Magamról

Saját fotó
Pécs, Baranya, Hungary
"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!

2011. március 19., szombat

Mézeskalács :-)

A napfényes hosszú - elmúlt-  hétvégén valami motoszkált bennem folyamatosan. Izgatottságot éreztem, mintha hamarosan jönne valami, amire készülnöm kell, amitől jobb lesz valami, ami szebbé teszi ezt, amiben vagyunk.
De nem történt semmi. Hiába vártam.  Lehet ez volt a baj?
És szerda este beugrott mit is várok, mire kellene készülnöm! Bár tudom, hogy még messze van a Húsvét, de hogy csupa jó dolog történik velem, ez kizökkentett az "alkotói válságomból"!
Alkotnom kell....

Már nincs -sajnos - kicsi gyerek a háznál, de a készülődés, mindig feltöltött érzelmileg. Főleg, ha annak a készülődésnek valami Istentől áldott , fenséges illata is van! :)
És itt a mézeskalácsokra gondolok....
A Húsvétiakra: tojás forma, nyulacskák - legalább 3 féle, barikák, tulipánok, szivecskék - abból is több formájú, több méretű.
A fehér cukormáz, amivel megírókázom a fahéjtól, szegfűszegtől, ánizstól és ki tudja még mitől illatozó kalácskákat.
És mind más és más karakter. Mindegyik külön-külön megmutatja mi a motívum, amiben pompázhat. Ha meg nem figyelem és nem azt rajzolom, amit tőlem elvár, akkor az olyan is lesz : csak eledel - szájnak ingere....
A szemre valót nálunk nem szokás megenni! Az csak díszítésnek szolgál, meg a szeretetteknek elajándékozásra.
Belegondoltam, miken megy keresztül egy mézesbáb, amíg szemet gyönyörködtetővé válik....
 
Keményen megdagasztom, ami sokszor több, mint egy órás, fárasztó művelet. Közben sokszor szidom, mint a bokrot, mert ragad, mint a csiríz ,amit jól összekevertek. De a szitok jót tesz neki, attól összeszedi magát és akkor szépen elválik fáradt kéztől, edény falától.
Majd ruhát kap fóliából, légmenteset, és bekerül a hűtő aljába pihenni, úgy 1 vagy 2 napot. A hideg bánásmódot szereti...
Azután, amikor kikerül a zord körülményekből, kicsit felengedhet, és akkor ismét kezeim közé kapom. Jó tesz neki a masszázs, attól lesz fényes és bársonyos a felülete. Néha előkapom a sodrófát és jól meghupálom, nehogy azt higgye, megfeledkeztem a ragacsos időszakáról :)
Azután szépen finoman, de határozottan kinyuvasztom. Majd előkerülnek a formák, amiknek mellesleg nagy gyűjtője vagyok, és kiszaggatódnak különféle formákra. Mindezek után bekerülnek a tepsibe, felületüket megkenem tojással, attól kapnak szép mázat, és mehet a forró sütőbe. Éppen elegük lehet, amikor végre kikerülnek a levegőre. Szebbnél szebb formákban....
A nyulacskákat nagyon kedvelem a kerekded formájuk miatt, a bumfordit különösen.
Aztán ott van az örök kedvencem a tulipán - el nem maradhat.

De a legfinomabb mintákra mégiscsak a tojás formája csábít. Azzal el tudom varázsolni magam úgy akár napokra, hogy jöhet háború, vihar, semmi ki nem zökkent a kacskaringókból.

A szivecske is sokat rejt magában, főleg anyák napja táján.....
Akkor megint meglódul a kezem és napokig képes vagyok rajzolni a "szeretetet".




Az évek alatt rájöttem, mi áll jól a mézesnek, és mitől lesz dísz, mitől ehető sütike. Néha el kell rontani a legszebbeket, hogy a nyálukat csorgató legények elrágcsálhassák a "selejtnek" indulókat, természetesen nagy bánatukra... Ó de kár érte....
 
S nagy néha, ha sikerül őket az asztal köré csalogatnom alkotni, akkor érdemes a képüket alaposan szemügyre venni. Annyi mindent elárul! A tőlem ellesett praktikákkal állnak neki, s majd, ha nem úgy akar kanyarodni egy-egy motívum, akkor felhőt csinálnak belőle, mert nincs is jobb a kócos mézesnél, nedves cukormázzal a tetején...  
De amikor elkészül egy - egy értékesebb alkotás, a gyönyörködés és a dicséretek besöprése után, meglódul a fantázia: képregényt készítenek belőlük. A történeteknek legtöbbször semmi köze az ünnephez, amire készültek a mézik, de szórakoztató értékük annál magasabb. És ha nem kerülnek "nyelv alá" még azon nyersen, akkor elteszem őket ravaszul, és az ünnep vége felé előkerülnek... kezdődik a képregény olvasás. Nagy nevetések okozói tudnak lenni ezek az elmentett kincsek.

Szemnek és léleknek egyaránt örömet okoznak...



A fejem máris telis tele új mintákkal, le kell rajzolnom őket, mert elfelejtem és akkor mi lesz majd a gyógyerejű ajándék???  
Mert én hiszek benne, hogy a mézeseknek gyógyító erejük van, vidámságot visznek annak a szívébe, aki a kezébe veszi őket! Még nem láttam olyan embert, akinek mérges állapotában a kezébe nyomsz egy mézeskalácsot, hogy ne húzódna rövid időn belül a képe mosolyra. Ha másért nem , az íze miatt... Csak próbáld ki:)))

(A fotókon  a tavalyi karácsonyi mézesek vannak, mert még nincsen húsvéti belőlük....na de hamarosan....:)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése