Szél

A szél, ha vadul:   rángatja a fákat, 

letör kisebbeket, s néha nagyobb ágat.

A szél, ha vadul:   port hint a szemedbe,

kalapodat ilyenkor, jól fogd meg kezedbe!

Ám a szél, ha szelíd:   lágyan körbecsókol,

nem tépi ruhádat, cirógatva bókol.

A szél, ha szelíd:   körbelengi lényed,

nem töri meg, hanem kiemeli fényed!

A szél, ha vadul:   bárcsak messze lenne!

Messzi más vidékre, gyorsabban mehetne!

Ám, ha forró nyáron, gyöngyözik homlokod,

Ó drága szél,! Bárcsak itt lenne otthonod!

                                                                     CsJ

Tavasz van....

Tavasz van.  Visszavonhatatlanul tavasz! Hála a jó Istenek...már annyira vártam,  vártuk.

Ültem kint a kertben a padon, élveztem a napsugarak melegét, erejét, a fényt, ami már annyira kellett .

Ahogy ott ücsörögtem és a lelkem elcsendesedett, figyelni kezdtem. Madárcsicsergés....
nagyon sokféle és jó hangos:)  Egy idő után meg tudod különböztetni egyiket a másiktól. Van aki cserreg, van aki recsegve dalolgat, de akad, aki olyan csodaszép nótát fúj, hogy beleborzong az ember. Aztán, ahogy a szemed is rááll a hangok gazdáinak keresésére, észreveszi, hogy ki melyiket fújja. Van köztük "közönséges" fekete rigó: cserreg, csattog, és énekel is szebbnél szebb trillákkal. Aztán ott van még egy inci-finci kicsi madár (talán csicsörke) , olyan ereje van a torkában, hogy ámulok. Nagyon szép nótája van, és nincs benne ismétlés! Aztán láttam még zöldikét is, meg beköszönt ismét mátyásmadár uraság is - jött a Bogit bosszantani! Megeszi a száraz eledelt a kis lüke, hát....csak nem lesz baja tőle!
Eszembe jut: tavaly voltak nálunk sárgarigók is - most nem látni őket. Pedig alig van macska a környéken.
És a koncert mellé itt vannak a fák! Amikor virágot bontanak, az illat, ami belengi a környéket, meglágyítja még a legkeményebb szívet is....
Mellettem a szomszéd kertjében áll egy méretes cseresznye fa, telis-teli hófehér virággal. Mint egy jól megtermett, gyönyörű menyasszony.  Az aprócska szirmok már hulldogálnak, fehér virágszőnyeggel borítva a kertem zöld füvét. Ahogy ücsörgök ott, belepottyan néhány a hajamba, meg a Bogi is kap belőle. Jól áll neki:)  Akkor talán nekem is. Nem rázogatom ki a hajamból, hátha átad egy kis illatot. Előttem, a járda mellett már a körte is bontogatja a szirmait. Fehérek ezek is, kevés rózsaszínű beütéssel,  de teljesen más a formájuk, az illatuk sem olyan erős, de cserébe a természet olyan módon rendezte el őket az ágakon, hogy nem eldönthető: ki a szebb.
Fúj a szél.

Ilyenkor hozza a finomabbnál finomabb virágillatokat felém. Győzöm kapkodni a levegőt, le ne maradjak egyetlen illatmintáról sem. Jót tesz az ember tüdejének a tavaszi aromafürdő. És mellé a földközelben narancsszínű tulipánok, a kedvenc virágaim egyike. Sárga nárciszok hajtogatják fel-le a szélben fejecskéjüket, mintha nekem bólogatnának, egyetértve velem az illatáradat gyönyörködésében. Több csokor györgyike is található mellettük, hihetetlen kék színűkkel megtörve a virágoktól megszokott színeket. És ott van még a rozmaring bokor, ami február óta ontja halványlila virágait! Nem is értem. Nem ilyenkor szokott virágozni.

Lent a fű szintjén is virágok vannak: pitypang, százszorszép, gólyahír, és a kis  halványkékes izé.... mert nem tudom a nevét, de azt hiszem ő csak egyszerű gyomnövény.  "Egyszerű"! Bármily egyszerű is, tündéreknek való apró virágokat terem. Van itt még valami nagyon apró fehér is, de a Bogi azonnal odatoporog, hogy ő is megnézegesse, mit találok ott annyira érdekesnek. ....kis fekete ördög....
Felerősödik a szél. Azt hittem ezt már tegnap lezártuk, hé !!!
Mindent visz, amit talál: port, virágot, meg ami még reptethető.
De cserébe hoz felhőpamacsokat is. Ezek még nem olyanok, mint a nyáriak, nem rajzolnak olyan szép mintákat a kék égre. De itt is akad néhány azonnal felismerhető. Nini... malacfej:), meg egy madár, ahogy szépen vitorlázik...   ajajj...  nekiment a malacnak és nem felismerhető a keverék, amit alkottak ezek ott ketten.
Nincs itthon senki. Most szabad a pálya egy kis magamra figyelésre. Már megtanultam, gyorsan benne vagyok az áramlásban. Kis idő múlva már érezni az energiát, ami átjárja az egész mindenséget, a madarakat, virágokat, a füvet és még talán a Bogit is , ha csak egy pillanatra nyugton maradna...
Ritka ez a teljes nyugalom, hát ki kell használni minden egyes másodpercét! Tudom, hogy én annyira, de annyira el lennék magamban egy lakatlan szigeten a világ túlsó oldalán! Tuti nem unatkoznék. Ehhh....egy önkéntes azonnal akadt, mintha tudná mire gondolok: NEM Bogi, nem! Nem jössz velem ...csak bosszantani akarna:))
És még egy: befutott a macsek is. Bogi azonnali ellenőrzés alá vonja: szagmintavétel, ha nem áll meg, elkapja a fülét. Ha meg szökne: ráül:) 
Legalább nem unatkoznak.
Jó lenne már végre, ha visszaállna a természet rendje, és tisztességesen kitölthetné idejét a tavasz, a maga szépségével, eltörölve az emberek beszürkült, depresszív magatartását.
Legyen tavasz mindenki lelkében!


A tiédben is :))

                                                                                                              CsJ

Használati utasítás - just married-eknek :)

Eljött hát a nagy nap, asszony lett a lányból,

Végre elhúzza a csíkot a szülői házból.
Felöltötte szépen hófehér ruháját,
S fejére feltette menyasszonyi fátylát.
Kell, hogy legyem rajta valami, ami régi,
Kapd fel a hátadra, ott ül ni! A dédi....
És azt mondják kell még valami, ami kék,
hát ha más nem akad, ott a szép tiszta ég!
Ha már  minden együtt, mehet a nászmenet,
(s ha senki sem látja, az uraddal egy menet...)
Kívánom, hogy mulass jól a lakodalmi bálon 
S a sok részeg miatt, a fejed ne fájjon!
Táncolj, szórakozz ezen a szép napon,
Hogy mi vár később rád? - hát én majd tálalom ! :-)


Miután felébredsz a nászéjszaka után,
Nézel az uradra boldogan és sután.
Odabújsz melléje, mosolyogsz reája,
És akkor csap pofán - mily büdös a szája!!!
Szép lassan feleszmélsz: egész éjjel horkol!
És hidd el:  nem csupán a lakodalmi bortól.
Na, a lábszagáról még írni sem merek.
Mert akit az megcsap, még napokig remeg...
Szép sorjában előjön neki sok hibája,
Fogod még mondani: "Én világ libája!!!"
S amikor szeretnél sok kicsi gyereket,
Azon spekulál majd, hogy oldjon kereket.
S ott az édesanyja!  Isten áldott lélek!
Ha majd kiismered, megnyúlik a képed.
Első ránézésre "egyfejű" a drága,
Néhány hónap múlva: nincs más, csak hibája!
Van köztük vasorrú, házisárkány féle,
Arról ismered meg, élő- holt a férje!
És majdan az urad, ha munkából hazaért,
Első dolga az lesz, nyúl egy hűs "szalonért"....
Leül a fotelba: "Asszony! Adjál ennem!"
...ilyenkor nyílik ki a bicska a zsebben.

                        ... 

De ez csak egy sablon, nem ilyen az élet!

(Legalább is nem illik ma ezt elmondanom néked!)

Legyél te az első!  A profi!  A "HERO"!

...így majd a válásnál tiéd lesz a kéró...

Mégis azt kívánom tiszta, igaz hittel:

Szeresd az uradat lélekkel és szívvel!

Toljad a szekeret, legyél boldog nagyon,

s állíts majd be hozzám ezzel, egy borongós napon:

"-Igazad volt vazze! De le vagy te sz@rva!

Nem kaptam én soha az urammal hajba!

Anyósom sem fújt még kénkőbűzös tüzet.

És nem kellett hozzá ismertető füzet.

Boldogan és békén egymás mellett élünk,

Egymás haragjától sohasem kell félnünk...."

THE HAPPY END...

                                                         CsJ.

Kívánom Nektek....

Ahol fájdalom van, kívánok nektek békét és könyörületet.  

Ahol kétségek vannak, kívánok nektek megújult önbizalmat képességeitekben, hogy leküzdhessétek.
Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok nektek megértést, türelmet és megújult erőt.
Ahol félelem van, kívánok nektek szeretetet, és bátorságot.

Reset

Nem vagyok más, csak egy üres héj.

...mint varjú által kivájt fél dió,
...mint sós víztől kimart , jéghideg kagyló,
...mint páncélját vesztett édesvízi rák,
...mint magjától megfosztott, hosszú szárú mák....

Nem vagyok más, csak fekete éj.

...mint lábán sebesült, ébenfekete  ló,
...mint korommal szennyezett frissen hullott hó,
...mint kút mélyén sötétlő, zavaros talajvíz,
...mint égzengés után áradó özönvíz.


(Jó a fél dióhéj: katicabogárnak,
 Üres kagylóhéjra turisták vadásznak.
 A hontalan rák is jó lesz a levesbe,
 Száraz mákgubó is - dísznek egy keretbe.)

Nem vagyok más, csak egy üres héj.....




                                                            CsJ

Belső útvesztő

Sajnos előfordul, hogy amikor már- már rendezettnek tűnnek a dolgaid, az utadon is érzed magad, egyszer csak belédrohan valami.... valami, ami az addigi rendet megbontja. És totális zűrzavart okoz a rendszerben. Ami teljesen kiüt, lenulláz...

Ilyenkor csak a rendszer újraindítása segíthet, legalábbis nálam ez a bevált módszer. Hogy ezt ki mivel éri el......

Nálam a kiadós alvás - akár egy egész délután + az éjszaka szokott használni.

Most egy kicsit elvesztem. Odabent. Igazi labirintus lett a megszokott sétányom. 

Megvan a rend, de a káosz is....

Figyelek ....hátha egy véletlent sodor felém a szél.

Vagy egy véletlen valakit, aki megmutatja a véletlent.

Ha most őrültté nyilvánítanának, sosem tudnám tisztára mosni magam, mert ez nem őrület, csupán egy belső útvesztő. A kívülállónak ijesztő lehet, pedig csupán olyan, mint amikor idekint eltévedünk autóval a városban....

Van több út is, de nem oda visz, ahová szeretném. Tudom, hogy a megfelelő városban vagyok, de nem ez a jó kerület.

...útvesztő.

Találó név.

(Ha valaki menet közben megtalálna, mielőtt én magamat: szóljon már legyen szíves! )

Mézeskalács :-)

A napfényes hosszú - elmúlt-  hétvégén valami motoszkált bennem folyamatosan. Izgatottságot éreztem, mintha hamarosan jönne valami, amire készülnöm kell, amitől jobb lesz valami, ami szebbé teszi ezt, amiben vagyunk.

De nem történt semmi. Hiába vártam.  Lehet ez volt a baj?
És szerda este beugrott mit is várok, mire kellene készülnöm! Bár tudom, hogy még messze van a Húsvét, de hogy csupa jó dolog történik velem, ez kizökkentett az "alkotói válságomból"!
Alkotnom kell....

Már nincs -sajnos - kicsi gyerek a háznál, de a készülődés, mindig feltöltött érzelmileg. Főleg, ha annak a készülődésnek valami Istentől áldott , fenséges illata is van! :)
És itt a mézeskalácsokra gondolok....
A Húsvétiakra: tojás forma, nyulacskák - legalább 3 féle, barikák, tulipánok, szivecskék - abból is több formájú, több méretű.

A fehér cukormáz, amivel megírókázom a fahéjtól, szegfűszegtől, ánizstól és ki tudja még mitől illatozó kalácskákat.
És mind más és más karakter. Mindegyik külön-külön megmutatja mi a motívum, amiben pompázhat. Ha meg nem figyelem és nem azt rajzolom, amit tőlem elvár, akkor az olyan is lesz : csak eledel - szájnak ingere....
A szemre valót nálunk nem szokás megenni! Az csak díszítésnek szolgál, meg a szeretetteknek elajándékozásra.
Belegondoltam, miken megy keresztül egy mézesbáb, amíg szemet gyönyörködtetővé válik....
 
Keményen megdagasztom, ami sokszor több, mint egy órás, fárasztó művelet. Közben sokszor szidom, mint a bokrot, mert ragad, mint a csiríz ,amit jól összekevertek. De a szitok jót tesz neki, attól összeszedi magát és akkor szépen elválik fáradt kéztől, edény falától.
Majd ruhát kap fóliából, légmenteset, és bekerül a hűtő aljába pihenni, úgy 1 vagy 2 napot. A hideg bánásmódot szereti...
Azután, amikor kikerül a zord körülményekből, kicsit felengedhet, és akkor ismét kezeim közé kapom. Jó tesz neki a masszázs, attól lesz fényes és bársonyos a felülete. Néha előkapom a sodrófát és jól meghupálom, nehogy azt higgye, megfeledkeztem a ragacsos időszakáról :)
Azután szépen finoman, de határozottan kinyuvasztom. Majd előkerülnek a formák, amiknek mellesleg nagy gyűjtője vagyok, és kiszaggatódnak különféle formákra. Mindezek után bekerülnek a tepsibe, felületüket megkenem tojással, attól kapnak szép mázat, és mehet a forró sütőbe. Éppen elegük lehet, amikor végre kikerülnek a levegőre. Szebbnél szebb formákban....
A nyulacskákat nagyon kedvelem a kerekded formájuk miatt, a bumfordit különösen.
Aztán ott van az örök kedvencem a tulipán - el nem maradhat.

De a legfinomabb mintákra mégiscsak a tojás formája csábít. Azzal el tudom varázsolni magam úgy akár napokra, hogy jöhet háború, vihar, semmi ki nem zökkent a kacskaringókból.

A szivecske is sokat rejt magában, főleg anyák napja táján.....

Akkor megint meglódul a kezem és napokig képes vagyok rajzolni a "szeretetet".




Az évek alatt rájöttem, mi áll jól a mézesnek, és mitől lesz dísz, mitől ehető sütike. Néha el kell rontani a legszebbeket, hogy a nyálukat csorgató legények elrágcsálhassák a "selejtnek" indulókat, természetesen nagy bánatukra... Ó de kár érte....
 
S nagy néha, ha sikerül őket az asztal köré csalogatnom alkotni, akkor érdemes a képüket alaposan szemügyre venni. Annyi mindent elárul! A tőlem ellesett praktikákkal állnak neki, s majd, ha nem úgy akar kanyarodni egy-egy motívum, akkor felhőt csinálnak belőle, mert nincs is jobb a kócos mézesnél, nedves cukormázzal a tetején...  
De amikor elkészül egy - egy értékesebb alkotás, a gyönyörködés és a dicséretek besöprése után, meglódul a fantázia: képregényt készítenek belőlük. A történeteknek legtöbbször semmi köze az ünnephez, amire készültek a mézik, de szórakoztató értékük annál magasabb. És ha nem kerülnek "nyelv alá" még azon nyersen, akkor elteszem őket ravaszul, és az ünnep vége felé előkerülnek... kezdődik a képregény olvasás. Nagy nevetések okozói tudnak lenni ezek az elmentett kincsek.

Szemnek és léleknek egyaránt örömet okoznak...



A fejem máris telis tele új mintákkal, le kell rajzolnom őket, mert elfelejtem és akkor mi lesz majd a gyógyerejű ajándék???  
Mert én hiszek benne, hogy a mézeseknek gyógyító erejük van, vidámságot visznek annak a szívébe, aki a kezébe veszi őket! Még nem láttam olyan embert, akinek mérges állapotában a kezébe nyomsz egy mézeskalácsot, hogy ne húzódna rövid időn belül a képe mosolyra. Ha másért nem , az íze miatt... Csak próbáld ki:)))

(A fotókon  a tavalyi karácsonyi mézesek vannak, mert még nincsen húsvéti belőlük....na de hamarosan....:)))