülről azt hittem a kis barátnőmnél is nagyon nagy baj van. De nincs nála, azt mondta! És kereshettem volna ott bent egész délután a bajt, nem találtam volna meg náluk!

A baj hozzám sem jön mostanában megint, abban bizonyos vagyok és csak sejtésem van, honnan is kezdődik az igazi baj. De ha még nála sincsen .... :)

Ugyanis a baj a fejekben van!

Süt a nap, tavasz van, vannak virágok és méhecskék, melegszik a levegő, kezd áradni a virágillat! Az emberek is talán jobb kedvűek lesznek és elfelejtik a problémáikat egy kis időre. És ha szerencséjük van, észreveszik, hogy semmi baj nincsen, csak át kell gondolni a dolgaikat kicsit, átszervezni és pozitívan gondolkodni. Szeretni egy kicsit jobban a másikat....

És Te ott bent Bogyókám az erőddel és a kitartásoddal, a türelmeddel és a hiteddel olyan példát mutatsz Nekem, hogy abból sokáig építkezhetek majd. Felemelsz ebből a rút ragacsból azzal, hogy olyan természetesen teszed a dolgod, ahogy azt kevesen tudnák egy ilyen helyzetbe kerülve! Csak gyógyulj meg mielőbb -neked menni is fog!- és menned kell hazafele, mert sétáltatós dolgod is akad bőven, meg játszós dolgod is egy kis vitézzel. 

nagyölelééééééééééééés:

egy Vacsuti, innen a szomszédból <3