Sebaj Tóbiás

"Drága barátom, Tóbiás!

     Mostanában nem érsz rám.... 

Nagyon hiányoznak a beszélgetéseink, a közös nevetések, a marhaságok és a komoly beszélgetések a világ fontos dolgairól. :-)
Valahogy elúszunk egymás mellett. Pedig én immáron 10 éve bírom a szeretetedet, barátságodat, és én is ugyanúgy szeretlek amióta ismerlek, és ameddig élek ez így is marad. Történjen bármi!  Mert kedves vagy. Megértő és empatikus. Vigaszt adó, vicces . . .   és mindig mindenhonnan elkésel. De én ezt is szeretem benned! Csak hát nem találkozunk eleget, így nehéz ezeket szóban is elmondani. Meg hát ugye,  az nekem pikk-pakk megy is!
Tudom-tudom: rengeteg a dolgod.... új munka, nyelvet tanulsz, és természetesen más barátaid is vannak, gondolom nekik is hiányzol.
Tudod azt vettem észre, nem beszélsz. . .
Nem mondod el a gondodat, bajodat. Egyáltalán semmit nem mondasz el mostanában. Érzem.... tudom, hogy komoly problémáid lehetnek. De Te barátom makacsul hallgatsz, mosolyogsz, mintha semmi problémád nem lenne.

De tudod Tóbiás, én ezeket érzem, én ezeket tudom!  Azt is tudom milyen, amikor az embert lehúzza a hínár, és hiába tapossa a vizet kitartóan, lejjebb ugyan nem megy, de nagyon sok energiájába kerül, hogy el ne merüljön végleg. Ilyenkor kapaszkodik mindenbe és mindenkibe.
Néha válogatás nélkül. 

Nem látja ki a segítő szándékú, és ki nem az. Ki alkalmas segíteni, és ki kolonc, nehezék.
Van hogy csinálunk marhaságokat.... nekem is sikerült már életem során. De elvártam tőled, hogy figyelmeztess, hogy rákoppints az orromra, és időben a kezem után nyúltál. És én mindig magamból indulok ki. Gondolom Te is ezt várod tőlem. ...vagy nem? Bizonytalan vagyok...
De nagyon szeretném megosztani veled azokat a dolgokat, amik esetleg befolyásolnák a további cselekedeteidet, hogy átláss bizonyos helyzeteken, embereken. Nincs bennem rossz szándék Tóbiás! Csak a féltés. A szeretet. A barátság, amit kár lenne elvesztegetni. Sok év van mögöttünk már.... 
Én nem hiszek, abban, hogy aki menni akar, azt el kell engedni, meg, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni. Nem, mert vannak emberek, akik már az életünk szerves része. Én az vagyok neked, és Te egyértelműen az vagy nekem. 
Tóbiás! Én nem hagylak elkallódni!
Nincs mit szégyellned előttem. Ha butaságot csináltál, ha remek dolgot műveltél, a szeretetem nem változik feléd szemernyit sem. Összetartozunk.  Bátran elmesélheted mi nyomja a lelked, mitől fáj a szíved.
Ha segíteni akkor rögtön nem is tudok, majd sírok veled, ha kell, vagy megnevettetlek, mert ahhoz elég hülye vagyok.
Ne máshol keress megértést - itt vagyok!
Ne mástól várd a feltétlen szeretetet - itt vagyok!
Csak hagyd, hogy a barátod legyek....
Egyetlen szavadba kerül.


Csak mondd!

Hányszor tettem én ezt már meg! Emlékszel?


De hallgatni is tudok, ha erre van szükséged.
Italozni is hajlandó vagyok veled . . . . bár azt tudod mennyi a kapacitásom:))) ...majd lassan iszom :)


Bevállalok bármit, ismersz!!!


Ne vesszünk el ebben a világban Tóbiás..."