megint egy kis mézeskalács

Aki ismer tudja rólam, hogy mindent szeretek, ami kézimunka: gyöngyöt fűzök, varrok, makramézok,drótot hajlítok, de főleg mézeskalácsozok

Annak idején Polgár Zsuzsi mézesbábos fertőzött meg a mézeskalács szeretetével, és nem szabadulhat, aki egyszer elkapta ezt a szenvedélyt!
Zsuzsi ott tanít abban az iskolában, ahová a fiaim jártak és egy karácsony előtti készülődős napon felajánlotta, hogy tart egy kis röpke tanfolyamot azoknak, akik kíváncsiak rá. Hát persze, hogy érdekelt, mert láttam a csodákat, amiket művelt. Akkor ott tanúja lehettem, ahogy kikerül egy-egy darab a keze alól és csak álltam ott, bámultam.... és azt mondtam, na ez nekem sosem fog menni! És persze igazam lett, mert azóta sem tudok olyan szépet csinálni, mint ő!
Nem vagyok szerény: tudom szép, amit csinálok, de nincs meg benne az, amitől egyedi lesz, amitől saját stílusa lesz.
Majd egyszer.... valamikor, amikor csak arra kell koncentrálnom, hogy én legyek benne.
Addig is mutatóban néhány.
Akinek örömöt okoz a látványa, már megajándékozott....

A fehér bevonó máz receptjén nagyon sokat kísérleteztem. Már-már jónak tűnt a végén, de mégsem lett annyira szép. És akkor összeszedtem a bátorságom és megkérdeztem Kozma Mártitól, aki nagyon kedvesen egy az egyben elárulta a titkot.
Köszönöm!
Most már tökéletes.

 

Ezt csak keveseknek készítem el....
Speciális! De aki kapja, tudja, hogy nagyon, de nagyon....... <3

Használati utasítás - just married-eknek :)

Eljött hát a nagy nap, asszony lett a lányból,

Végre elhúzza a csíkot a szülői házból.
Felöltötte szépen hófehér ruháját,
S fejére feltette menyasszonyi fátylát.
Kell, hogy legyem rajta valami, ami régi,
Kapd fel a hátadra, ott ül ni! A dédi....
És azt mondják kell még valami, ami kék,
hát ha más nem akad, ott a szép tiszta ég!
Ha már  minden együtt, mehet a nászmenet,
(s ha senki sem látja, az uraddal egy menet...)
Kívánom, hogy mulass jól a lakodalmi bálon 
S a sok részeg miatt, a fejed ne fájjon!
Táncolj, szórakozz ezen a szép napon,
Hogy mi vár később rád? - hát én majd tálalom ! :-)


Miután felébredsz a nászéjszaka után,
Nézel az uradra boldogan és sután.
Odabújsz melléje, mosolyogsz reája,
És akkor csap pofán - mily büdös a szája!!!
Szép lassan feleszmélsz: egész éjjel horkol!
És hidd el:  nem csupán a lakodalmi bortól.
Na, a lábszagáról még írni sem merek.
Mert akit az megcsap, még napokig remeg...
Szép sorjában előjön neki sok hibája,
Fogod még mondani: "Én világ libája!!!"
S amikor szeretnél sok kicsi gyereket,
Azon spekulál majd, hogy oldjon kereket.
S ott az édesanyja!  Isten áldott lélek!
Ha majd kiismered, megnyúlik a képed.
Első ránézésre "egyfejű" a drága,
Néhány hónap múlva: nincs más, csak hibája!
Van köztük vasorrú, házisárkány féle,
Arról ismered meg, élő- holt a férje!
És majdan az urad, ha munkából hazaért,
Első dolga az lesz, nyúl egy hűs "szalonért"....
Leül a fotelba: "Asszony! Adjál ennem!"
...ilyenkor nyílik ki a bicska a zsebben.

                        ... 

De ez csak egy sablon, nem ilyen az élet!

(Legalább is nem illik ma ezt elmondanom néked!)

Legyél te az első!  A profi!  A "HERO"!

...így majd a válásnál tiéd lesz a kéró...

Mégis azt kívánom tiszta, igaz hittel:

Szeresd az uradat lélekkel és szívvel!

Toljad a szekeret, legyél boldog nagyon,

s állíts majd be hozzám ezzel, egy borongós napon:

"-Igazad volt vazze! De le vagy te sz@rva!

Nem kaptam én soha az urammal hajba!

Anyósom sem fújt még kénkőbűzös tüzet.

És nem kellett hozzá ismertető füzet.

Boldogan és békén egymás mellett élünk,

Egymás haragjától sohasem kell félnünk...."

THE HAPPY END...

                                                         CsJ.