A malomban ébredtem. Életemben ilyen mélyen még nem aludtam....főleg nem egy széken ülve:)
Pihentető volt és mély - nagyon mély. Álmodni nem álmodtam semmit. A zene még most is ott szól körülöttem, mostanra már ismerősnek mondhatnám. Talán tudom a dallamát is dudorászni. Szép lassan, kényelmesen emelem a fejem, tudom nem kell itt sehová sem kapkodnom. Az öreg Einthon sehol, gondolom a dolgát teszi. Kicsit körülvezetem tekintetem a malom belsején. Takaros, egyszerű, pornak nyomát sem látom. Sehol egy pókháló, pedig minden tisztességes malomban laknia kell póknak.
Talán ott a sarokban legfelül....mintha mégiscsak egy inciri-finciri pókocska lenne, de az is lehet....hogy csak árnyék.....
A berendezés fából van, leginkább arra hasonlít. A fenébe, hogy semmiben sem vagyok biztos. Itt minden annyira más. Fehérek a bútoroknak nevezett dolgok, szerény formavilág, a másik életem régi falusi stílusát idézi leginkább. Valami szalma-féle díszítő anyaggal van valami minta rajtuk. Talán olyan kalász forma....
Magasan van a plafonja, öt-hat méterre is lehet. És olyan szép boltíves. Világos van idebent, csakúgy, mint odakint, de nem látok ablakokat sehol. A levegő friss és illatos, szintén, mint kint a réten. Nem is értem....
Talán nem is kell... :)
Még egy helység van, konyhának nevezhető. Nagy tűzhely, főzésre és fűtésre is alkalmas talán, bár nem hinném, hogy itt szükség lehet a fűtésre.... Csak egy olyasfajta megérzés.
Szép formájú edények mindenfelé a falon, mintha cserép és réz ötvözete lenne. Súlyuk alig van, kézi munkának tűnnek, de gyönyörűek. Praktikusak és díszesek is egyben. Ötletes.
Szomjas vagyok. Hol lehet a víz? Körbefordulok és el sem tudom képzelni, hol lehet a csap, és ha van is, milyen formában keressem? De semmi, ami arra emlékeztetne, amit én keresek.
Kilépek a másik szobába, és ahogy visszanézek egy nagy - leginkább dézsának nevezhető valamit veszek észre a fal mellett. A kupa is ott van mellette. Ezt miért nem láttam odabentről??? Megmerítem, belekortyolok: mennyei. Iszom, ameddig el nem oltja szomjam. Bele sem merek gondolni, hogy amikor ez kifele kívánkozik, hol találom a megfelelő helyiséget?!?...
Az öreg sehol.
Kilépek a malomból és elém tárul a mesébe illő táj látványa. Az illatok még mindig a már megismert friss rét illata, a lágy szél, mintha a tenger felől hozná a sós víz illatát. Talán távolabb tényleg ott a tenger is.
Az öreg a sárga kalászos szélén áll, amint észrevesz, barátságos mosollyal felém int.
Mögöttem ekkor megint a surrogás! Meg merjek fordulni? Ott lesz a sárkány. És ha nem ismer föl?
Vagy mégsem én vagyok az, akinek hisznek?.....akkor megesz!
A félelem velem maradt ezek szerint és szép lassan, ahogy kell, elkezd kúszni felfelé a gerincemen. Nem merek megfordulni. Csak rémülten bámulom az öreget, aki int, hogy nézzek a hátam mögé már végre. Kényszerít a kíváncsiság, hogy megforduljak. Életemben még nem láttam sárkányt, hát legalább mielőtt megesz megnézzek egyet szemtől-szembe.
Megfordítom a fejem, a testem becsülettel követi a mozdulatot. Igyekszem a félelmet nem mutatni kifelé, hátha akkor azt hiszi, én vagyok a bátrabb és nem harap azonnal. Amit látok....na azt nem értem. Valami krokodilbőr-szerű akármi van előttem. Meg egy árnyék, ami rám vetül és hirtelen sötétebb lesz körülöttem. A szél is felerősödött, lehelet szerűen orkánerejűvé válik - meglepő ritmusban.
O-ó....már értem. Amit nézek, az a lába. A sárkány maga, feljebb van. Emelem a fejem, mert kicsit nagyra nőtt a drága. Akkora kb, mint egy négyemeletes épület, nem is értem, hogy nem tett kárt a malomban, amikor leszállt. .....surrogva! Nem robbanás szerű zajjal, hanem surrogva! Ez tud valamit. És végre szemébe nézek. Nagy és sárga. Semmi gyalázatos gonoszság nem látszik benne. Inkább mondanám "Bodri-tekintet"-nek, barátságos, hűséges, tán még alázat is van benne. Mi a fene?!?!....
Ez csóválja a farkát! Még ha finoman, alig érzékelhetően, de esküszöm azt tette! Na akkor ma túlélem a vacsorát. Legalább is ma nem én leszek az. Várakozó állásponton vagyok. Szeretem az állatokat, és általában mindet azonnal megsimogatnám, amint a kezem ügyébe kerül, de ez nem ugyanaz azért! Ám mintha értené a gondolataimat, a feje lassan megindul felém. Némi fogmosás nem ártana....és már a földszinten van és bámul rám.... valamit vár. Jutalomfalat! -villan át az agyamon, de magamon kívül itt nincs mit harapni....ajjajj, erre nem voltam felkészülve. De a kezem az ösztönre hallgatva, megindul a feje felé.
És hozzáérek!
Nem hideg annyira, mint egy hüllőtől várható lenne, inkább langyos és sima a bőre. Cseppet sem rossz érzés megsimogatni. Nem nyálkás, nem dorozsmás a felülete, mintha csak egy kedves háziállatot érintenék, aki nem szőrös, nem tollas, hanem, hogy is mondjam.......kissé pikkelyes.
Tetszik neki is, bár a hangja inkább vad morgásra emlékeztet. A türelmetlenséget érzem leginkább rajta. De nem tudom mit vár, mire vár? Mit is kellene most tennem???
Hiszen méretes foga van! Meg szarvai....
A szemei, mintha mindig mérgesre lennének beállítva, de a tekintete szelídnek, majdhogynem emberinek tűnnek. Fogalmam sincs mit kell tennem vele, hát maradjunk a simogatásnál, ami tetszik neki, de már tenne valami mást is. Csak tudnám mit is! Halkan duruzsolok neki, mint egy kutyának, de nem értékeli különösebben. Ekkor megrándul, és én mozgást érzek a hátam mögött. A sárkány szemében, mint egy tükörben megjelenik egy alak. Megfordulok.
Ő volt bent az öregnél a malomban. Ismerős, nagyon, de nem tudom ki ez az ember. Alacsony kis köpcös alak. Inkább gyermeket formáz, mint felnőtt embert, csak őszülő haja jelzi korát. Valamit mond, de megint nem értem. Talán köszöntött, hát én is ezt teszem. A sárkány nyugtalanabb lett kicsit, de nem agresszívabb. Az idegen sem mutatott félelmet miatta, tehát ismernie kell. Talán segít elindítani a jószágot. De csak hadar valamit és azzal otthagy.
Hát a feladat megvan, de megoldásom az nincs. Repülni kellene......
És már száll is! Nem mondtam neki semmit, de huss itt hagyott. Fogta magát megunta a várakozást és elment. Einthonra nézek, aki elégedetten mosolyog ismét. Nem értem, de boldog és barátságos, így én is elégedett vagyok. Megyek megnézem mit is csinál a kalászosban, ám a surrogás megint felettem hallatszik. Felnézek, és a sárkány ott repdes felettünk, nem túl magasan. Hát nem lesz könnyű lerázni, az biztos. Az öreg mond valamit, de még messze van nem értem. Ám ahogy közeledek, hiába próbálom érteni, egyszerűen nem hallani a surrogástól. Menj már innen te!, nem látod, hogy zavarsz?....és elmegy.
Remek. Végre értem, amit kell. Az öreg azt mondja, meglepődött, hogy ennyi idő után is így szót fogad nekem, valószínűleg ő azonnal felismert.
Szótfogad? Nekem? Nem is mondtam neki semmit, lévén nem tudom hogyan és mit kell. De mindegy, a lényeg, hogy mindenki elégedett.
A kalászok érettek, jó lenne, ha a sárkány nem köhögne a közelükben, amíg el nem kezdik a betakarítást- mondja az öreg. Nem is értem eleinte, mire akar kilyukadni.
Sárkány és köhög? De egyszerre csak leesik! Ha köhög, akkor az tűzzel jár valószínűleg és akkor a száraz gabona ég, mint a....száraz gabona.
Visszafelé a malomba, az a gondolatom támad, hogy valaha templom lehetett, nem tudom miért, annak semmi nyoma, de az volt az érzésem. Maradtam volna még, hát hanyatt vágtam magam a fűben és azon tűnődtem, ha nincs nap, mint égitest, akkor mi a fenét takar ki előlem a sárkány.........mert megint ott repkedett felettem jó magasan.
Jó lehet repülni...... bár én is tudnék!
És akkor becsapott a ménkő! Lecsapott rám, mint sólyom a zsákmányra, és irdatlan nagy lábaival átnyalábolt, elragadott és repült velem valamerre. De oly finoman markolt meg, hogy fájdalmat nem okozott, meg tudtam fordulni a karmai között. Hason fekve láthattam az alattunk fekvő gyönyörű tájat, és csak suhantunk halk surrogással a mezők felett, a malom felett, az erdő felé. Bár visszafordulna, mert azt ott még egyszer megnézném....és már fordult is.
De hülye vagyok! Hát így működik! Gondolattal kommunikálok vele. Hallja amit gondolok! Próbaként kanyarodtunk jobbra, balra, fel-és le. Ment minden rendben. Szeretem ezt a sárkányt - a gondolat hatására hatalmas nyáladaggal lettem átitatva.
Tehát ő is szeret.
Jó ezt tudni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése