Magamról

Saját fotó
Castleisland, Kerry, Ireland
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2015. február 7., szombat

Jelen lenni.....




 Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”. Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.
 
(Szerző: mindenegyben blog)


2015. február 3., kedd

...csak lélegezz!



Fel sem fogjuk sokszor, hogy mennyire sokat segíthet rajtunk, ha veszünk néhány mély levegőt...



És én csak a hétköznapi életünkre  gondolok....
Mint például, amikor valami kínos helyzetbe kerülünk, zavarban vagyunk.... 
És csak annyit kellene tennünk, hogy veszünk néhány jó mély lélegzetet.

Vagy elönt a méreg valami oknál fogva, és csak egy szikra kellene, mint a puskaporos hordónak, hogy leszakadjon az ég körülöttünk.
.. csak vegyünk néhány jó mély lélegzetet...

Vagy meg kell mondanunk valakinek, amit nagyon nem szeretnénk, de már nem halogathatjuk tovább, különben a tükör elé sem mernénk állni többé.
... csak vegyünk néhány ,mély lélegzetet, hosszan, lassan....



Aztán itt van , amikor fel kell fednünk egy titkunkat. Aligha van nehezebb feladat....
... csak végy néhány jóóóó, méééély lélegzetet....

De az sem kell, hogy előálljon valami kellemetlen szituáció. Egyszerűen csak van amikor választanunk kell két ruha között, vagy ebédnél a két kedvenc menünk között, szimpla hétköznapi választások.... mégis oly nehéz tud lenni. Dilemma mindenütt....

...hát akkor is vegyünk néhány jó mély lélegzetet....

Amikor el kell beszélgetni a kamasz fiaddal bizonyos magatartásbeli problémákról. Kellemetlen neki, kellemetlen lehet nekünk is.

A mai felgyorsult világban észre sem vesszük, hogy szinte kapkodva vesszük a levegőt, felületessé vált a légzésünk, egyszerűen leszoktunk róla, hogy erre odafigyeljünk.  Pedig ezt a rohanást kicsit lelassíthatjuk a magunk számára, de mindenképpen könnyebbé tehehetjük a dolgainkat, ha odafigyelünk a légzésünk minőségére.

...lélegezz!!!


És amikor ki akarod kapcsolni az agyad, leülsz meditálni, de csak jönnek a gondolatok a napi problémákkal, a bevásárolni valóval, a főnök szavaival, a kolléganő nemtörődömségével, és ki tudja még mi minden kavaroghat egy elmében???

Ám ekkor sem kell semmi mást tenned: csak lélegezz!

És ha koncentrálni kell hosszasan valamire, kezd azzal, hogy koncentrálsz a légzésedre!
Elsőre nem is olyan könnyű, ha tele a fejed gondolatokkal. Mert azok csak betüremkednek az elmédbe, tolakodó módon bekúszik az egyik, a másik után szépen észrevétlen, és mire eszmélnél, hogy  - HALLÓ! a légzésre kell koncentrálni, máris elcsúsztál azon a bizonyos banánhéjon. Adj időt erre magadnak. Gyakorold sokáig, tényleg nem lesz könnyű eleinte. 
Csak lélegezz és figyeld ezt a légzést.

És amikor ez sikerül, pillanatok alatt kitisztul a kép, rendeződnek a gondolatok, válaszok jönnek a kérdésekre, megkönnyebbül a lélek, felszabadul a szellem és a test is.
Lehiggad az ember, felszabadul kissé és könnyebben mennek az addig nehézkes ügyek is. És ingyen van! És kéznél van! Nincs mellékhatása sem! És nem kell hozzá senki más sem.
Hát nem nagyszerű?

Csak lélegezz!




2015. február 1., vasárnap

Mindenből eleget.....




"Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!

Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet.
Annyi esőt, hogy értékeld a napsütést.
Annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked.
Annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit.
Annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat.
Annyi veszteséget, hogy értékeld amid van.
És annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú."




2015. január 31., szombat

Elcsépelt szavak....

Valamelyik éjszaka, olyan 2-3 óra között arra ébredtem, hogy álmodtam valamit. Nem egy történetet, nem egy szokványos álmot. Valami mást.....

Azon forgott az agyam, hogy a világunk merre felé halad.
Divat lett a spiritualitás, az ezotéria, valamint az ezekhez tartozó legfontosabb fogalmak, amikkel hirdetik az "igét", mint pl a szeretet, az egység, az elengedés, a megbocsájtás, stb...
A legtöbb esetben - az ezeket szívesen hangoztatók  elvégeztek esetleg 1-2 tanfolyamot, hozzáolvastak néhány "ajánlott olvasmányt", némi szakirodalmat és attól kezdve bölcsen osztják a megszerzett tudást, amerre csak mennek.
Nem számít, hogy befogadó-e a közönségük, nem számít, hogy a mondanivalójuk mögött  mennyi tudás, illetve tapasztalás rejtőzik.

(Hangsúlyoznám: nem mindenki ilyen, aki ezzel foglalkozik, én csak egy bizonyos rétegről beszélek)

Az én környezetemben is akad, aki Osho könyvét hordja-viszi mindenfelé magával, úton-útfélen belőle idézget - "hűűűű ez micsoda bölcsesség, figyi...." és már olvassa is. Váltig állítja, hogy ő már eszerint az eszme szerint él, az élete a szeretet, az elfogadás. Ért dolgokat (miért is ne?) és tanít is dolgokat (mert tudása van). Magyarázatot ad fel sem tett kérdésekre. 
Mert szeret. 
....feltétel nélkül. 
És elfogad. 
....mert ostoba vagyok, meg kell világosítson....
Mert Ő tud, érez, és tapasztal!
Még soha nem meditált. Nem baj. Megélheti az annyira áhított egységet akárhogy - gondolom én, hozzá nem értő. És csak hirdeti az igét a szeretetről, ha akarom, ha nem. Lassan megtérít, és erre nagyon büszke.

Én a megtapasztalásban hiszek.
Ám amiket hajtogat, ő már mind tudja, alkalmazza, használja az élete különböző területein. Jó neki: néhány Osho idézet hangos kimondásával eljutott olyan messzire...
És jön  a szeretettel, a megértéssel, az elfogadással....
Mellesleg Ő a legmanipulatívabb ember, akivel eddig találkoztam életem során, tőle tudom, hogy elvégzett valami kommunikációs tréninget, illetve kifogáskezelő tréninget a munkával kapcsolatban.
De elnézem neki, mert Osho-t olvas  - ergo: rossz ember nem lehet! Mondom én meg Balogh Bélát hallgatok, de az szerinte nyomába sem lép Oshonak. És Eckhart Tollét olvasom , na az meg ki?...
És megint jön a szeretettel: azt megélni a legfenköltebb dolog. A legtisztább és legfontosabb érzés.
Hát gondoltam rákérdezek egyszer tőle, szerinte mi a szeretet. Válaszként előkapta a már fentebb említett könyvet, villámgyorsan fellapozta benne  a megfelelő szöveget, és kitűnő hangsúlyozással felolvasta, hogy "szerinte" mi a szeretet. És utána nagyon fürkészően vizsgálgatta a tekintetem, az arcom, hogy megértettem-e..... Hát meg.
Csak én nem így gondolom.... Ekkor meglehetősen hosszasan magyarázta, hogy nem baj, ha nem értek egyet, még idő kell, mire elérek odáig, hogy ezt a nehéz szövegezést megértsem teljes mélységében és magaménak tudjam!
És én értetlen és akadékoskodó lélek, a magam bugyuta tudatlanságában azt találtam mondani, hogy szerintem a szeretet az nem szimplán egy érzés, hanem egy állapot (pillantása részvétről árulkodott).  Mégpedig elsősorban a félelem nélküliség állapota. ( na itt már bosszankodott kicsit)
Hallgattunk egy ideig mindketten, majd elment a dolgára, otthagyott a magam ostobaságába süppedve.

Igaz azóta nem jön hozzám Osho könyvével :)))))))) Szerintem megértette, hogy semmi esélye nincs arra, hogy a buta fejembe a tudás fényével akárcsak bevilágítson.

Ám az érzés, amit hagyott, borzalmas. Azokat a szavakat agyonvágta, kilúgozta olyan mélyen, hogy nehezemre esik most is kimondani őket, mert elcsépeltekké váltak utána. Azt hittem a szavakat csak feltölteni lehet a különböző oldalról történő értelmezéssel, plusz elmélettel csak többek tudnak lenni, mert másféle magyarázattal szolgálhatnak más-más lelkületű embereknek. Sosem hittem, hogy a szavakat ennyire le lehet amortizálni.
Nem akarom megítélni, nem akarom bántani, igazából nincs is vele semmi bajom, csak erőszakosan letolta a torkomon az elméleteit, a könyvét, magát, és megülte a bendőmet. Kicsit diétáznom kellene.

...olvasok egy kis Balogh Bélát.
Vagy Böjte Csabát. Hátha a szeretet új ruhát ölt bennem....






2015. január 1., csütörtök

Mindenkinek - 2015. 01.01

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.
Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

2014. november 19., szerda

Csendesedj el!

Hamarosan itt az ünnepi hajcihő.

Vigyázz magadra, csendesedj el.

Vigyázz a lelkedre, testedre, szívedre, elmédre. Pihentesd meg a lelked is, adj időt magadnak a rohanásban.

Kell egy-egy este forralt borral...

Kell egy-egy este egy jó könyvvel, vagy zenével a csendben...

Kell egy kis béke bentre!

Mindenki tudja neki mi használ: zene, könyv, meditáció, ima, séta, stb. Csak tedd meg magadért!

Ha van egy jó barát, ragadd meg és vidd bele őt is.

Hidd el, hasznos lesz majd 2-3 hét után!

Csendesedj el....

:o)


2014. október 31., péntek

Mindenszentek ünnepén

Zajos a világ.
Még békeidőben is.
Nincs tisztelet mások iránt, nincs türelem és tolerancia.

De ahol van, azt ott tiszteletben tartják, óvják, hogy el ne vésszen ezekben a goromba időkben.
Az emlékezés személyes ügy, magán ügy lett, mindenkinek csak saját gyásza van. A másiké mit sem számít!
Pedig nem kell hozzá sok, hogy megértőbbek legyünk.
Jó lenne, ha kicsit befelé tudnánk figyelni, összeszedni a gondolatainkat, megadni a tiszteletet az eltávozottak szellemének.
Jó lenne, ha türelemmel állnánk a november 1.-én keletkező tömegben, engednénk mindenkit igyekezni a maga útjára.
Jó lenne békében megtenni az utat a temetőkig, a szeretteink sírhalmáig.
Jó lenne mindezt csendben megtenni.
De a legjobb lenne tisztelni másokat, az érzéseiket és akkor nem lenne probléma.
Egy kis csend - néha csak ennyi kell.

Engedjünk mindenkit a maga módján emlékezni.

És máris békésebb, csendesebb lesz körülöttünk ez a zajos világ. Hagyjuk a lelkünket elcsitulni, ne csak 5 percre - hanem kicsit hosszabban...

Jobb lenne mindenkinek.