Zajos a világ.
Még békeidőben is.
Nincs tisztelet mások iránt, nincs türelem és tolerancia.
De ahol van, azt ott tiszteletben tartják, óvják, hogy el ne vésszen ezekben a goromba időkben.
Az emlékezés személyes ügy, magán ügy lett, mindenkinek csak saját gyásza van. A másiké mit sem számít!
Pedig nem kell hozzá sok, hogy megértőbbek legyünk.
Jó lenne, ha kicsit befelé tudnánk figyelni, összeszedni a gondolatainkat, megadni a tiszteletet az eltávozottak szellemének.
Jó lenne, ha türelemmel állnánk a november 1.-én keletkező tömegben, engednénk mindenkit igyekezni a maga útjára.
Jó lenne békében megtenni az utat a temetőkig, a szeretteink sírhalmáig.
Jó lenne mindezt csendben megtenni.
De a legjobb lenne tisztelni másokat, az érzéseiket és akkor nem lenne probléma.
Egy kis csend - néha csak ennyi kell.
Engedjünk mindenkit a maga módján emlékezni.
És máris békésebb, csendesebb lesz körülöttünk ez a zajos világ. Hagyjuk a lelkünket elcsitulni, ne csak 5 percre - hanem kicsit hosszabban...
Jobb lenne mindenkinek.