Adjon az Isten minden kint rekedtnek segítséget!
Bízom benne, hogy mindenki hazaér - aki úton van, mindenki hazatér - aki segíteni ment!
Óvja őket minden, ami csak teheti......
Magamról
- Judit
- Castleisland, Kerry, Ireland
- "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. ... Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik..." (Hamvas Béla) Én ebben hiszek.... Akinek van -adnia kell! Ha nincs is semmid, van szeretet a szívedben -hát adj belőle! Van mosoly a lelkedben -hát osztogasd bőven! Van segítő szándék benned -hát segíts! Mindenkiben van valami jó, amit megoszthat másokkal - hát tegyétek!
2013. március 15., péntek
2013. március 13., szerda
Az erények
Táguló és egyre durvuló világunkban elfelejtődtek az emberi lét alapjai.
Hol van már az adott szó, a becsület szó? Nálam még igenis létezik, de egy kezemen meg tudnám számlálni, akik hiszik és elfogadják! Mondhatnám én, hogy becsület szavamra..... Csak, aki ismer és a barátom, annak jelentene ez biztosítékot bármire is.
De közöttük meg erre nincs is szükség! :)
Az erények is elfelejtődtek- nagyon! És ebben semmi pozitívumot nem tudok találni, pedig én szinte mindenben meglelem a jó oldalt is.
De ezeknek a tulajdonságoknak csak a hiányát találom...
Azt hittem, hogy legalább a pontosság, mint erény még megmaradt nekünk, de már az sem!
A becsület, a tisztesség, az erkölcsösség pedig mondhatni már csak fehér varjú!
Lehet, hogy "maradi" vagyok? És a fejlődéssel jár ezeknek a felejtése, a "felújított" változata? Nem hinném... :(
Én szeretem az udvariasságot - a valódit, nem az álságosat!
És szeretem a pontosságot, a szemérmességet, a becsületességet. Fontosnak tartom a megbízhatóságot és az őszinteséget. Hát mi olyan nehéz ezekben???
A kicsi gyermeket, amikor tanítjuk az életre, alapból belevesszük az erényeket, nem?!?
Erre mondaná az én örökké szkeptikus barátom az ellenpéldákat, és szomorú, de igaza is lehet.
Én még azt tanítottam a fiaimnak, hogy "kérd" - és nem "vedd el".... Azt tanítottam, hogy "köszönj" - és azt tedd előre....
Arra neveltem, hogy amit megígér, azt tartsa is meg, de ha valami gátolja ebben, akkor álljon elő és vallja meg, hogy miért nem tudja megtenni.
Neveltem őket a pontosságra is, mert nagyon fontos (főleg a kamaszkorban, a nyugalmam miatt) :)
De sosem tanítottam nekik az irigységet, a becstelenséget.... Nem tanítottam meg nekik, hogy mindenkin áttaposva jussanak a céljukhoz... Nem szoktattam őket haszontalan és betarthatatlan ígéretek osztogatására. Próbáltam megmutatni a szerénységet, a jóságot, az igazságosságot....
Hangsúlyt fektettem arra, hogy adni kell a rászorulóknak, segíteni, ahol lehet. Igyekeztem megtanítani nekik, hogy szívvel és lélekkel éljenek! Hogy a legfontosabb a szeretet, mert anélkül üresség van csak mindenhol.
És amiket tanítottam nekik, akkor amikor picik voltak, elültetett magként kezelem. Néha eltereli őket a mai kor szelleme, de látom bennük, hogy ott él élénken a tanítás a jóra, és tudom, hogy mindig előjön - ha fényt vesztenek útjukon.
Nem kell aggódnom miattuk, rendes emberek lesznek/lettek.
De sajnos megtapasztalom az üzlet világában az összes jóságnak a kemény ellentétjét nap, mint nap. A legerősebb az irigység! Mindenhol ott van, ahol egy kicsit is sikered van, ahol egy kicsikét jut valami neked is. Naponta kapom meg a rossz szándékú szurkálódást, a könyökkel előre, áttaposva másokon.
Mindennapos a közöny, amit az emberek egymás iránt, egy sérült iránt, egy szerencsétlen iránt mutatnak.... elkeserítő!
Rosszindulat... szinte kötelező tulajdonsággá vált a hétköznapokban. :(
Mindezeken akár el is keseredhetnék....
AKÁR...
De mindig akad egy kis fény - és tudom, hogy van helyem itt és most! Mindig van aki visszamosolyog!
Egy előzékeny autós, aki elenged türelmesen, egy segítő "nehéz-szatyor" cipelő, egy elejtett cumit felvevő és visszaadó....
Vagy csak egy szomorú szeműnek egy kedvesebb köszönés, egy udvariasabb megszólítás, egy nevetés, egy ölelés...
Jutna abból mindenkinek.
És ingyen van!
...akárcsak a szeretet! Nem vész el egy darab sem belőled, ha osztogatod. Sőt! Minél többet ad az ember belőle a többi embernek, annál több jön belőle vissza!
Csak egyszer kell kipróbálni...
Olyan, mint a drog.
Csak ez egészséges, ingyenes, és mindig kéznél van, senkinek sem árt... :) És rendelkezésre áll, korlátlan mennyiségben!
Az erényeket pedig nem árt újra elővenni, leporolni és beiktatni a mindennapjainkba.
Nem olyan nehéz, mint amilyennek hiszed! :)
Szeretettel ölellek:
egy Vacsuti, innen a szomszédból...
2013. február 27., szerda
Igazolás...
Bocsánat.... Mostanában el havazódtam (mondhatnám stílszerűen). Csak annyi történt, hogy beleástam magam egy nagyon nagy adag mézeskalácsba, a gondolataim is folyamatosan e körül forognak.
Íme a bizonyíték:
2013. január 23., szerda
Kudarc, vagy tapasztalás?
Kudarcba fulladtam.....
Azon igyekezetemben, hogy mindenkit szeressek.
Rá kellett jöjjek -1,5 év után - , hogy nem lehet mindenkit szeretni! Próbálkozni lehet, sokáig úgy is éreztem sikerült, de kiderült számomra, hogy ez teljességgel lehetetlen. Hogyan szerethetnék olyan valakit, akinek többnyire csak ártó szándéka van felém, természetéből adódóan? Hogyan is tudnék szeretni egy anya/testvér/gyermek gyilkost? Vagy csak egy olyan embert, aki teljesen semmibe vesz, aki kihasználva abbéli tudását, hogy mire vagyok érzékeny, azon a ponton szúrja belém mérges fullánkját? Hát nekem nem megy a szeretet ezek felé az emberek felé.
Akiket viszont szeretek, őket nagyon és őszintén, teljes valómmal. És kicsi vagy nagy szeretet meg nincsen...
Mert vagy szeretek valakit, vagy nem! Így hát maradnak, akiket nem tudok, de igyekszem elfogadni őket is, úgy ahogy vannak.
Elfogadni lehet. És ha már el tudjuk fogadni a másikat az összes tulajdonságával együtt, akkor rendben leszünk. Persze ez sem sikerülhet minden esetben, de ha legalább megpróbáljuk néhányszor, az is sokat jelent!
Emberek vagyunk, nem Istenek, és nem bölcs tanítók, akiknek ez már remekül megy.... vagy nem ;)
Elfogadom a másságot, ha nem erőltetik rám magukat, elfogadom a fogyatékkal élőket és természetesen szívesen segítek bármikor, elfogadom a rossz természetet, de kerülöm, amikor előjön, elfogadom amit csak tudok a magam módján.
És igyekszem elfogadni magamat is.... olyannak, amilyen vagyok! És ez megy a legnehezebben! Milyen érdekes... Pedig megszokhattam volna magamat a 43 év alatt, a rugalmatlanságomat, a dacosságomat, a rossz és jó tulajdonságaimat. De ez sem megy mindig, így viszont megértem azokat az embereket, akik engem nem tudnak szeretni, de megpróbálnak elfogadni, és hálás vagyok nekik, mert legalább megpróbálnak elfogadni! Nem könnyű feladat, erőt és energiát fordítanak rá. És ezt én tisztelem!
Lassan helyére kerülnek a dolgok, talán sikerül rendezni ezeket a gondolatokat.
Esélyem van arra, hogy jobbá váljak - élni akarok ezzel az eséllyel!
Ölelek mindenkit:
egy Vacsuti, innen a szomszédból
Azon igyekezetemben, hogy mindenkit szeressek.
Rá kellett jöjjek -1,5 év után - , hogy nem lehet mindenkit szeretni! Próbálkozni lehet, sokáig úgy is éreztem sikerült, de kiderült számomra, hogy ez teljességgel lehetetlen. Hogyan szerethetnék olyan valakit, akinek többnyire csak ártó szándéka van felém, természetéből adódóan? Hogyan is tudnék szeretni egy anya/testvér/gyermek gyilkost? Vagy csak egy olyan embert, aki teljesen semmibe vesz, aki kihasználva abbéli tudását, hogy mire vagyok érzékeny, azon a ponton szúrja belém mérges fullánkját? Hát nekem nem megy a szeretet ezek felé az emberek felé.
Akiket viszont szeretek, őket nagyon és őszintén, teljes valómmal. És kicsi vagy nagy szeretet meg nincsen...
Mert vagy szeretek valakit, vagy nem! Így hát maradnak, akiket nem tudok, de igyekszem elfogadni őket is, úgy ahogy vannak.
Elfogadni lehet. És ha már el tudjuk fogadni a másikat az összes tulajdonságával együtt, akkor rendben leszünk. Persze ez sem sikerülhet minden esetben, de ha legalább megpróbáljuk néhányszor, az is sokat jelent!
Emberek vagyunk, nem Istenek, és nem bölcs tanítók, akiknek ez már remekül megy.... vagy nem ;)
Elfogadom a másságot, ha nem erőltetik rám magukat, elfogadom a fogyatékkal élőket és természetesen szívesen segítek bármikor, elfogadom a rossz természetet, de kerülöm, amikor előjön, elfogadom amit csak tudok a magam módján.
És igyekszem elfogadni magamat is.... olyannak, amilyen vagyok! És ez megy a legnehezebben! Milyen érdekes... Pedig megszokhattam volna magamat a 43 év alatt, a rugalmatlanságomat, a dacosságomat, a rossz és jó tulajdonságaimat. De ez sem megy mindig, így viszont megértem azokat az embereket, akik engem nem tudnak szeretni, de megpróbálnak elfogadni, és hálás vagyok nekik, mert legalább megpróbálnak elfogadni! Nem könnyű feladat, erőt és energiát fordítanak rá. És ezt én tisztelem!
Lassan helyére kerülnek a dolgok, talán sikerül rendezni ezeket a gondolatokat.
Esélyem van arra, hogy jobbá váljak - élni akarok ezzel az eséllyel!
Ölelek mindenkit:
egy Vacsuti, innen a szomszédból
2012. december 31., hétfő
Újévi kívánság
Mindenkinek békés, boldog új esztendőt kívánok!
Legyen ez az új év örömhozó, erősítse meg a barátságokat, gyógyítsa meg a betegeket, mutasson utat a keresőknek, adjon reményt a csüggedőknek!
Csaljon mosolyt a szomorúak arcára, adjon enyhülést a bánattal teli lelkeknek, oldja fel a kényszerből alkotott kötelékeket.
Adjon hitet a hitüket keresőknek, hozzon szerencsét a szerencsétleneknek, mutassa meg a szebb jövő reményét a kilátástalanságban élőknek.
Emlékeztessen mindenkit a rég elfeledett erényekre, az adott szó becsületére, a hitünk erejére!
...mindenkinek békét, boldogságot kívánok...
...egy Vacsuti, innen a szomszédból .
Legyen ez az új év örömhozó, erősítse meg a barátságokat, gyógyítsa meg a betegeket, mutasson utat a keresőknek, adjon reményt a csüggedőknek!
Csaljon mosolyt a szomorúak arcára, adjon enyhülést a bánattal teli lelkeknek, oldja fel a kényszerből alkotott kötelékeket.
Adjon hitet a hitüket keresőknek, hozzon szerencsét a szerencsétleneknek, mutassa meg a szebb jövő reményét a kilátástalanságban élőknek.
Emlékeztessen mindenkit a rég elfeledett erényekre, az adott szó becsületére, a hitünk erejére!
...mindenkinek békét, boldogságot kívánok...
...egy Vacsuti, innen a szomszédból .
2012. október 29., hétfő
Halottak napja
Közeledik a november...
Vele a halottak napja, a mindenszentek ünnepe.
Vagy a Halloween, amerikaiasan. Nem az én ünnepem, de szeretem a vele járó tennivalókat, a tökfaragást, a fekete macskát, a boszikat, a műpókhálót, a rengeteg gyertyát - jó buli.
De a halottak napjával nekem problémáim vannak. Bár itt is vannak boszorkányok (mindjárt itt a szomszédomban is van kettő), meg fekete varjak (na abból is károg néhány a környezetemben), és vannak hozzá gyertyák. Meg temető...
Gyermekkoromban még azt tanították szüleim, hogy a halottak napja a halottainkra való emlékezés ideje, akkor kell kimenni a temetőbe, akkor kell emlékeznünk, akkor vannak kötelességeink eltávozott szeretteinkkel. Én ezt már akkor sem szerettem, mert nem értettem, hogy miért van erre az egészre, egyetlen egy nap kinevezve?!
Nekem Húsvétkor is eszembe jut a nagyikám, születésnapokon is sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezt nem érhette meg, és bizony akadnak egyszerű hétköznapok, amikor egy illat kapcsán, egy kép miatt felemlegetem Őt. De legritkábbak a halottak napján...
Állandó vitában voltam nagylányként a szüleimmel a temetőbe járás miatt. Mert a szeretteim lelke nem ott van, nem lett elásva a szellemük is a testtel. És a test számomra egy halott embert takar, amit nagy fájdalom látni, tudni, hogy ott van a föld alatt...
De a lélek az szabad. Bárhol lehet körülöttem.
A szellemük szabad...
És az emlékük nem csak a temetőben van velem, nem csak ott lehet felidézni a szellemüket, hogy milyenek voltak, mit adtak nekünk, mire tanítottak!
Én főzés közben is szeretettel meg tudok emlékezni a felmenőimről.
Évek óta kialakult nálam egy szokás, amit mostanra tudatosítottam és rendszeresítettem - nem kötelességből, hanem szeretetből! Amikor valamiért eszembe jut valaki, azon drága személyek közül, akik már nincsenek velem, aznap estefelé teleaggatom a kertem a saját készítésű kis mécseseimmel, gyújtok bennük mindenkiért egy-egy gyertyát, és szeretettel emlékezem a régi szép időkre. Ha belegondolok, nagyon sokszor égnek nálam a mécsesek.... nem csak egyetlen napon!
És - ahogy a kert is - ez szép lesz ettől.... Nem szomorú, mert az emlékeim vidámak többnyire. Persze az elvesztésük fáj, de az emlékek, amiket itt hagytak, a szeretetük, amit kaptam tőlük, vagy a tanításuk, az kellemes és szép emlék, és legtöbbször vidám is. És csak egy pillanatnyi szomorúság ér, mert a szeretet hamar elűzi a sötétséget, a bánatot.
Ezek a napok egy mesebeli kertet teremtenek nálam, esténként a meleg szobából ha kitekintek, csodálatos fények látványa tárul elém, és vidám emlékekkel idézem föl a nagyszüleimet, a barátokat, hozzátartozókat, akik valahonnan biztosan látják azt, amit én.
Voltak, akik megszóltak ezért, hogy nem adom meg a tiszteletet ahogy illik...
De én sem ítélem el őket! Mindenki úgy gyászol, ahogy akar, szabadon.
Igaz, én nem gyászolok... Azt megtettem akkor....
Én emlékezem!
És így nem bánat és fájdalom lakozik a lelkemben, hanem a szeretet, a kedves emlékek.
Nem egy elhunyt képe, egy temetés jut eszembe, hanem egy nevető arc, egy levendulaillatú vállkendő, egy finom vaníliás süti illata. Egy humoros megjegyzés, egy tanítás, egy bölcsesség, ami csak egy adott személyhez köthető....
Hát nem szebb így?
Vagy a Halloween, amerikaiasan. Nem az én ünnepem, de szeretem a vele járó tennivalókat, a tökfaragást, a fekete macskát, a boszikat, a műpókhálót, a rengeteg gyertyát - jó buli.
De a halottak napjával nekem problémáim vannak. Bár itt is vannak boszorkányok (mindjárt itt a szomszédomban is van kettő), meg fekete varjak (na abból is károg néhány a környezetemben), és vannak hozzá gyertyák. Meg temető...
Gyermekkoromban még azt tanították szüleim, hogy a halottak napja a halottainkra való emlékezés ideje, akkor kell kimenni a temetőbe, akkor kell emlékeznünk, akkor vannak kötelességeink eltávozott szeretteinkkel. Én ezt már akkor sem szerettem, mert nem értettem, hogy miért van erre az egészre, egyetlen egy nap kinevezve?!
Nekem Húsvétkor is eszembe jut a nagyikám, születésnapokon is sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezt nem érhette meg, és bizony akadnak egyszerű hétköznapok, amikor egy illat kapcsán, egy kép miatt felemlegetem Őt. De legritkábbak a halottak napján...
De a lélek az szabad. Bárhol lehet körülöttem.
A szellemük szabad...
És az emlékük nem csak a temetőben van velem, nem csak ott lehet felidézni a szellemüket, hogy milyenek voltak, mit adtak nekünk, mire tanítottak!
Én főzés közben is szeretettel meg tudok emlékezni a felmenőimről.
És - ahogy a kert is - ez szép lesz ettől.... Nem szomorú, mert az emlékeim vidámak többnyire. Persze az elvesztésük fáj, de az emlékek, amiket itt hagytak, a szeretetük, amit kaptam tőlük, vagy a tanításuk, az kellemes és szép emlék, és legtöbbször vidám is. És csak egy pillanatnyi szomorúság ér, mert a szeretet hamar elűzi a sötétséget, a bánatot.
Ezek a napok egy mesebeli kertet teremtenek nálam, esténként a meleg szobából ha kitekintek, csodálatos fények látványa tárul elém, és vidám emlékekkel idézem föl a nagyszüleimet, a barátokat, hozzátartozókat, akik valahonnan biztosan látják azt, amit én.
Voltak, akik megszóltak ezért, hogy nem adom meg a tiszteletet ahogy illik...
De én sem ítélem el őket! Mindenki úgy gyászol, ahogy akar, szabadon.
Igaz, én nem gyászolok... Azt megtettem akkor....
Én emlékezem!
És így nem bánat és fájdalom lakozik a lelkemben, hanem a szeretet, a kedves emlékek.
Nem egy elhunyt képe, egy temetés jut eszembe, hanem egy nevető arc, egy levendulaillatú vállkendő, egy finom vaníliás süti illata. Egy humoros megjegyzés, egy tanítás, egy bölcsesség, ami csak egy adott személyhez köthető....
Hát nem szebb így?
Sosem hittem, hogy a nagyikám azt szeretné, hogy zokogva jusson eszembe. Biztosan a mosolygós emlékeket kedvelné ő is, és a nevetésemet nézné szívesebben.
Tehát ma mécsesek gyúlnak nálam este mindenfelé. Mert eszembe jutottak . . .
Ne felejtsétek el: hagyjuk meg egymásnak a gyászt, vagy az emlékezést - ki, hogyan szeretné.
Tartsuk tiszteletben a másik érzéseit, adjuk meg a tiszteletet nekik, és ne ítélkezzünk senki felett!
Ez az egyik legalapvetőbb jogunk, amit illik tiszteletben tartania mindenkinek a másikkal szemben.
A béke és a szeretet legyen veletek ezekben a napokban.
2012. október 7., vasárnap
Mustármaggal az egészségért
Már régóta tudom édesanyámtól, hogy a mustármag mennyire sok mindenre jó. Persze a zöldség savanyítás és a flakonos mustár mellett.
Apukám végtagjaiban már régóta nem megfelelő a keringés, ezért hideg keze-lába, nem érez velük, sokszor amikor megsérül észre sem veszi. Na, ekkor kezdte el a mustármagot enni. Tisztítja az érfalakban a lerakódásokat..... például!
De ahogy ma olvastam másra is jó!
Gondoltam megosztom , hátha másnak is eszébe jut kipróbálni! A tapasztalatokat kéretik megosztani! :)
Van egy igen hosszú bélrendszerünk, telis-tele bélbolyhokkal, amik közül ezek a kis gömbök kigörgetik a lerakódásokat. Eredmény: feljavul a felszívódás, csomó méreganyag távozik a szervezetből, csodaszép lesz a bőr, a haj és sokkal energikusabb leszel.
Kezd ezzel és zárd ezzel a napod! 6 hétig tart ez a mustármag kúra! Tavasszal és ősszel! Nem kell csodagyógyszer jó drága pénzen!
Csak egy kis figyelem a testedre. Ha már iszol ugyebár tisztított vizet, vagy mentes ásványvizet! Szánj magadra ebben az időben annyit, hogy most megiszod azt a 3 litert! Víz alapú testet csak vízzel tisztíthatsz!
A bélrendszer salaktalanításán és fertőtlenítésén túl olyan jótékony hatásai vannak még a mustármagkúrának, mint a vértisztítás, a hajhullás és a köröm töredezettségének megszüntetése, a bőrpanaszok - pattanások, ekcéma, viszketés enyhítése, az asztmás rohamok gyakoriságának csökkentése, valamint az érelmeszesedésben szenvedő betegekre is jótékony hatással van.
Apukám végtagjaiban már régóta nem megfelelő a keringés, ezért hideg keze-lába, nem érez velük, sokszor amikor megsérül észre sem veszi. Na, ekkor kezdte el a mustármagot enni. Tisztítja az érfalakban a lerakódásokat..... például!
De ahogy ma olvastam másra is jó!
Gondoltam megosztom , hátha másnak is eszébe jut kipróbálni! A tapasztalatokat kéretik megosztani! :)
Mustármag kúra
Egy mustármagkúra időtartama 6 hét, amikor is mindennap, a főétkezések előtt, éhgyomorra kell lenyelni egy kávéskanálnyi mustármagot, rágás nélkül, egy pohár vízzel.
A kúrát egy évben kétszer, háromszor javasolt megismételni. A mustármagok emésztetlenül haladnak át a szervezeten, de közben a bennük lévő anyagok kioldódnak, és a belekben lerakódott, bélfalra tapadt bélsártól megtisztítják a szervezetet.
Egy mustármagkúra időtartama 6 hét, amikor is mindennap, a főétkezések előtt, éhgyomorra kell lenyelni egy kávéskanálnyi mustármagot, rágás nélkül, egy pohár vízzel.
A kúrát egy évben kétszer, háromszor javasolt megismételni. A mustármagok emésztetlenül haladnak át a szervezeten, de közben a bennük lévő anyagok kioldódnak, és a belekben lerakódott, bélfalra tapadt bélsártól megtisztítják a szervezetet.
Van egy igen hosszú bélrendszerünk, telis-tele bélbolyhokkal, amik közül ezek a kis gömbök kigörgetik a lerakódásokat. Eredmény: feljavul a felszívódás, csomó méreganyag távozik a szervezetből, csodaszép lesz a bőr, a haj és sokkal energikusabb leszel.
Kezd ezzel és zárd ezzel a napod! 6 hétig tart ez a mustármag kúra! Tavasszal és ősszel! Nem kell csodagyógyszer jó drága pénzen!
Csak egy kis figyelem a testedre. Ha már iszol ugyebár tisztított vizet, vagy mentes ásványvizet! Szánj magadra ebben az időben annyit, hogy most megiszod azt a 3 litert! Víz alapú testet csak vízzel tisztíthatsz!
A bélrendszer salaktalanításán és fertőtlenítésén túl olyan jótékony hatásai vannak még a mustármagkúrának, mint a vértisztítás, a hajhullás és a köröm töredezettségének megszüntetése, a bőrpanaszok - pattanások, ekcéma, viszketés enyhítése, az asztmás rohamok gyakoriságának csökkentése, valamint az érelmeszesedésben szenvedő betegekre is jótékony hatással van.
Remélem hozzájárultam a cikkel kicsit mindenki egészségmegőrzéséhez :o)
egy Vacsuti innen a szomszédból :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)