Zöldérzés...

Amikor csak tehetem tekerek.....
És azt hiszem a világ sokkal szebb 2 keréken! Többet látsz a tájból, a környezetből, jó a levegő, és mozogsz is! Ugye Szeszécske? Milyen jó volt eltekerni, bodzát szedni, beszélgetni, nézelődni? Menjünk sűrűbben, többen jobb is :)
A leszedett bodza már szárítás alatt áll. Isteni az illata, és remek lesz télem, amikor megfázik valamelyik fiú, vagy a mama, papa, Pepe. És a saját kezem által gyűjtött ráadásul sokkal finomabb is!:)

A kertnek is jól áll, mert olyan szépek a virágai, mint egy menyasszony...
Alig várom már, hogy a margaréták, amiket Ildikótól kaptam virágozzanak. Imádom a szép kis kerek fejecskéiket. Talán lesz majd mindig annyi eső, hogy szépen zöldüljenek!

Szeretném, ha a sok-sok fűszernövényke mellett lenne virág is. Mire Dóri legközelebb jön "kiülős" bulira, addigra már meg tudnám neki mutatni, hol laktak a virágtündérek, merre  akadt be a lábacskája a pókhálóba a pitypangok őrének...

Hogy amikor esteledik és mécseseket aggatok mindenfelé, micsoda varázslatok történnek egy városi kertecskében.....
Amikor a tücskök zenélni kezdenek, amikor már repked a kis denevér, amikor már előbukkan néhány csillag is az ég alján....
Nem tudom mikor volt utoljára része ilyesmiben, hogy volt-e egyáltalán?
De szeretném, ha tudna róla, hogy bizony varázslat létezik, csodák márpediglen vannak!

Hogy miért ül egy kopott, öregecske törpe a kertben hosszú évek óta és mit is csinál ott....
És megtanítani koszorút fonni virágokból...
De a lényeg, hogy legyen kicsit a zöldben.
Mert a zöld érzés a más, az sokkal jobb és feltölt mindenféle energiával, meg jókedvvel.

És erre alkalmas egy nagyvárosi kertecske is, még ha nem is a legszebbek közül való, de élet van benne és zöld! :)
Meg Matya, és Bogi, meg segédnyúl tanonc, meg Homeless és két nagyon apró, puhatalpú nyaflanc.....  Egy hófehér és egy cirmos:)






..és a lakói is jól érzik magukat benne :)

Ez mind olyan zöldérzés.... nem tudom honnan jön, de itt van és átadható bárkinek :)))))

Kedves bárki, hát ezennel átadom!

....csak vedd át! ;)




Szeretettel:
egy Vacsuti, innen a szomszédból....

Eső után

Esett rendesen.

Nem is kevés! De megint annyira jót tett a növényeknek, zöldebbek, mint valaha! Azt mondják a régi öregek, hogy a májusi eső aranyat ér..... Csak az április fagyról nem szóltak :((

Kezd éledezni minden,a mit elültettem, barátságosabb képe van a beton teraszomnak is, bár ez még csak nagyon az eleje a fazonigazításnak:)

Egyenlőre a gyűjtögetés fázisa zajlik, hogy legyen elég zöld. Közben megpróbálom kitalálni a stílusát is mindennek. Bence szerint a káosz a legjobb stílus, felismerhető, és alig kell némi ráfordítás. Csak söpörni kell a lehullott leveleket, odafújt port, tobozokat, stb.

Hát lehet, hogy neki van igaza:) Egyenlőre felhasználok mindent, ami takarja a betont, és hagyom futni a borostyánt is. Ápol és eltakar!

Az üres konzervdobozok is még fényesen verik vissza a nap fényét, egyenlőre száraz virág tartójaként. De aztán majd sorban állnak szépen egy festetlen deszkára felfúrva, valamilyen matt színnel a derekukon. És teleültetve apró futó és nem futó növényekkel. Ha bírják a fűszerek, akkor természetesen előnyt élveznek benne! :)

Ahol csak lehet helyet kap egy-egy koszorú, némelyik fűzfavesszőből, másik akácból fonva. Szeretem őket, nagyon hangulatosak!

Aztán itt vannak még a raffiából készült pamacsok és a makramé virágtartók! Amennyit csak lehet készítek és ahol lóghat virág, ott lógni is fog.... takar az is! Éppen a napokban ugrott be hozzám egyik reggel Ildikó, pont egynek készültem nekilátni. Hát megtanítottam hogyan is kell elkészíteni! Elsőre ráérzett és amit megcsinált, haza is vihette! Nagyon élvezte és az egész tartott talán fél órát.... Majd cifrázzuk a mintáját, amint belejöttünk:)

Aztán itt vannak még a kövek, a kavicsok. Szerintem hatalmas erő és energia lakozik mindegyikben és amikor megfogsz egyet a markodba, abból neked is jut. Próba - szerencse....

És a fal tövébe is kell jutnia néhány cserépnek, amiben majd szépen megnövesztek néhány egynyárit, meg évelőt. Bár Boginak határozottan útban vannak, pedig ott minden évben vannak cserepek....

Aztán a teraszról egyből a kert...nini... ez itt egy segédnyúltanonc elleni védekezés egyik módja. Őkelme mindig rágcsál! Mindent... állandóan.... nem ismeri mit ehet meg és mit nem . Hát ellene - pontosabban a virág védelme érdekében készült ez a kis sátor. Semmi extra, csupán a lemetszett barackfa ágai lettek köré leszúrkodva, fent összekötve, és mári a növényke védve van... valamennyire. A tövéhez nem fér hozzá nyulunk és ez a lényeg! Ugyanezzel a megoldással óvtam meg drága Zsebikénk sírhelyét, nem akartam, hogy valaha is bárki, vagy bármi megzavarja a nyughelyét. Kapott rá egy törpét, aki folyamatosan őrzi. A virágok pedig egyszerűen évről-évre többen - csak ott termettek és növögettek.... 

Élőben még szebb...

Várom a fűzfavesszőket, hogy még több ilyen védő-óvó építményt készíthessek a kertembe, de jól mutat cserépben is a növényke körül, ha támaszra van szüksége!

Itt pedig az óriás ciprus alatti csendélet. A botok sajnálatosan ott kell még egy darabig legyenek, mert Homeless, az idegen cica nagy vircsaftot szokott közöttük végrehajtani, aminek az eredménye több törött levél, kitaposott virág....stb...stb.... A botoktól tart. 

Talán megszokja és akkor végre eltávolíthatom.

És itt már a szabad földben bújnak elő a fűszernövények. Ha bebizonyosodik, hogy ott elég nekik a napfény, akkor ez lesz a végleges helyük.

Csak kövek kellenek, hogy a stílust és a pontos hogyant meghatározza!

Előbb utóbb eljutok oda is és akkor a végeredményt is megmutatom!

Addig is mindenkinek legyen szép a napja!  Mellesleg ha valaki valami nagyon remek kis ötlettel bír... adja már át nekem is ha nem sajnálja!

Tudjátok: 

HAD TERJEDJEN A JÓ    -    VETNI KELL, BÁRKI IS ARAT!