Jelen lenni.....

 Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”. Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.
 

(Szerző: mindenegyben blog)

Örökre barátok.......... ?

Azt hittem, magaménak tudhatom a sírig tartó barátságot....

Hiú ábránd volt.
Nem kétlem, hogy igenis létezik, de át kell alakítanom magamban a gondolatot, hogy mit takar ez a fogalom egészen pontosan. 
Nem kérdés számomra továbbra sem, hogy mindkét fél részéről működnie kell, hiszen ahogy a jó magyar nyelv megfogalmazza: mindkét fél..... két fél = egy egésszel.
Tehát úgy lesz egész és kerek az érzés, ha a két fél összetart, csakis úgy érhetik el az egységet, az egészet. Eddig sem volt kérdés ez számomra. 
Hanem történt egyszer csak valami.
Minőségváltozás. Hosszú vajúdás eredménye fogalmazódott meg bennem egy éjszaka. Nem a történet a lényeg, már nem is a szereplői, hanem a felismerés.

Igen, továbbra is hiszem, hogy van sírig tartó, örök barátság két ember közt. DE! 
Feltétele is van.
Ez a fogalom csakis két "szabad" lélek között szövődhet tartósan (ha sírig tart, akkor az tartós valóban)...

S z a b a d  lélek.... 
Aki maga dönt a saját sorsáról.
Aki teheti  a döntései során, amit szeretne.
Aki szabadon megválaszthatja, hogy kit tisztel meg a barátságával.
Aki mer döntést hozni, és vállalni érte a felelősséget is.
Aki lélekben szabadon létezhet....
... a barátság kapcsán.

... a barátság okán!

Aki őszintén meri vállalni a döntéseit, és azzal a  hibákat is
.
Aki nem mosolyog rád kivűl, pedig bent zokog.

És ha ez nem valósul meg, már nem lesz "örök", és egy idő után már barátság sem. 
A felismerés után a tanulságot is észre kell venni, megérteni, és okulni belőle.
Mert ha nem tesszük, kár volt a ráfordított időért....

Amilyen az "Adjon Isten"....

Szeretem az embereket......

Sok panaszt hallani minden nap, hogy hová tart ez a világ, nincs már empátia, nem kedvesek egymással az emberek, érdektelenség és anyagiasság jellemzi a népet. Biztosan van ebben is igazság.....

Nem olyan rég beszélgettem a barátaimmal arról, hogy meg kell hagyni, a régi népi bölcsességek nem légből kapottak. Sőt! Igenis komoly alapokon, megfigyelésen, tapasztalaton alapulnak, és hozzátéve a bölcsességet, ami egy bizonyos kor után jellemezte a régmúlt emberét, aki még tudott figyelni befelé, kifelé egyaránt. Szóval megállapítottam, hogy a népi mondások, közmondások teljesen jól működnek.
Így azt kell mondjam az empátiahiányos népekre, hogy ez úgy működik: "Amilyen az adjon Isten, bizony olyan a fogadj Isten!" Ahogy én állok az emberekhez, úgy viszonyulnak ők is hozzám.
Ha kedvesen, nyitottan és mosolyogva fogadom a vásárlóimat, bizony kedvesen mosolygó arcok néznek vissza rám!

Vásárok alkalmával olyasmiket tapasztaltam meg, hogy néhány helyen még most is ott állok leesett állal, elcsodálkozva, meglepődve! Az örömtől!
Bármerre megyek, mindig kapok valami ajándékot. Hihetetlen, de így van. Nem feltétlenül tárgyi dologról beszélek, bár az sem ritka madár körülöttem. Vad idegenektől olyan kedvességet, szeretetet, őszinte szavakat (ami nagyon ritka manapság), mosolyt, emberséget.... amivel sokan nem is találkoznak heteken keresztül. Nem firtatom kiben mi a hiba. Csak magamból tudok kiindulni.

Az Ördögkatlanon egy győri nyugdíjas baráti társaság várakozott az asztalom előtt a színházi beengedésre. Nézegették a mézeseimet, majd rákérdeztek dolgokra, szépen elbeszélgettünk. Azután vásároltak is hazára, ajándékba, bár féltették a kalácskákat, nehogy összetörjenek, amíg az előadást nézik, jönnek-mennek. És egyszer csak a hölgy elővett egy aprócska csomagot a táskájából, abból kihalászott valamit és felém nyújtotta: egy gyöngy angyalka volt szárnyakkal, glóriával.... aprócska jószág, ám annál szebbet én még nem láttam! És azt mondta nem tudja miért, de ezt most nekem kell adnia. Meglepődésemben csak annyit tudtam kinyögni, hogy "De miért?" Azt nem tudta, csak, hogy ezt most nekem akarja adni. Megköszöntem, a férje jót mosolygott a megnyúlt képemen, az értetlenkedésemen, hogy miért??. Nagyon örült, hogy megismert, és remélik még összefutunk, azzal szépen elmentek az előadást megnézni. Kifelel jövet már nem találkoztunk, mert addigra mi már úton voltunk hazafelé. Hozzáteszem: nem tettem semmit, csak beszélgettünk.

Kaptam már rézkarcot a Szent Családról egy orfűi nagyon kedves grafikus művésztől, ott sem tudom megmondani a miértjét, csak nekem adta. Azzal indokolta, hogy mert "egy rugóra jár az agyunk", és mert nekem az tetszett leginkább  a munkái közül. Hát hogy is van ez?...

A kézműves kollégáktól isteni házi szappant, mézeskalácsos fülbevalót, eperke nyakbavalót, mézespuszedlit.... Nem tudom miért.... És mellé a barátságukat, az összetartást, szeretetet - ami a legfontosabb számomra.

Aztán ott van a pécsváradi vár csapata. Már a legelső alkalommal, amikor ott vásároztam, olyan szeretettel fogadtak, hogy elmondani nem lehet! Azt hittem tán összetévesztenek a vár királyának leszármazottjával, más magyarázatot hirtelen nem tudtam előteremteni.... Azóta is olyan szeretettel fogadnak, hogy otthon érzem magam, szinte családi körben vagyok... Nem értem itt sem, hiszen nem tettem semmit.

És akármerre megyek, ezzel találom szembe magamat. Próbálok figyelni, meglesni a pillanatot, amikor történik az a valami, ami miatt így történnek a dolgok, de még nem sikerült tetten érni.
Lehet nem is kell.
Tényleg a régi bölcsességben lehet a titok nyitja.
"Amilyen az adjon Isten - olyan a fogadj Isten!"

Hát én bizony úgy döntöttem, szeretem az embereket. Nincs veszve minden, higgyétek el nekem! A jóság ott van mindenkiben, csak elő kell csalogatni. És ennek van egy természetes módja, ami bennünk van (mindenkiben), és csak használni kell.
Ilona azt mondja, "elvarázstalanítják a világot". Igen. Megpróbálják. De megfogadtuk, hogy ezt nem engedjük, mert szükségünk van erre a varázslatra nekünk is, de főleg a gyerekeinknek...

És én nap, mint nap összefutok a varázzsal.
Nem nagy és látványos dolgokat kell keresni.
Elég hozzá egy mosoly, egy kedves szó, kis törődés és őszinteség, odafigyelés.

És ha beleolvasol a népi mondások és közmondások kézikönyvébe, feleleveníted őket, észre fogod venni a mindennapjaidban, hogy ezek működnek. Ott vannak.

...mert amilyen az Adjon Isten! - olyan lesz a Fogadj Isten!

:)

A barátságról...

Manapság sitty-sutty köttetnek barátságok. Többféle minőségben megtalálhatjuk őket magunk körül. Van érdekbarátság, munkahelyi barátság, gyerekbarátság, kutya-macska barátság,  futó barátság....stb. Rengeteg féle van belőle. Csak jönnek és egyszer csak elmúlnak, Azt mondják, ennyi fért bele, kiforrt, kiégett, mégsem az volt. A gyerekek között még jobban rétegeződik a fajtája szerint. Naponta hallom a fiaimtól, melyik nap ki lett a "barátjuk", és azt is amikor már nem is az....

Persze vannak árnyalatok, de azt nem barátságnak szoktam hívni. Ilyen például a haverság. A munkahelyi barátság is csak odabent szokott működni, legtöbbször nem is kerül ki a civil életbe, és van, hogy érdek húzódik mögötte, vagy a sok nem jó közül, a kevésbé rosszat választjuk.

Meg az ismeretség, ami talán nem is azt jelenti, hogy ismerem, csak láttam, tudom ki az illető, találkoztam már vele. De nem barátság!

Úgy vélem, a barátság az sokkalta mélyebb, tartósabb - tán örökké tartó dolog. Van, hogy az első pillanatban tudod, egy mosolyból, egy szempárból, egy szóból, hogy megtaláltad - ez nagyon ritka az életben.

A másik esetben,  lépésről-lépésre alakul ki.  Apránként és finoman.  A lelkünkben, a szívünkben érezzük azt a valamit, amitől egyre szebb érzést vált ki belőlünk a  másik közelsége. Azt mondják jóban-rosszban köttetnek az igaziak. Főleg a rosszban ismerszik meg ki-kicsoda mellettünk. És amikorra biztossá válik ez az érzés, már olyan közel is vagyunk a másikhoz, mint saját vérünkhöz! Azt mondják, az igazi barát egy lélek - két testben.

Nincs is jobb egy igaz barátnál ! .....talán csak egy igaz barát csokival ... :))

És ezzel rengeteg érzés jár! A legfontosabb a szereteté, amit akkor is érzel, amikor napok óta nem látod, de ha eszedbe jut, az ezzel az érzéssel párosul. Meg a hülyeségek, a vidámság, néha a szomorúság, az együttérzés... 

Aztán ott van még az aggódás! Az a második legerősebb . Ha nem tudod mi van vele, nem elérhető egy ideje, és elkezdesz aggódni, hogy mi is lehet vele, csak nem történt baj!!! És a megkönnyebbülésé.... na az a felszabadító érzés igazán! oké... minden rendben van!  A barátság egy csoda..... amikor repül az idő a társaságában, amikor azt érezzük, hogy már ezer éve ismerjük egymást....

A barátság arról ismerszik meg, hogy szavak nélkül is értjük egymást, hogy  külső szemlélő nem tudja min nevetünk hangosan, de idebent, mintha valami folyamatosan csiklandozna...

A barátság az, amikor nem teszünk semmi különöset, de később rájövünk, mennyire különös volt az az idő, amit együtt töltöttünk.

A barátság az, amikor elébe teszed a darabokra tört szívedet, amit akkor finom kezek összeraknak, kiválogatják, amit érdemes belőle megtartani, a maradékot pedig észrevétlenül a széllel elengedik.

A barátság az, amikor tudod a másikról, hogy közel sem tökéletes, de pont így szereted, a hiányosságaival és a csodáival együtt.

A barátság az, amikor tudod, hogyha valami baklövést követsz el, van melletted valaki, aki majd biztosan figyelmeztet, és segít a megoldani a problémát.

A barát megtalálása nem lehet véletlen. Az utadba sodorja valami végtelen erő, okkal kapod meg őt. A barátság okán...

A barát az, akivel a reggeli órákban kiülsz a téren egy padra, nézitek a semmit - és arról is tudtok beszélgetni.

A barátság a lélek legfontosabb gyógyszere. Mindig tudja, milyen bajra mit kell adnia, és mindig használ.

Amikor csupa rossz hírt hallasz, amikor az ég aggasztóan sötétlik, amikor a szél jegesen fúj rád, amikor gorombák az emberek veled, és a szekrényből az összes csoki is elfogyott már,  és akkor az egyetlen vigasztaló gondolat az marad, hogy van egy olyan barátom, mint ő.

A barátság az, amikor rád néz őszinte, szerető  mosolyt látsz a szemében.

....és hogy még mi minden jellemzi a barátságot? Mindenkinek más talán, de mégis ugyanaz! A  feltétel nélküli szeretet talán....

Valami bölcs ember azt mondta:

                                              "A barátok közötti legrövidebb út az ölelés."

...szerintem van rövidebb is!

                                                     (...megtaláltam....)

      :)

(A szövegben mástól vett idézetek is találhatóak!)