Elcsépelt szavak....

Valamelyik éjszaka, olyan 2-3 óra között arra ébredtem, hogy álmodtam valamit. Nem egy történetet, nem egy szokványos álmot. Valami mást.....

Azon forgott az agyam, hogy a világunk merre felé halad.
Divat lett a spiritualitás, az ezotéria, valamint az ezekhez tartozó legfontosabb fogalmak, amikkel hirdetik az "igét", mint pl a szeretet, az egység, az elengedés, a megbocsájtás, stb...
A legtöbb esetben - az ezeket szívesen hangoztatók  elvégeztek esetleg 1-2 tanfolyamot, hozzáolvastak néhány "ajánlott olvasmányt", némi szakirodalmat és attól kezdve bölcsen osztják a megszerzett tudást, amerre csak mennek.
Nem számít, hogy befogadó-e a közönségük, nem számít, hogy a mondanivalójuk mögött  mennyi tudás, illetve tapasztalás rejtőzik.

(Hangsúlyoznám: nem mindenki ilyen, aki ezzel foglalkozik, én csak egy bizonyos rétegről beszélek)

Az én környezetemben is akad, aki Osho könyvét hordja-viszi mindenfelé magával, úton-útfélen belőle idézget - "hűűűű ez micsoda bölcsesség, figyi...." és már olvassa is. Váltig állítja, hogy ő már eszerint az eszme szerint él, az élete a szeretet, az elfogadás. Ért dolgokat (miért is ne?) és tanít is dolgokat (mert tudása van). Magyarázatot ad fel sem tett kérdésekre. 
Mert szeret. 
....feltétel nélkül. 
És elfogad. 
....mert ostoba vagyok, meg kell világosítson....
Mert Ő tud, érez, és tapasztal!
Még soha nem meditált. Nem baj. Megélheti az annyira áhított egységet akárhogy - gondolom én, hozzá nem értő. És csak hirdeti az igét a szeretetről, ha akarom, ha nem. Lassan megtérít, és erre nagyon büszke.

Én a megtapasztalásban hiszek.
Ám amiket hajtogat, ő már mind tudja, alkalmazza, használja az élete különböző területein. Jó neki: néhány Osho idézet hangos kimondásával eljutott olyan messzire...
És jön  a szeretettel, a megértéssel, az elfogadással....
Mellesleg Ő a legmanipulatívabb ember, akivel eddig találkoztam életem során, tőle tudom, hogy elvégzett valami kommunikációs tréninget, illetve kifogáskezelő tréninget a munkával kapcsolatban.
De elnézem neki, mert Osho-t olvas  - ergo: rossz ember nem lehet! Mondom én meg Balogh Bélát hallgatok, de az szerinte nyomába sem lép Oshonak. És Eckhart Tollét olvasom , na az meg ki?...
És megint jön a szeretettel: azt megélni a legfenköltebb dolog. A legtisztább és legfontosabb érzés.
Hát gondoltam rákérdezek egyszer tőle, szerinte mi a szeretet. Válaszként előkapta a már fentebb említett könyvet, villámgyorsan fellapozta benne  a megfelelő szöveget, és kitűnő hangsúlyozással felolvasta, hogy "szerinte" mi a szeretet. És utána nagyon fürkészően vizsgálgatta a tekintetem, az arcom, hogy megértettem-e..... Hát meg.
Csak én nem így gondolom.... Ekkor meglehetősen hosszasan magyarázta, hogy nem baj, ha nem értek egyet, még idő kell, mire elérek odáig, hogy ezt a nehéz szövegezést megértsem teljes mélységében és magaménak tudjam!
És én értetlen és akadékoskodó lélek, a magam bugyuta tudatlanságában azt találtam mondani, hogy szerintem a szeretet az nem szimplán egy érzés, hanem egy állapot (pillantása részvétről árulkodott).  Mégpedig elsősorban a félelem nélküliség állapota. ( na itt már bosszankodott kicsit)
Hallgattunk egy ideig mindketten, majd elment a dolgára, otthagyott a magam ostobaságába süppedve.

Igaz azóta nem jön hozzám Osho könyvével :)))))))) Szerintem megértette, hogy semmi esélye nincs arra, hogy a buta fejembe a tudás fényével akárcsak bevilágítson.

Ám az érzés, amit hagyott, borzalmas. Azokat a szavakat agyonvágta, kilúgozta olyan mélyen, hogy nehezemre esik most is kimondani őket, mert elcsépeltekké váltak utána. Azt hittem a szavakat csak feltölteni lehet a különböző oldalról történő értelmezéssel, plusz elmélettel csak többek tudnak lenni, mert másféle magyarázattal szolgálhatnak más-más lelkületű embereknek. Sosem hittem, hogy a szavakat ennyire le lehet amortizálni.
Nem akarom megítélni, nem akarom bántani, igazából nincs is vele semmi bajom, csak erőszakosan letolta a torkomon az elméleteit, a könyvét, magát, és megülte a bendőmet. Kicsit diétáznom kellene.

...olvasok egy kis Balogh Bélát.
Vagy Böjte Csabát. Hátha a szeretet új ruhát ölt bennem....

Mindenkinek - 2015. 01.01

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.
Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

Csendesedj el!

Hamarosan itt az ünnepi hajcihő.

Vigyázz magadra, csendesedj el.

Vigyázz a lelkedre, testedre, szívedre, elmédre. Pihentesd meg a lelked is, adj időt magadnak a rohanásban.

Kell egy-egy este forralt borral...

Kell egy-egy este egy jó könyvvel, vagy zenével a csendben...

Kell egy kis béke bentre!

Mindenki tudja neki mi használ: zene, könyv, meditáció, ima, séta, stb. Csak tedd meg magadért!

Ha van egy jó barát, ragadd meg és vidd bele őt is.

Hidd el, hasznos lesz majd 2-3 hét után!

Csendesedj el....

:o)

Mindenszentek ünnepén

Zajos a világ.
Még békeidőben is.
Nincs tisztelet mások iránt, nincs türelem és tolerancia.

De ahol van, azt ott tiszteletben tartják, óvják, hogy el ne vésszen ezekben a goromba időkben.
Az emlékezés személyes ügy, magán ügy lett, mindenkinek csak saját gyásza van. A másiké mit sem számít!
Pedig nem kell hozzá sok, hogy megértőbbek legyünk.
Jó lenne, ha kicsit befelé tudnánk figyelni, összeszedni a gondolatainkat, megadni a tiszteletet az eltávozottak szellemének.
Jó lenne, ha türelemmel állnánk a november 1.-én keletkező tömegben, engednénk mindenkit igyekezni a maga útjára.
Jó lenne békében megtenni az utat a temetőkig, a szeretteink sírhalmáig.
Jó lenne mindezt csendben megtenni.
De a legjobb lenne tisztelni másokat, az érzéseiket és akkor nem lenne probléma.
Egy kis csend - néha csak ennyi kell.

Engedjünk mindenkit a maga módján emlékezni.

És máris békésebb, csendesebb lesz körülöttünk ez a zajos világ. Hagyjuk a lelkünket elcsitulni, ne csak 5 percre - hanem kicsit hosszabban...

Jobb lenne mindenkinek.

Jön a tavasz?

Ülök az orvosi rendelőben (sajnos idén már másodszor) és megszólít a várakozás hosszú percei alatt egy idősebb nénike: Hol lehet a tavasz? Elfelejtette, hogy idő van!

Mosolyt csalt az arcomra, mert a szemében fiatalos, csibészes csillogás volt.Azt mondja ez a sok eső már a csontjait áztatja szét, kellene a napfény....
A víz elmosott mindent, szép zöld lett tőle az utca, de a virágok,a mik az első napsugarakra virágot bontottak, eltűntek a sok esőtől, a jégveréstől. Mondom neki, hogy nálam ott a tavasz a kertemben, majd átküldöm hozzá is, ha nálam végzett!
Azután kiderült: nagy internet guru a néni :) Így  megígértem, hogy elküldöm neki a fotókat a virágaimról a neten. Erősen mosolygott, azt mondta ismeri a Picasa használatát is :)  Mondtam van egy blogom, na akkor kéri a címét és majd megkeresi, mert ideje az van bőven :)

Hát ma fotóztam néhányat....
És itt a tavasz Erzsike néni nálam! Tessék csak megnézni!
Amint végzett itt, máris küldöm Önhöz!

És még csak most kezdik.....

 

Matya érdeklődött, hogy mit bogarászok én annyit a virágok körül..... Aztán leheveredett a nyírkos fűbe és megmosdott....

 

Hát nálam itt a tavasz... jöhet a Pitypangtündér!

Örökre barátok.......... ?

Azt hittem, magaménak tudhatom a sírig tartó barátságot....

Hiú ábránd volt.
Nem kétlem, hogy igenis létezik, de át kell alakítanom magamban a gondolatot, hogy mit takar ez a fogalom egészen pontosan. 
Nem kérdés számomra továbbra sem, hogy mindkét fél részéről működnie kell, hiszen ahogy a jó magyar nyelv megfogalmazza: mindkét fél..... két fél = egy egésszel.
Tehát úgy lesz egész és kerek az érzés, ha a két fél összetart, csakis úgy érhetik el az egységet, az egészet. Eddig sem volt kérdés ez számomra. 
Hanem történt egyszer csak valami.
Minőségváltozás. Hosszú vajúdás eredménye fogalmazódott meg bennem egy éjszaka. Nem a történet a lényeg, már nem is a szereplői, hanem a felismerés.

Igen, továbbra is hiszem, hogy van sírig tartó, örök barátság két ember közt. DE! 
Feltétele is van.
Ez a fogalom csakis két "szabad" lélek között szövődhet tartósan (ha sírig tart, akkor az tartós valóban)...

S z a b a d  lélek.... 
Aki maga dönt a saját sorsáról.
Aki teheti  a döntései során, amit szeretne.
Aki szabadon megválaszthatja, hogy kit tisztel meg a barátságával.
Aki mer döntést hozni, és vállalni érte a felelősséget is.
Aki lélekben szabadon létezhet....
... a barátság kapcsán.

... a barátság okán!

Aki őszintén meri vállalni a döntéseit, és azzal a  hibákat is
.
Aki nem mosolyog rád kivűl, pedig bent zokog.

És ha ez nem valósul meg, már nem lesz "örök", és egy idő után már barátság sem. 
A felismerés után a tanulságot is észre kell venni, megérteni, és okulni belőle.
Mert ha nem tesszük, kár volt a ráfordított időért....

Húsvétváróban.....

Aki ismer, tudja rólam, hogy nagyon szeretek alkotni, mindeféle kézimunka érdekel, a legtöbbjét meg is tanultam anyutól még kislány koromban, amit meg Ő nem tudott átadni, mert nem ismerte, azt ellestem másoktól.

De a mézeskalács mellett a másik  két nagy szerelem a varrás és a keresztszemes hímzés :)



A képen még látható, hogy nem  készek a művek: a két párnahuzat alapra és körbevarrásra vár.




A színek és a formák fogtak meg, amikor a kézműves magazinban megláttam őket.
Másnap már meg is vettem a fonalakat hozzájuk.....

 A tyúkocskák is mindig kedvencek voltak, ők is a szerelem-első-látásra kategóriába tartoztak. Még be kell szegjem őket, és szalagot kapnak. A konyhámat fogják dekorálni

 Így történt, hogy elkezdtem készíteni itthoni dekorációnak a nyuszikákat.
Aztán meglátták a kollégák, barátok, ismerősök, mindenkinek kellett belőle  -csak pár darab-  és máris a rengetegnél tartottam :) Szerencsére sosem unom meg ezeket a kis tapsifüles lényeket.

Igazi nyuszókánk is van, tavalyelőtt befogadtam Dórikához érkezett húsvéti segédnyúl-tanonckát, aki annyira megszerette itt nálunk a lakhatást, a Bogit, a Matyát, hogy bizony örökös lakótárssá vált.

És amikor tapsifüleseket készít az ember - azonnal megérkezik hozzá a tavasz! :)

 Hát ők azok!

 Csak néhány méternyi színes textília kell hozzájuk és jókedv... bár ez utóbbit meghozzák ők maguk, ahogy készülnek.




Szalagokból jó ha több méternyi van otthon, mert csinosak szeretnének majd lenni.

A tavasz színei előnyben ....

Némi napfény ... és itt a tavasz, a húsvét !

...föld színekben...

...rózsikák...

...kékségesen...

És a Főnyúl.... Belőle csupán kettő készült.

Mindenkinek kellemes tavaszt és boldogságos Húsvétvásárt kívánok a pitypangok közül!